2009. január 12., hétfő

Longinus (2004)

Először megemlíteném, hogy ki is az a Longinus, ha valaki nem tudná. Ő volt az a római katona, aki a keresztre feszített Jézus testét átszúrta a lándzsájával. Ennek a lándzsának pedig hosszú története van, megjárt számos uralkodót, még Hitler birtokában is volt. Különleges erőt tulajdonítanak neki és ennek a rövidfilmnek is ez a mozgatórugója. Mindössze 40 perces japán vámpíros akció ez, amire leginkább az a jelző illik, hogy érdekes. Az a Ryûhei Kitamura írta és rendezte, aki többekközt a Versus, az Aragami és az Azumi című művekért felelős, na meg az új Clive Barker írta The Midnight Meat Train-ért.
A film teljes egészében egy katonai kórházban játszódik, ezen belül is leginkább csak egy csarnokban. Az elején egy haldokló orvos gondolkodik el életen és halálon, s ez a gondolatmenet előkerül a végén is, mintha valami komoly mondanivaló lenne, ami azért értékelhető, de nem valami súlyos. Szóval, a doki meghal és így csak hárman maradnak, két katona és egy ápolónő. Hamarosan azonban vendégek érkeznek. Négy másik katona toppan be egy dobozzal, ami Longinus lándzsáját rejti, egyiküket pedig valami megtámadta és súlyosan sérült. A lándzsa vélhetőleg képes bármilyen sérülést meggyógyítani, ezért feladatuk elszállítani a háborúból, mert bizony odakint dúl a véres háború, amiről csak a párbeszédekből jövünk rá, de ez éppen elég. Aztán jön a fordulat, megérkezik egy vámpírvadász, aki előadja a sztoriját, miszerint a lándzsa másra is jó... az egyetlen fegyver a vámpírok ellen. Ezt persze nem hiszik el nekik, egészen addig, amíg nem szembesülnek velük és el nem kezdődik a vérontás.
S bizony vér az van, az akciók igen látványosra sikerültek, persze csak röpkék, mert az egész film rövidsége miatt nem fért bele semmi nagyobb attrakció. Bár férhetett volna, ha pár dolgot kihagynak, nem is lett volna nagy érvágás, mert maga a film kicsit... hogy is fogalmazzak... kicsit hülyeség. Nem igazán tudja fenntartani az érdeklődést, szerencse hogy nem lett hosszabb :) A szereplők egyébként majdnem megütik az átlagot, de néhol elég ésszerűtlenül viselkednek. Azért nem egy kerülendő darab, a hangulata például egész jó lett a helszínnek köszönhetően. Ilyet sem árt néha látni.
4/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése