Jó kis lassú folyású brazil dráma a következő áldozat, amihez előszóként nem sok mindent tudok hozzáfűzni :) Talán csak annyit, hogy egy-két filmfesztiválon sikerült díjat begyűjtenie, ez talán vonzóbbá teszi, ha más nem. Na, de ha valaki nem bír megülni a seggén egy olyan mű előtt, amiben közel sem pergőek az események, az fusson minél messzebb ettől.Egy világvégi faluban zajlik a történet. Már réges-rég nem hagyta el senki és nem jött ide senki, minden mozdulatlan. Az egyetlen esemény a falu életében az a temetés, de az emberek már arra se mennek el. Egy nap aztán egy idegen száll le a vonatról, Augusto, hogy miért jött, azt nem árulja el. A kis falut viszont sikerül felbolygatnia, mikor egy alkalommal leül játszani az oboáján. Köré gyűlnek és elvarázsoltan hallgatják végig. Ezután Aurora, a régen bezárt mozi tulaja megkéri őt, hogy az anno készült amatőr némafilmeket kísérje zenéjével. Augusto belemegy a dologba, s ettől a falu újra életre kel, de hamarosan kiderül, hogy a zenész miért is kereste fel pont ezt a csendes kis helyet...
Egyedi, különös hangulata van, kicsit melankolikus. A történet is érdekes, főleg a vége felé, mikor is... na ,majdnem elszpojlereztem :) A környezet, a karakterek és a zene szuper, a színészek játéka, ha hagy is néhol némi kivetni valót, még akkor is teljesen jók (bájosan együgyűnek tűnik például az egyik hősszerelmes srác azzal, hogy mindig csak ugyanazzal a képpel bámul). Mint azt az elején is írtam, lassú folyású, talán túl lassú is. A két órás játékidőt másfélre csökkentve is lassú lenne, annyira pörögnek benne a dolgok, mert még mikor valami cselekmény is zajlik, az is csak komótosan... Ennek ellenére igenis érdemes megnézni, mert elvarázsolja az embert a különös világa és furcsa végkifejlete.8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése