A messzi-messzi galaxisban... pardon, csak majdnem, de sokkal inkább Ausztráliában készült ez az alacsony költségvetésű sci-fi horror. Gregory Connors rendező első nagyfilmje, csupa kezdő színésszel. A sorból csak Aash Aaron lóg ki, aki már sok tévéfilmben és sorozatban szerepelt. Greg Connors, akinek ez az első forgatókönyve és Gregory pedig valószínűleg rongyossá nézték az Alienst és a Residen Evilt, mert hemzsegnek az olyan jelenetek, amik azokra hasonlítanak. Ez persze nem baj, egészen ügyesen összefércelt munka.A sarkkörön egy több száz méterre a föld alá nyúló kutatóbázison zajlan
ak az események. Egy nő, Lena (Tonia Renee) tér magához az egyik vakítóan fehér szobában emlékek nélkül. A helyzete aztán gyorsan még borzalmasabbá válik, ugyanis az egész bázist ellepték az ott dolgozókból átalakult szörnyek. Menekülés közben aztán belefut egy maroknyi túlélőbe, akiket pár katona próbál kijuttatni. Ami ezt még a vérszomjas lényeken kívül nehezíti, az az, hogy minden szint le lett zárva, így a szűk szellőzőjáratokon át kell valahogyan elérni a szabadulást. De, hogy ennyire ne legyen egyszerű az egész, fény derül arra, hogy Lena egy kísérleti alany, aki elvileg hatalmas veszélyforrás lehet...
A kevés pénz meglátszik rajta, nem tudja levetkőzni, hogy ez mégiscsak egy Zs-kategóriás film, ennek ellenére mégis egészen jó lett. Az alakítások természetesen hanyagolhatóak, rémesek azért nem voltak, néhol pedig úgy váltogatták egy-egy jelenetnél a kameraállásokat, hogy nem igazán lehetett tudni, pontosan mi is történik. Klausztrofóboknak elég rémes lehet, hogy végig szűkös és sötét folyosókon történnek a dolgok, ráadásul sokszor a még szűkebb szellőzőkben csúsznak-másznak. Az események egyébként rögtön az elején felpörögnek és végig mozgalmas is marad, igazi halomra lövő alkotás. Végig megy az aprítás, tengernyi vér borítja be az egész filmet. A főszereplő nő külön sztorija először zavaró és talán még hülyeségnek is tűnik, de a történet előrehaladtával az ember megbarátkozik vele, s a végén pedig már inkább azt gondolja, hogy teljesen rendben volt az. Külön megemlíteném még az egyik katonát játszó Br
et Kennedy-t, akinek olyan durva, erőteljes és karcos a hangja, hogy akkor is megretten tőle az ember, ha éppen kedvesen szól. A zajok és a komputer bejelentése engem a remek számítógépes játékra, a Half Life-ra emlékeztetett, ennek külön örültem. A lények kinézete leginkább egy Star Trek epizódból szabadult gyíkemberre hajaz, ami nem éppen egy jó pont, viszont nem is gond, főleg hogy akad pár kicsit eltérő küllemű is. Kellemes másfél óra, bátran lehet vele próbálkozni, megéri.7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése