Aftermath (1994) és Genesis (1998)

Nacho Cerda két 30 perces filmje került most elő Spanyolországból, melyek mindennemű szöveget nélkülöznek. Elsőként az Aftermath, amihez előre csak annyit fűznék, hogy erős gyomor kell hozzá.
Két boncmestert láthatunk, amint éppen munkájukat végzik, s felnyitják az előttük heverő holttesteket. Az este beálltával aztán egyikük bennmarad, előszed egy női tetemet és magára zárja az ajtót. Nagy elánnal felvágja, majd előkap egy fényképezőgépet és bőszen fotózgat. Mindez azonban még nem elég, hirtelen rápattan és megkeféli a véráztatta testet. Miután végzett vele, szépen visszazárja és a szívét hazaviszi a kutyájának.
Kevésbé gyomorforgató, mint leírás alapján vélni lehet. A felnyitott testeket mindig csak oldalról látni, a szerveket csak akkor pillanthatjuk meg, mikor visszaöntik a tetembe, hogy lezárják azt. Bár azért így is kell hozzá a gyomor, mikor nyiszálnak. A zenei aláfestés a legjobb pontja az alkotásnak, ami elég leíró de hát ez van. A nekrofil rész nélkül elég nagy nulla lenne az egész, így legalább minimálisan érdekes lett. Megnézni azonban nem nagyon ajánlott, csak ha valaki boncolást szeretne látni, de az meg menjen orvosnak :) Az egész inkább csak egy sóhajt vált ki az emberből és egy költői kérdést miszerint "Ez minden?".
Négy évvel az Aftarmath után aztán érkezett az új filmecske, a Genesis. Ez egészen más, jóval elvontabb és érdekesebb is.
Egy szobrászról szól, akinek felesége meghalt autóbalesetben. Vágyódik utána, s így elkészíti neje élethű szobrát. Egyik nap aztán a szobor vérezni kezd. Rémülten próbálja lemosni, de nem sikerül. Másnap még furcsább dolog történik, észreveszi, hogy a nyakától kezdve a hátán fekete foltok futnak végig, amit képtelen levakarni. A nagyobb döbbenet azonban akkor éri, mikor meglátja, hogy a szobron ugyanazon a helyen emberi hús jelent meg. Az idő teltével pedig rájön, hogy míg a szobor kezd életre kelni, ő lassan kővé válik.
A zene itt is kiváló és kellemes hangulata van végig a filmnek. A furcsa sztori egész érdekes, a megvalósítás is nagyon jól sikerült, ahogy a szobrász és szobra lassan átalakul. Ezt már érdemes megnézni, kellemes fél óra.