
Ez az őrült japán
cyberpunk igencsak sokféle címen ismert, már ha lehet azt mondani egyáltalán, hogy ismert. Ha valaki véletlenül belefut a
The Bottled Fools vagy a
Gusher No
Binds Me, esetleg a
Gusha no
Bindume címek egyikébe, akkor erre a filmre kell gondolni. S bizony jó dolog, ha az ember találkozik egy ilyen filmmel, mert ez aztán nagyon nem egyszerű.
Földhözvág és megtapos, majd mikor már egyáltalán nem számítanál rá még jól szemen is köp, hogy végül egy vágással kivégezzen.
Rétegfilm a javából, aki nem elég nyitott az ilyesmire az biztos borzalmasnak találná, de valószínűbb, hogy ők még soha csak hallani sem fognak erről a műről.
A történet egy furcsa,
bizarr és groteszk világban játszódik. Az emberek a föld alatt élnek, különböző szektorokra osztott szinteken, amik között nagy

teherszállítóra hasonlító liftekkel lehet közlekedni. Az egyik ilyen lesz a fő helyszín, de haladjunk csak az elejétől. Tulajdonképpen az egész történet egy elbeszélésből tárul elénk,
egy
kihallgatáson adják elő a sztorit, ami valahonnan a legalsó szintről indul, ahol mindenki nyomorban él. Itt ismerhetjük meg a főszereplőt,
Luchino Fujisaki-t (a színész neve egyben a karakter neve is), aki egy telepatikus képességekkel rendelkező 17 éves
nikotinfüggő lány. Közben a világ törvényeivel is szembesülünk lassanként, például a dohányzás is tilos.
Luchino azonban rágyújt és ezzel
valószínüleg ő okozza a rengeteg áldozatot követelő tűzesetet, amiért is a
kihallgatás folyik. De maradjunk csak az elbeszélésnél.
Luchino beszáll egy liftbe, hogy suliba menjen. Ahogy haladnak egyre
feljeb
b, úgy merülünk egyre jobban bele a groteszk világba és látjuk a furcsábbnál
furcsább embereket. Aztán eljön a fordulópont is, az egyik szinten két erőszakos bűncselekményért
elítélt rab lép be, pökhendi
kísérőjükkel. Ahogy azt várni lehet a két rab
elszabadul és megkezdődik a terror. A események viszont meglepő fordulatokban gazdagok, mert az igazi történet nem a rabok körül zajlik, ők csak
hangulatfokozók. A továbbiakat viszont nem árulom el, legyen elég, hogy ütős utolsó fél órára kell számítani egy olyan befejezéssel, ami igazán nem meglepő, de mégis tökéletes. Végül ugyanis eljutunk a végig ott lappangó rejtélyes kérdésig, hogy mi is van az első szint fölött.
A történet meglehetősen érdekes, a karakterek
méginkább, főleg hogy
Luchino telepatikus képességének hála belelátunk
egyszer-egyszer a fejükbe és
elénktárulnak a szörnyű tetteik, ami azt az üzenetet szolgálja, hogy az emberek betegek. A fura alakok közt egyébként találunk egy nőt
babakocsival, ami meglepően csendes csecsemőt rejt a körülményekhez képest. Egy tudóst, különös lombikkal a táskájában.
Egy
robotikus tulajdonságokkal rendelkező
liftkezelőt és még további érdekes embereket,

de tovább nem sorolom. A film
látványvilága sem egyszerű, váltogatják a különböző
lencseszűrőket, a
nagytotálokat és sokszor jelen van a rángatózó kamera. A minimális zene pedig nyugtalanítóan hat, mégis az egész nagyon jól összeáll és remek hangulatot áraszt (az egész olykor a remek kanadai
Cube-ra emlékeztet). Egyébként vér is van elég és persze azt sem hagyhatták, hogy az iskolás lányok ne a jól megszokott és szexi uniformisban legyenek. Alacsony költségvetésű mesterremekről van tehát szó, ami igazán remek szórakozást nyújt, egy olyan záróképsorral, ami láttán biztos leesik a tantusz =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése