Nos, ismét egy dráma, de ezúttal Európából. Gustave de Kervern és Benoít Delépine eddig csak közösen ültek rendezői székbe (székekbe), s eme munkáik közül ez az első. S amellett, hogy dirigáltak, ők is írták és a főszerepeket is maguk alakították. A többi munkát azért már másokra bízták :) A film egyébként fekete-fehér, ami bár lehet, hogy csak számomra, de igen üdítő. Olyan jó kis hangulatot tud teremteni néha ebben a tarka-barka világban...
Franciaországból indul minden, ahol egy út két oldalán él nem épp békésen két szomszéd. Utálják egymást és minden nap igyekeznek bosszantani a másikat. Majd egy nap egyiküknél elpattan a húr és az összetűzésük tettlegességig fajul. Ekkor történik mindkettejükkel a tragédia, ugyanis a traktor rájuk borul, s ettől deréktól lefelé megbénulnak. Elkeseredettségükben először öngyilkosságot kísérelnek meg, viszont egyiküknek sem jön be. Utána viszont elhatározzák egymástól függetlenül, hogy útra kelnek. A véletlen pedig úgy hozza, hogy zarándoklatukat közösen teszik, akármennyire is vannak ez ellen. Persze útjuk során ez némileg változik, ahogy elhagyják Franciaországot és egészen Finnországig mennek abból a célból, amit én már nem írok le :) Teszik ezt mindezt teljesen nincstelenül, rábízva magukat az emberek jószívére amit néha rohadt szemét módon ki is használnak, mikor épp nem velük bánnak el...
Egy kicsit ugyan minimalista és lassan gördül előre, viszont tele van érzéssel és szívvel. A párbeszédekkel is visszafogták magukat, de a két főszereplő így is remekül alakít csupán gesztusokkal és grimaszokkal (beszélnek azért benne, csak nem sokat :)). Hatalmas jelenetekkel tarkított mű, jó nagy fricska a társadalomnak. Egyaránt kifigurázza az egészséges embereket és a tolókocsisokat is, miközben bemutatja, milyen is az emberi természet. Megmosolyogtató és megrázó jelenetek váltogatják egymást végig tökéletes arányban. A befejezés pedig hatalmas, felteszi rá a koronát, igazán remek film...9/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése