A malajziai születésű tajvani filmrendező, Ming-liang Tsai egyik romantikus drámájáról lesz most röviden szó. A nagyvárosi elidegenedésről szól, a boldogság keserű kereséséről, a kiszolgáltatottságról. Nem egy habkönnyű film, s aki ódzkodik a lassú daraboktól, az ezzel inkább ne próbálkozzon.Két fiatal történetét mutatja be, a fiú egy táskából árul órákat Tajpej utcáin, a lány pedig éppen Párizsba készül. Kettejüket csak annyi köti össze, hogy a lány ráveszi a fiút, azt az órát adja el neki, amit ő maga visel. Ezután már egy fél világ választja el őket egymástól, mégis valami különleges kapcsolat van köztük. A fiú ezután minden órát a párizsi időre állít, legyen az bárhol is. S miközben otthonában anyja kezd becsavarodni, ő belemerül a francia filmekbe. Láthatjuk ahogy az egyik régi nagy klasszikust, a Négyszáz csapást nézi, aminek az azóta megöregedett főszereplőjével találkozik össze a lány az egyik párizsi temetőben. Mindkettejük elkeseredetten keresi a boldogságot, amit a szexben vélnek megtalálni, de sikertelenül...
A csaknem két órás játékidő sok ürességgel van tele, ami rendkívül lassúvá teszi az egészet. Persze csodás képek töltik ki ezeket az időket, így az ember bele tud merülni. A két főszereplő is remek választás volt, csak a nőről igen kevés derült ki. Elárulhatták volna, hogy mégis miért ment Párizsba, s mit is csinál ott... Ezen kívül azonban negatív pontja nincs. Letisztult, kicsit lehangoló, remekül megkomponált, különleges dráma. Igazi csemege lehet mindenkinek, aki nem csak a pörgő filmekért van oda.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése