Lazarescu úr halála... ez ennek a két és fél órás román drámának a címe, ami bár elárulja a végkifejletet, a néző mégis folyamatosan várja közben a csodát. Persze mindezt hiába, helyette kap inkább egy borzalmas kálváriát. A film végtelenül naturalista, zenei aláfestés nélkül mutat be mindent, tovább növelve az életszerűségét, s a kézikamera használata is csak közelibbé hozza minden egyes mozzanatát. Nélkülöz ugyan mindenféle rémes csonttörést, kiomló beleket vagy ehhez hasonló vérgőzös jeleneteket, mégis brutális és borzalmasabb a legtöbb horrornál. Úgy vágja gyomron a nézőt, hogy azt még jóval a film megtekintése után is érezze.
Lazarescu Dante Remus 63 éves, özvegy nyugdíjas, három macskájával él egy lakótelepi lakásban. Egy este rosszul lesz, kihívja a mentőket, azok késve bár, de megjönnek. A mentős, Doama Miora egész éjszaka kórházról-kórházra jár vele, de sehol sem veszik fel...
Minimáltörténet egy jelentéktelen ember jelentéktelen haláláról. Semmi hősköltemény, nincs ami magasztalná az egészet, még csak nem is lehet megkedvelni a főszereplőt. De a film végig leköti az embert, s utána sem ereszti el. Végigkövethetjük Lazarescu úr teljes leépülését, azt ahogy az orvosok viselkednek vele, beállítva a baját egyszerű alkoholizmusnak. S teszik ezt oly hitelesen, hogy a néző eszébe sem jut, hogy színészeket lát. Egyszerűen tökéletes film...
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése