Strings / Zsinóron (2004)

Anders Rønnow Klarlund nagy fába vágta fejszéjét, mikor belefogott egy egészestés fantasy-kalandfilmbe, aminek szereplői egytől-egyig marionett bábuk. A feladatot azonban remekül megoldotta és egy egészen érdekes kis alkotást adott ki a kezei közül. Egyedi és egyszerűen zseniális az, hogy a bábok ebben tudják, hogy bábok és kaptak egy egész fantáziavilágot, amiben mindent remekül kitaláltak és teljesen hibátlan az egész. A zsinórok az égig érnek, mintha végtelenek lennének, de egy mítosz szerint talán egy pontban végződik mind. S ha ezeket a zsinórokat elvágják, az jelenti a halált számukra, viszont ha csak épp a kezük vagy lábuk sérül meg, akkor a szolgák testrészeivel helyettesíthetik azokat.
Lássuk akkor a sztorit is röviden: Hebalon uralkodója öngyilkos lesz, hogy békét hozzon saját népének. A gonosz testvérének, Mezo-nak azonban más tervei vannak, így halálát úgy állítja be, mintha a Zerithek ölték volna meg. Mikor fia, Hal értesül apja haláláról, bosszút esküszik és másodmagával el is indul azt beteljesíteni. Útja során pedig felfedezi az igazságot a saját népéről, s a szerelemre is rátalál ott, ahol a legkevésbé várná...
Epikus dráma ez, annak szinte minden kliséjével, amit viszont elhomályosít a lenyűgözően különleges látványvilága. A zenéje tökéletesen illik hozzá, a drámai részeknél különösen, amik egyébként is a film erősségei. A szereplői pedig, azaz a bábuk szinte élnek, ahogy nézi az ember, elhiszi, hogy valóban mozognak és éreznek. Pazar alkotás, egyszer már csak azért is érdemes megnézni, mert teljesen egyedi alkotás. Ugyan készült már egy bábfilm, a Team America: World Police, az viszont másban nem is hasonlít, csupán hogy szintén marionett-film.
8/10

Moartea domnului Lazarescu (2005)

Lazarescu úr halála... ez ennek a két és fél órás román drámának a címe, ami bár elárulja a végkifejletet, a néző mégis folyamatosan várja közben a csodát. Persze mindezt hiába, helyette kap inkább egy borzalmas kálváriát. A film végtelenül naturalista, zenei aláfestés nélkül mutat be mindent, tovább növelve az életszerűségét, s a kézikamera használata is csak közelibbé hozza minden egyes mozzanatát. Nélkülöz ugyan mindenféle rémes csonttörést, kiomló beleket vagy ehhez hasonló vérgőzös jeleneteket, mégis brutális és borzalmasabb a legtöbb horrornál. Úgy vágja gyomron a nézőt, hogy azt még jóval a film megtekintése után is érezze.
Lazarescu Dante Remus 63 éves, özvegy nyugdíjas, három macskájával él egy lakótelepi lakásban. Egy este rosszul lesz, kihívja a mentőket, azok késve bár, de megjönnek. A mentős, Doama Miora egész éjszaka kórházról-kórházra jár vele, de sehol sem veszik fel...
Minimáltörténet egy jelentéktelen ember jelentéktelen haláláról. Semmi hősköltemény, nincs ami magasztalná az egészet, még csak nem is lehet megkedvelni a főszereplőt. De a film végig leköti az embert, s utána sem ereszti el. Végigkövethetjük Lazarescu úr teljes leépülését, azt ahogy az orvosok viselkednek vele, beállítva a baját egyszerű alkoholizmusnak. S teszik ezt oly hitelesen, hogy a néző eszébe sem jut, hogy színészeket lát. Egyszerűen tökéletes film...
10/10