2009. július 7., kedd

Six-String Samurai / Rock And Roll Szamuráj (1998)

Jeffrey Falcon jópár hong kongi filmszerepe után összedobott egy amerikai poszt-apokaliptikus szamurájfilmet Lance Mungia közreműködésével. Ez volt az utolsó munkája... Az ultraalacsony költségvetés erősen meglátszik rajta, de ez talán még jót is tett az egésznek. Bár talán durvább kaszabolásokkal kultfilm is lehetett volna belőle. Na, de sebaj, még így is kellőképpen élvezhető a dolog. Jöjjön hát az a sztori, ami megadatott ennek a műnek.
1957-ben az oroszok megkínálták némi atombombával, majd megszállták az Egyesült Államokat. Csak egy szabad állam maradt, Lost Vegas, ahol ténylegesen királlyá koronázták Elvis Presley-t, s ő uralkodott negyven éven keresztül, egészen haláláig. Mivel a trón üresen állt, a lepusztult vidék minden szegletéből nekiindultak azok a szerencsevadászok, akik gitárral rendelkeztek, hogy elfoglalják azt. Buddy (Jeffrey Falcon) is egy közülük, aki harci tudása és zenei tehetsége alapján a legesélyesebb a poszt betöltésére. Remekbeszabott gitárjával, egy szamurájkarddal és egy szakadt esernyővel a kezében útban is van Vegas felé. Azonban eljutnia a céljához koránt sem egyszerű feladat. Mindenki el szeretné tenni láb alól: gyilkos tekecsapat, ősemberekre emlékeztető primitív horda, mutánsok, kannibál család. Sőt útja során szembe kell szállnia az egész orosz hadsereggel (nem tréfadolog) és magával a halállal is (ez sem vicc, tényleg így van). S mindeközben a nyakán csüng egy levakarhatatlan kölyök, akit mindjárt a kalandjai legelején ment meg, s azóta őt követi mindenhová.
Nos, a film valami egészen különleges lett. Nem lett jó, azt azért ne gondolja senki, bár a hangulat és az alapötlet kiváló. Még a képi világot lehetne megemlíteni, a sivatagos tájat, ami azért jól néz ki. De zenéi közt furcsamód nem lehet hallani egy Elvis nótát sem, hiába szól végig kellemes kis rock 'n' roll, na de mindegy :) Egyébként az egész egy nagy rakás szeméthegy, az alakítások és a harcok (amikből azért van bőven) sem az igaziak, de mindezt annyira coolan adják elő, hogy azt látni kell. A történések sokszor nevetségesbe hajlanak, de ez egy furcsa bájt kölcsönöz neki. A B-filmek szerelmeseinek pedig ez egy kötelező darab, nagy kedvencé válhat. Másoknak viszont nem igazán lehet ajánlani...
5/10

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése