2014. december 24., szerda
2014. december 18., csütörtök
2014. december 5., péntek
2014. szeptember 7., vasárnap
2014. augusztus 26., kedd
2014. augusztus 18., hétfő
2014. augusztus 8., péntek
From Within / A gyilkos bennünk (2008)
Sikerült a legelőnytelenebb arcszerkezetet összegereblyéznie magának szüleitől, Bruce Willis-től és Demi Moore-tól. Rumer Willis-nek így aztán fel van adva a lecke, valószínűleg epizódszerepeknél többre nem fogja futni... Na, de mindegy, ebben is már az elején elhalálozik, de van egy másik név is, ami említhető. Thomas Dekker leginkább sorozatokban szerepelt, ő játszotta például John Connor-t a Terminator szériában, viszont azóta már inkább thrillerekben és horrorokban tűnik fel. A rendezőnek rendezőként nincs nagy neve, Phedon Papamichel inkább operatőrként dolgozott komolyabb filmeknél. Utoljára maradt a főszereplő leányzó, Elizabeth Rice, aki Dekker-hez hasonlóan sorozatokban játszott, csak az ő listája jócskán rövidebb és nem is igazán lehet kiemelni semmit, de legalább jól néz ki :D aranyos. Öhm... szóval, a film:
Egy amerikai kisvárosban játszódik, ahol az egész lakosság olyan, mintha egy vallási szekta lenne, a helyi pap és az ő fia az uralkodó, bármit mondanak az szent, követik őket, mint a birkák akármiről is van szó. A múltban élt ott egy család, akik nem álltak be a soraikba, az anyát boszorkánynak vélték, így aztán meg is ölték őt. Persze az ügyet balesetként zárták le, ahogy az lenni szokott. A nő két fia most visszatért a városba és az egyikük öngyilkosságot követ el. Ezután pedig szépen sorban követik egymást a hasonló esetek, az emberek egymás után vetnek véget a saját életüknek. Lindsay (Elizabeth Rice) tudja, hogy rajta a sor és segítségért a másik boszorkánysarjhoz fordul. A dolog azonban nem egyszerű, főleg, hogy a város egy kis csapata, a pap fiának vezetésével, puskákkal a kezükben le akarják vadászni azt a fiút.
Az ötlet nem is rossz, bár semmi eredeti nincs benne és végig elég kiszámítható. Mint egyfajta testrabló, úgy ugrál egyik emberből a másikba az átok, ami kellőképpen kontrollálhatatlan és így felvet jópár megválaszolatlan kérdést, ami logikai buktatókat fed fel. A halálnemek változatosak, de visszafogottak, a legdurvább jelenet az vagy az, hogy egy kés áll ki az egyik csaj nyakából vagy az, mikor leosztanak egy puskalövést, tehát abszolút semmi... a legemlékezetesebb viszont az, ahogy a főszereplő dob egy seggest a stégen, ami nem éppen jó pont egy horrornál. De legalább a sztori nem ül le és a végén még valamiféle fordulattal is próbálkoztak, ami nem meglepő, viszont jó befejezés. Egy olyan tipikus szódával elmegy film :D ha nem megy az ember agyára ez a kisvárosi vallásos dolog, akkor egy abszolút közepes.
5/10
2014. augusztus 3., vasárnap
2014. augusztus 2., szombat
2014. augusztus 1., péntek
2014. július 31., csütörtök
2014. július 30., szerda
2014. május 1., csütörtök
Haunters (2010)
Dél-Korea rengeteg gyöngyszemet termel ki, mindig is külön figyelmet fordítottam az ott készült filmekre, amiről ez a blog nem igazán árulkodik (a fészbúkon azért másabb a helyzet) :D Ez viszont egy kicsit feledésbe merült darab volt, az új japán verzió juttatta eszembe. Bizony ott készítettek belőle saját változatot, amit Monsterz címmel most a hónap végén fognak bemutatni Tatsuya Fujiwara fölszereplésével (a Battle Royale és a Death Note lehet a legismertebb filmje). Szóval, előkerestem eme koreai alkotást, mely Min-sun Kim rendező eddigi egyetlen nagyfilmje, sajnos. Főszereplői pedig Soo Go és Dong-won Kang, akiknek egyéb filmjeiket is érdemes megnézni, ha lehetőség van rá.
Az egész máris roppant érdekesen indul, anyuka a kisfiával étkezik békésen, akinek be van kötve a szeme. Rá is parancsol, nyomatékosan, hogy semmiféleképp sem veheti le azt soha. Majd hazatér az iszákos és agresszív apa és feleségét bántalmazza. A fiú, Cho-in ezt hallva leveszi szeméről a kötést... apja megbabonázva kezd hátrálni ki az utcára, majd kitöri a saját nyakát. Ez tehát Cho-in különleges képessége, bárkit tud irányítani, akire ránéz. Ugrunk egyet az időben, Cho-in már felnőtt és eme hatalom segítségével tolvajlásból él. Megismerünk viszont egy másik fickót, a neve Im Gyoo-nam. Ő egy egyszerű figura, akinek éppen új munkát kéne találnia. Össze is jön a dolog, egy zálogos felveszi őt, hogy őrködjön, mert bizony titokzatos módon néha nagyobb összegeknek nyoma vész. Nem más jár oda időnként lopni, mint Cho-in, s bizony egymásba is botlanak. És itt indul is a komoly bonyodalom, ugyanis a Im Gyoo-nam kivételes figura, őt nem tudja irányítani. A hajsza meg is kezdődik, miután újdonsult főnökét megöli...
S bizony van izgalom és feszültség dögével, hullahegyek, dráma, meg pár apróbb poén. A történet beszippantja az embert, ötletes az egész és remek hangulat uralkodik végig. Akadnak benne hibák, leginkább a túlzásokat lehetne kiemelni, amik kicsit rontják az összképet. Szerencsére viszont csak alig, így bizony marhajó film összességében. A gonosz figura meg... ú, az a tekintet... sikerült igazán félelmetessé tenni, pedig egy vézna és fél lábú alakról van szó. Kíváncsian várom, hogy mit hoznak ki ebből a japánok, de addig is ezt mindenki nézze meg, aki teheti.
8/10
2014. április 19., szombat
Manborg / Emborg (2011)
Steven Kostanski nevét muszáj lesz megjegyezni. Ő rendezte a Troma-féle Father's Day című remekművet és kíváncsian várom, mivel rukkol majd újra elő. Az első filmjéről esik most viszont szó, ami hangyabokányi pénzből készült, de a látványvilága mégis egészen rendkívüli. A háttér szinte mindig vetített, a maszkok egy része egész pofás, a másik része meg borzadály, sok stop-motion-nel mozgatott fura lény jelenik meg, na meg rengeteg robbanás. Roppant fura, de valahogy mégis összeáll.
A sztori marhaegyszerű. Dúl a harc az emberek és a vámpírok között, amiben főhősünkkel csúnyán elbánnak. A csatatérről azonban összeszedi egy tudós és robotizálja őt, így születik meg az ember (man) és a robot (borg) keveréke, azaz a rendkívül kreatív nevű Manborg. Mikor magához tér, a dolgok már eléggé megváltoztak. Hamar bajba is keveredik, a vámpírok pedig bebörtönözik, majd rabtársaival együtt arénaharcra kényszerítik őket mindenféle csúf lény ellen. Ezzel persze nincsenek is megelégedve (ugyan ki lenne... :D), így szövetkeznek, hogy kiszabaduljanak és legyőzzék a szörnyhordát...
Abszolút komolytalan film, igyekeztek szinte mindenből poént csinálni, ami nagyrészt sikerült is. Emellett pedig elég sok gore jelenet is van és egyáltalán nem csúnya. Persze az egész látványvilág nem csúnya, csak szokatlan. Leginkább a régi videójátékok előszereplős átvezető videóihoz lehetne hasonlítani és az a helyzet, hogy kifejezetten tetszetős. Na, de egyébként lehetne azt is mondani, hogy baromság az egész, hogy színészi játék sehol sincs, a karakterek szörnyűek, a jelmezek rémesek, a sztori összeszedetlen és kapkodó, stb stb. Mindez azonban szándékos és marhára szórakoztató, bár a történeten dolgozhattak volna még. Szóval, a végeredmény azért elég jó lett. Agyakat kikapcsolni, sört és csipszet elő és mehet a móka, ez elé megéri leheveredni.
8/10
2014. január 27., hétfő
Alien Uprising (2012)
Hogy Bianca Bree mennyire jó bőr... :D Ő bizony Van Damme leánykája, akit belerángatott pár filmjébe, ahogy ebbe is. 2012-ben a helikopterrúgás királya több filmben is felbukkant kisebb-nagyobb szerepekben, ezek közül csak az orosz produkciót nem láttam még. A 6 Bulletts nem volt rossz, az Expendables második része rendkívül fun lett, a Dragon Eyes pedig az a jó öreg és tipikus B(Zs)-kategóriás Van Damme-féle bunyós film, csak nem ő a főhős (háhá :D). Na, de ugorjunk egy másik mellékszereplőre, akinek igen nagyszerű filmjei is vannak, mint például a Dog Soldiers vagy a Wilderness, na meg a Equilibrium-ban és az Event Horizon-ban is felbukkan. Ő nem más, mint Sean Pretwee, aki el nem tudom képzelni, hogy ezt a rettentő szerepet miért vállalta el... Ja és hát ott van Pierce Brosnan fia is, Sean Brosnan, szóval egész pofás a gárda. Ejtsek még szót a rendezőről is? Na, jól van, bár nem érdemes, mert csak annyit mondhatok, hogy eddig roppantul kevés munkája van és nem is várok tőle semmit. Ugorjunk végre a film sztorijára :)
Egy négy fős baráti társaságot ismerhetünk meg, akik egy kisvárosban buliznak, majd gyorsan öt főre duzzadnak, mert a Brosnan vér már csak ilyen hódító. A partizás után viszont jönnek a gyanús jelek, egy csöves összefüggéstelen jövendölése (Sean Pretwee volt az), majd a szomszéd beszámolója, hogy a neje valami ultratikos és megafontos kormányzati megbeszélésre sietett (ez már kicsit homályos nekem, hogy mi is volt pontosan, hol is dolgozott... nemzetbiztonság vagy valami hasonló cucc :)). Később aztán elmegy az áram, de mindenütt és a telefonvonalak is behalnak, mobilok és vezetékesek is egyaránt. Azonban a para csak akkor indul meg igazán, mikor az égen megjelenek a földönkívüli űrhajók. Az emberek pánikolnak is, egymásra is veszélyt jelentenek, így a társaság megindul vidékre az egyikük nagybácsijához (őt alakítja Jean-Claude Van Damme), aki a hadseregnél szolgált és rendkívül fura fazon. Eközben pedig az idegenek bőszen támadnak, hatalmas pusztítást végezve. Aztán a csapat számára kiderül az is, hogy a földönkívüli lények emberi alakot öltve köztük garázdálkodnak, így nem bízhatnak senkiben, a frissen megismert és barátnak tűnő társaikban sem. Hogy végül mi lesz ebből, azt már derítse ki mindenki saját maga, mert váratlan és fura fordulatok vannak ám...
Először is Bianca Bree mennyire jó bőr már... és emellett a jó pont mellett ki kell még emelni azt, hogy nem lehet tudni, ki az aki túlélheti az egészet, mert bizony elég elég meglepő elhalálozásokat vetnek be, ami kifejezetten szuper. Egyébként pedig tele van logikai bukfencekkel, értelmetlen jelenetekkel és az egész nagyon nem áll össze. Eleve DVD-re készült a film, így az alakítások és a trükkök azok olyanok is, ennek ellenére az űrhajók egész pofásak. Mármint a dizájn nekem bejött. A tempóval sincs gond, szóval, ha értelmesen megírták volna azt a forgatókönyvet és nem lenne az egész ordítónagy baromság, akkor még talán jó is kisülhetett volna belőle. Lehet rajta persze szórakozni, bőven nem egy nézhetetlen darab, de inkább csak trash rajongók számára.
3/10
2014. január 7., kedd
A blog még ééééél!!!
Igen, a dolgok nem úgy alakultak, hogy én dobálgathassam ki a cikkeket sorban és igazából a kedvem se volt meg hozzá... Te jó ég, már egy éve, vagyis inkább már másfél éve semmi nincs itt! Viszont most újra elérhetővé, láthatóvá teszem a blogot és írok is majd néha, ha lesz annyi kedvem hozzá. Nem lesz semmiféle rendszeresség, lehet, hogy több hónapig nem lesz új iromány, de minden olvasható marad. Üdv újra a lelkes hímeknek, akik a punci szóra keresve újra megdobják kicsit a látogatottságot! :) Na, meg persze mindenki másnak is, aki véletlenül erre téved. Ha netán tetszik az, amit itt láttok, akkor lehetne jelezni és visszanézegetni, hátha lelkesebben írnék ide... :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)