MovieHammer

High Kick Girl! (2009)

2012-02-29T19:21:00.000+01:00

Első és ezidáig egyetlen rendezői munkája Fuyuhiko Nishi-nek, s valószínűleg sokan reménykednek abban, hogy sosem lesz második. A szereplők azonban jók, Rina Takeda és Tatsuya Naka érdekes párost alkotnak, normálisabb filmekben szívesen látnám őket viszont. De ez... na, de ez... hát, ez nem piskóta... :)

A sztori közel sem bonyolult, van egy lány, Tsuchiya (Rina Takeda), aki a saját erejét igyekszik bizonyítani magának és főleg mesterének, hogy az végre kiálljon ellene. Fekete övekre vadászik, azaz felkeres más karateiskolákat és kihívja a az ottani tanítót. A film eleje így igazán remekül indul, egészen cool, amíg el nem kezdenek verekedni, de erről majd lentebb. Tsuchiya mestere, Yoshiaki Matsumura (Tatsuya Naka) azonban ezt nem nézi jó szemmel, azt tanítja, hogy a karate csupán védelemre való. A lány viszont nem hallgat a szép szóra, így belesétál egy csapdába, amit egy bűnbanda állított. A céljuk Matsumura, akin egy régi sérelmet akarnak elporolni. A mester pedig felveszi velük a harcot, egyedül szembeszáll az egész társasággal...

Ez annyira jó is lehetett volna... a karakterek rendben voltak, a rossz oldalon mindenféle yakuza-figura, a jó oldalon a végtelen nyugalmú mester és vad tanítványa... A sztori is pont elég lett volna, egy cool kis harcművészeti filmhez. De ami az egészből lett, az egy trágyahegy :S Mindent tönkretesz a verekedések állandó ismétlése. Amiről azt gondolták, hogy egy érdekesebb jelenet, azt lelassítva újra lejátszották (egyébként nem voltak érdekesek). Nem egy-egy ütést vagy rúgást, hanem egy egész mozdulatsort, valamikor azt is ahogy több embert leterítenek egymás után... kegyetlenül idegesítő. Nézhetetlenné tették az egészet, pedig egyszer-kétszer (többször tényleg nem :)) jó volt a koreográfia. A film a kilencedik percig nézhető, a főszereplő első rúgásáig, de inkább távolra kerülje el mindenki.
1/10

Triad Underworld / Vértestvérek (2004)

2012-02-15T15:07:00.003+01:00

Egy filmben Andy Lau, Edison Chen és Eric Tsang. Ez már az Infernal Affairs főbb szereplőinek a fele, s szintén egy triád-mozi. Ja és még Suet Lam is feltűnik benne. Pazarul hangzik, semmi kétség. Ugyan az említett trilógia szintjét nem éri el (valljuk be, azt azért nem is lenne könnyű elérni), de Ching-Po Wong-nak, aki írta és rendezte is, egyáltalán nem kell szégyenkeznie miatta.

A sztori két szálon fut egészen a végéig. Az egyikben a triád vezér, Mr. Hung (Andy Lau) jelenti be, hogy fia született, ami fel is kavar mindent. Megfordul fejében, hogy talán vissza kéne vonulnia és gyermekét nyugodtabb környezetben kéne felnevelnie. A legjobb barátja, Lefty (Jacky Cheung) próbálja is rávenni, hogy lépjen le, s ő majd átveszi a helyét. Mr. Hung azonban úgy dönt, ő marad a főnök. Így kettejük közt egy érdekes "sakkjátszma" alakul ki, azaz, ha nem megy szép szóval, Lefty más módon igyekszik hatalomra kerülni... Eközben a másik szál két fiatal srácról szól. Wing (Shawn Yue) és Trubo (Eric Tsang) első gyilkosságukra készülnek, hogy végre nevet szerezzenek maguknak...
Rövidre sikerült, pár dolgot még igazán kidolgozhattak volna és a végén a leszámolás se tetszett, a hatalmas túlerővel szemben azért az érdekesen alakult... No, de ezeken kívül az egész nagyon profi. Néhol látványos, izgalmas és végig jó hangulatú. Nagyszerű az operatőri munka és a zene is. A végén a csavar, ha nem is túl meglepő, de igazán kellemes és remek ötlet volt. Nem lett túl erős alkotás, de nyugodtan lehet vele próbálkozni, főleg ha valaki szereti a triádos filmeket.
7/10

Chillerama (2011)

2012-01-19T13:30:00.000+01:00

Elborult, de baromira, egy teljesen eszement grindhouse film. Négy történetet kapunk egy alkotásban négy rendezőtől, jópár cameoval megspékelve. Vér, cici, zombi, humor töménytelen mennyiségben, nem olyan, mint a Tarantino és Rodrigez féle Grindhouse... illetve olyan, csak mindent annak a négyzetére emeltek, de tényleg, itt mindenből sokkal több van...

Az első sztori a Wadzilla, ez a legőrültebb mind közül. Egy fickónak nem elég fickós a spermája, ezért az orvosa egy még kísérleti gyógyszert ad neki. Egyértelmű, hogy az nem éppen úgy hat ahogy azt várták. Ha felizgul, nyilalló fájdalmat érez a golyóiban, amit annak köszönhet, hogy az egyetlen spermasejt, amit termelni képes a szertől óriásira duzzad. Egy randevúja alatt aztán el is szabadul az egyik ilyen mutáns, ami később már több méter nagyra nő. A kis sejt pedig embereket öl, majd megkívánja a szabadságszobrot, miközben kivezényelik ellene a hadsereget...

A második sztori az I was a Teenage Werebear, ami egy musical. Ricky O'Reilly egy hétköznapi srác, akiben kezd tudatosulni, hogy bizony meleg. Megismerkedik egy Talon nevű fiúval, miután az megmenti őt (tiszta Twilight a jelenet, ezen még külön röhögtem). Később egy birkózó edzés során aztán Talon megharapja őt, s ettől kezdve először furán érzi magát, majd átváltozik bőrszerkós medveemberré. Egy nagy vérfürdő után pedig rákényszerül arra, hogy eldöntse, melyik oldalra is áll...

A harmadik történet a The Diary of Anne Frankenstein, egy fekete-fehér darab. Először a Frank családdal ismerkedünk meg, akik a második világháború alatt bujkálnak a nácik elől. Egy furcsa kísérletről szóló naplót őriznek, amit örököltek a még teljes nevét, azaz a Frankenstein-t használó nagyapjuktól. Azonban rájuk találnak és Hitler megszerzi a naplót. Nemsokkal rá már el is kezdi az őrült kísérletet, hogy létrehozza a szuperfegyvert, amivel megnyerheti a háborút. Fel is élesztenek egy zsidó szörnyet, amit viszont nem tudnak irányítani...

A negyedik a Zom-B-Movie, ami az egésznek a kerete. Az előző három filmet (négyet, de a negyediket gyorsan megszakítják és, hogy mi volt benne, az legyen meglepetés :)) egy autósmoziban vetítik le nekünk és az ottani közönségnek. Ezen a helyszínen szaporodnak el a zombik és rendeznek vérfürdőt, miközben rengeteg klasszikus filmből idéznek...

Azt hiszem megvan benne minden, ami kell egy grindhouse filmbe. Benne hagyott bakik, odavetített háttér, béna jelmezek... Nem csak emléket állít a régi B-kategóriás műveknek, de alaposan ki is figurázza mindet. Itt ki is emelem Hitler karakterét, mert igazán egyedi, egy nyeszlett és szerencsétlen kis ficsúr a rettegett náci vezér. De valójában minden iszonyat jó az egész filmben, sírvaröhögős végig. Amit fel lehet neki róni szőrös szívvel, hogy a legelborultabb sztorit az elején lövik el, pedig a végén nagyobbat szólt volna. Viszont így is a tavalyi év legkiemelkedőbb darabja (a Drive mellett). Aki csak kicsit is fogékony effélére azonnal nézze meg...

10/10

Love Object / Műanyag szerető (2003)

2012-01-03T12:02:00.000+01:00

Az új év első írása miféle filmről is legyen, hmm... Bizarr? Szeméthegy? Szörnyfilm? Semmi szép darab nincs a közelben, így majd a második poszt is érdekes lesz, de úgy döntöttem az elborultabbat halasztom későbbre. Marad tehát Robert Parigi egyetlen rendezése az egyetlen forgatókönyvéből, amit egy kicsit sajnálok, csak van még a fejében valami jó móka... A tévésorozatok produceri feladatai végzése közben előállhatna valami újabb darabbal.

Kenneth Winslow (Desmond Harrington) magányosan tengeti napjait, őrlődik a munkahelyén, mikor is egyszer munkatársai megviccelik egy reklámanyaggal. Az egy új típusú guminőről szól, ami teljesen élethű. Később aztán rendel is egyet magának, s küllemét a legújabb kolleginájáról, Lisa Bellmer-ről (Melissa Sagemiller) mintázza. Új élet kezdődik számára, a guminővel úgy viselkedik, mintha élő személy lenne, ami lassan eluralkodik felette. Van is ott minden, domina játék, kötözés... Elmerül saját fikcióiban és már nem tudja megkülönböztetni azokat a valóságtól. Amikor pedig Lisával is közelebbi kapcsolatba kerül, az mindent felforgat és eldurvítja a helyzetet.

Jól felépített film, ahogy lassan (tényleg egész lassan) halad előre, úgy válik egyre bizarrabbá, s durvábbá. Közben dob egy fricskát a fogyasztói társadalomnak, a multiknak is. A végén pedig van már gyilkosság is (de még milyen, bármelyik horrorfilmben elmenne), amit a rendőrség kicsit furcsán kezel, elviccelték a dolgot. Aztán pedig megcsavarták a történet befejezését, az azért jól esett. Általában az Amerikai pszicho-hoz hasonlítgatják, de az azért túlzás, bár jó volt az őrület bemutatása, és összességében is elég jó lett. Kár, hogy az téboly csak a végén hatalmasodott el, lehetett volna több is ez a film, de ajánlott annak, aki szívleli a pszicho-thrillert és nem zavarja a beteg történet.

7/10

The Dark Side of the Moon / A hold sötét oldala (1990)

2011-11-26T16:42:00.002+01:00

Ez bizony elég érdekes film, legalábbis az ötlet, hogy kint játszódik az űrben, mégis belekeverik a Bermuda-háromszöget és a sátánt is. No, de ezt majd talán később... D.J. Webster volt a producer és rendező is egyetlen filmjénél. A szereplőket pedig egytől-egyig a tévéből szerződtették, de sok pénz így se jutott másra, bár igazán nem is hiányzott, csak néhol mutogathatták volna az űrhajókat.
A történet 2022-ben játszódik egy Spacecore 1 nevezetű karbantartó űrhajón. Éppen rutinmunkát végeznek egy nukleáris fegyverekkel ellátott műholdon. Csakhogy valami történik... a gépek meghibásodnak a levegő elillan, magyarázat pedig nincs. Feltűnik viszont egy NASA úrsikló, aminek nem kellene ott lennie, főleg abból az okból, hogy NASA már nincs is. A hajó teljesen kihalt, viszont levegővel szolgál. Találnak azonban egy holttestet, furcsa háromszög alakú sebbel a mellkasán. Innentől pedig mindenki még nagyobb veszélyben van, elszabadul a gonosz és fogyatkozik a legénység, akik már egymásban sem bízhatnak... S hogy miként kapcsolódik mindehhez a Bermuda-háromszög és a Sátán? Hát, ezt nem árulom el, fedezze fel mindenki saját maga :)
Annyit azért mégis, hogy kicsit nevetséges mindkét misztikus szál, de rossznak nem nevezném. A színészek hozzák a történethez illő szintet, ahogy a látvány is. A hangulat viszont egészen jó, a sötét és minimalista képi világ teljesen rendben van. De a film sajnos pár helyen leül, bár egyébként sem túl mozgalmas. A vért feszültséggel igyekeztek pótolni, vegyes sikerrel. A végén pedig a nagy mentőakció, amikor a főhős utoljára megy át az űrsiklóra... nos, ott már szánalmasba fordult a szerencsétlenkedése. Egy tipikus B-kategóriás sci-fi film, ami ki is hagyható, de nem bánja meg az sem, aki megnézi, főleg ha a záróképsorra gondolok...
5/10

Lego Star Wars: The Padawan Menace (2011)

2011-11-21T16:16:00.005+01:00

A Cartoon Network 20 perces kisfilmje ugyan nem az első legós animáció, de eddig a leghosszabb. David Scott rendezte, aki előtte csak az Animalia-val foglalkozott. Próbáltak minél több mindent belesűríteni, így elég mozgalmas lett a végeredmény.

A sztori röviden annyi, hogy Yoda éppen egy kis csapat padawant vinne a szenátushoz, de veszélyt érez, így inkább rábízza őket C-3PO-ra. Miközben ő a köztársaság megmentésén fáradozik, a tanulók izgalmas kalandokba keverednek...

Akad benne szerencsére minden, űrharc, lézerkardozás, lépegetők, s meglepetés szereplők. Egész poénos is lett, no meg látványos. Pár lassított jelenet is akad, ami nagyon tetszetős. Többet nyújtott, mint amennyit vártam egy ilyen rövid animációtól. Bőven jöhetne még pár ilyen alkotás.
10/10

Uninvited / A vörös macska (1988)

2011-10-21T13:44:00.002+02:00

Normális filmet talán nem is készített Greydon Clark, mindig valami őrült ötletet valósított meg. Ez ugyan nem lenne baj, de a végeredmény sosem lett egy jó mű. Ezúttal is ott van az a macska, ami a cím alapján öldökölhetne (bár csak a magyar címben van benne :) de hát az eredeti is utalhatna rá...), viszont az túl egyszerű lenne és inkább az a valami gyilkol, ami a száján át mászik elő. Ez pedig egy olyan elvetemült ötlet, amit mégiscsak érdemes lehet megnézni... :)
Szóval, a történet a macskával indul, ami megszökik egy mindenféle kísérleteket végző laborból, s eközben máris megmutatja nekünk hogyan is gyilkol. Majd két fiatal lányt ismerhetünk meg, akik összeszednek pár srácot. Később pedig az egész bagázst meghívja jachtjára egy kéjenc gengszter, ahová felviszik azt a bizonyos macskát. A hajón pedig kezdenek hullani az emberek...

Hát, sajnos minden porcikája gyenge, a színészek, a trükkök... kevés a vér is, pedig azzal lehetett volna fokozni, vagy ha már ilyen kevés szereplővel operál, akkor feszültséget kellett volna gerjeszteni, de az sem sikerült. Idiótán viselkednek a karakterek, néhol egész fájdalmasan. A macskából előmászó lény (egy kedves hölgy ismerős szerint nyunyuka) viszont mókás. Az ahogy előjön és visszamászik és ahogy egyáltalán kinéz :) Sajnos ez az egyetlen pozitívum benne...
2/10

Tactical Force (2011)

2011-09-10T11:20:00.001+02:00

A pankrátorból lett színész, Steve Austin karrierje most eléggé beindult, az utóbbi két évben hat filmben is szerepel, többségében főszerepben. Nem igen fog A-kategóriás filmekben feltűnni, viszont így nagyon jó kis hiánypótló figura. Végre nem egy nyeszlett akcióhős, mint pölö Keunu Reeves, Clive Owen vagy Thomas Jane, hanem egy igazi akcióember... egy nagy állat, aki átüti a falat, de úgy, hogy az ember valóban elhiszi, hogy tényleg átüti.
Nos, a film egy SWAT csapatról szól, három nagy darab fickóról és egy tökös nőről. Balhés banda, mindenütt hullahegyeket hagynak maguk után. Egy nap egy hangárban gyakorlatoznak, miközben pár rosszfiú is a helyszínen van, pontosabban két ellenséges társaság. Azok egy táska miatt vannak jelen, amiben valami van... ez a valami pedig a film végén sem derül ki, hogy mi a fene is, bármennyire is kíváncsi a kedves néző. Csupán mindenki elképed, mikor meglátja és hát marhára kell az összes rossz arcnak. No, szóval, mivel csak egy gyakorlatról van szó, a SWAT csapatnál nincs éles lőszer, így miután összefutnak a bandákkal, elég szorult helyzetbe kerülnek, főleg, mikor rájuk hívják az erősítést...
A sztori egyszerű, viszont a vége felé azért párszor megcsavarják, ahogy a két egymással szemben álló bűnbanda átveri egymást, miközben mindkettő eszén igyekszik túljárni a SWAT csapat. Így hát egész érdekesre sikerült az egész, de persze hibákat is elkövettek párszor, mikor felüvölt a logika. A színészek alakításai nem érdemelnek szót, viszont a méretük az annál inkább :) A legtöbb valamelyik tévésorozatból ugrott be... olyan nevek, mint Michail Jai White (ő játszotta Spawn-t, az új Mortal Kombat-ban Jax-et, bunyózott a Vitathatatlan második részében, stb.), Steve Bacic (Stargate SG-1, Andromeda, The Guard, stb.), Michael Shanks (Smallville, Stargate összes sorozata, 24, stb.), Darren Shahlavi (Mortal Kombat: Legacy, Yip MAn 2) Lexa Doig (Andromeda, V) és Keith Jardine (ő egy UFC harcos volt). Na, ezt inkább nem folytatom... :) Szóval, akció az volt benne, ráadásul nem is rossz, néhol egész szórakoztatóak a bunyók. Öröm volt látni egy ilyen figurát, Schwarzenegger-re és Van Damme-ra emlékeztetett, remélem még összedob pár ehhez hasonló filmet. Kicsit talán több golyózápor és ütésváltás kellett volna, de bizony jó móka ez...
6/10

Splatter: Naked Blood (1996)

2011-08-22T17:10:00.001+02:00

Durván ötven filmet készített 10 év alatt Hisayasu Sato, miután végre visszavett a tempóból. Ez a mű annak a pörgős korszakának a legvégéből származik. A főszereplő Sadao Abe is hasonlóan termékeny, csak ő sok tévésorozatban is feltűnik. Ez viszont a tékák polcaira készült, azoknak is valamelyik eldugottabb sarkába. Az alapötlet egy kicsit beteges, viszont ez elég véres és durva filmet is eredményezhetne, de sajnos nem az lett.
Eiji (Sadao Abe) még csak 17 éves, de marha nagy koponya, sok mindent feltalált már. Legújabb, még kísérleti stádiumban lévő találmánya egy olyan szer, ami a fájdalmat élvezetté változtatja. Ezt az anyagot MySon névre keresztelte. Anyja is épp valami újon dolgozik, egy fogamzásgátlón. Eiji pedig belecsempészi a saját találmányát, hogy tesztelhesse. Így kerül az három gyanútlan nőbe. S miután feltűnik nekik, hogy örömüket lelik abban, ami eddig marhára fájt volna, igencsak durva dolgokat művelnek magukkal... Egyikük tele szurkálja magát mindenféle vacakkal, másikuk a saját kezét főzi meg és néhány testrészéből falatozik. Eiji pedig mindezt távolról figyeli... (A kuszább szálakat már nem írnám le)
A potenciál benne volt egy jó kis elborult horrorhoz, de ami ez lett, az elég vacak. Roppant unalmas, a logikátlanság és az esetlen történetvezetés sem szórakoztató. Ahogy a színészek játéka sem, mert hát ők aztán semmit sem tesznek, hogy bármit is eljátszanak, csak úgy ott vannak. Akad azért egy-két durvább jelenet, mint mikor az egyik nő kiszedi a saját szemét, hogy megegye, de ez minden jó, amit fel tud mutatni, ami nagyon kevés. Buta, rossz és unalmas, hanyagolja csak mindenki.
2/10

Motor Psycho / Motor Terror (1992)

2011-08-20T16:23:00.000+02:00

Hmm... nem is tudom már, mi a fene vitt rá, hogy én ezt megnézzem... szívesen nézek bődületesen rossz filmeket néha, de csak akkor, ha valami érdekeset azért találok benne előzetesen... visszatekintve nem rémlik ilyesmi. No, mindegy már... :) Alex Downs írta és rendezte, s ez egyben az egyetlen munkája. A színészeknek szintén az első filmjük, ha eltekintünk a mellékszereplőktől, viszont ők még egy-két (tényleg csak néhányban) egyéb szemétben feltűntek ezután. Szóval, ez egy szar, ha valakinek ennyi elég, ne kelljen a poszt az aljáig rágódnia :)
Két fiatal szerelmes autókázik rozzant furgonjukban a büdös-nagy semmi közepén. Egy útmenti kajálda rádiójából pedig kiderül, hogy Billy Badd (Elvis Restaino) meglógott a börtönből. Csakhamar fel is tűnik a két főhős előtt, jól rájuk ijesztve, mert totál kattant egy ürge. S miután nem fogadták valami kedvesen őt, rendesen berágott rájuk... A két fiatal maguk alá csinálva igyekszik elhúzni a csíkot, mikor is találnak egy rendőrt, aki éppen igazoltat. Elpanaszolják neki az esetet, mire az mindent félbehagyva szélsebesen menekülőre fogja a dolgot. Hoppon maradtak hát, így ismét igyekeznek minél távolabb kerülni Billy-től. Ez azonban lehetetlen vállalkozás, mert az motorjával bármikor bárhol utol tudja őket érni, miközben kinyírja a többi szereplőt. Nem marad hát más hátra, szembe kell nézni vele...
A legfőbb baja az, hogy unalmas. Tele van üresjáratokkal, s ha valami mégis történik, azt is a végtelenségig nyújtják. Na és persze bárminemű logikát sem lehet benne felfedezni. Billy-t a film során számtalanszor elintézhették volna, de se megütni, se elütni, se lelőni nem akarták, inkább fejvesztve menekültek. Sőt, a furgonjukat is le tudta szorítani egy motorral... hát, azon legalább jót nevettem :) De ezen kívül csak Billy Badd figurája értékelhető, mert az annyira őrült... leírhatatlan. Viszont sajnos ez kevés, mert bár minden ízében egy rossz film, de ebből alig mutat valamit, inkább csak úgy lassan lepereg az egész. A trash és zs-film kedvelőinek se ajánlanám, maximum Billy miatt :)
2/10

Cold Sweat (2010)

2011-07-31T18:06:00.006+02:00

Nos, Argentínában bizony nem csak agyzsibbasztó szappanoperákat gyártanak, készül ott egészen érdekes film is... Adrián García Bogliano sok horrorja közül az egyik lesz a téma. Pénz alig volt a filmre, de azért sikerült néhány emlékezetes jelenetet beletenni. S az egész sztori... hmm... hát, furcsa ötlet...

Némi történelemleckével kezdődik, aminek a lényege, hogy mikor az Argentin Antikommunista Szövetség (AAA) megszűnt, a birtokukban lévő 25 doboz robbanóanyag sosem került elő. No, és ezután kezdődik maga a film... Egy fickó, Roman parkol le egy ósdi ház előtt egy barátnőjével, Ali-vel. A pasit hirtelen hagyta el a nője, Jacquie, mindössze egy email-t hagyva maga után. Roman azonban jobban szétnézve a számítógépen, rájött, hogy egy interneten megismert sráccal volt valamiféle kapcsolata. Na, most pont azért jöttek, hogy Ali ugyanazzal a fickóval találkozzon és kiderítse, hol is van Jacquie. Viszont a randi nem úgy alakul, ahogy azt képzelték. Ali-t hátulról csúnyán leütik, s megkötözve tér magához. Két vén fószer (volt AAA tagok) ugyanis azzal tölti végnapjait, hogy fiatal nőket ejtenek fogságba és fura rejtvényt igyekszenek velük megoldatni. Amelyiknek pedig nem megy, azt savval, árammal és saját készítésű robbanóanyaggal kínozzák és végzik ki. Most azonban nem számoltak a nő barátjával, aki gyanút fog és behatol a házba. Innentől pedig beindul a buli, ami ugyan sok öldöklést nem tartogat, de mégis elég mozgalmas és véres...
Hátööö... a legjobb szó az egészre, hogy érdekes. Alapból, hogy két vénember a gonosz, akik közül az egyik járókeretes... félelmetes :) Na meg, hogy semmi kés, balta vagy valami ilyesmi nincs, helyette egy nitroglicerin utánzat van. Ez persze okoz ám feszült helyzeteket, mert például ha azzal az anyaggal van az ember alaposan bekenve, akkor nagyon nem tud mozgolódni. A kevés pénz ellenére pedig van benne igen látványos belassított robbanás, ami tényleg jól nézett ki. De sajnos az egész valahogy elég kevés és logikátlan (a szomszédoknak vajon miért nem tűnnek fel a robbanások, mikor az egész ház beleremeg? stb.), úgyhogy valóban marad az érdekes jelző, mert ugyan nem rossz, de nem is jó, de végül is nem valószínű, hogy megbánja aki megnézi...
5/10

Real Fiction (2000)

2011-07-06T17:48:00.005+02:00

Kerüljön már ismét ide valami Kim Ki-duk mestertől... Ezt a művet csupán pár óra alatt forgatták le fillérekből, szinte végig kézikamerával. A rendezőnek ez még az egyik korai filmje és talán a leggyengébb mindközül... persze ha más kezei közül került volna ki, mesterműről lehetne beszélni :) mert tényleg az is, csak Kim Ki-duk többi alkotásához mérve gyenge.
Egy utcai festő (Jin-mo Ju) a főszereplő, akinek igen nyomorúságos élete van. Csupa megaláztatás és szenvedés jellemezte addigi életét és a jelen se jobb számára. A műveiért nem kap kellő pénzt, nem értékelik, az utcai bandák kifosztják és megverik, a felesége otthagyta... Aztán egyszer csak bekattan. Bosszúhadjáratba kezd és felkeres mindenkit, aki ártott neki, hogy elégtételt vegyen rajtuk...

A bosszúhadjárat elég érdekfeszítőre sikerült, ötletes halálnemekkel. A logikát viszont eléggé nélkülözi (mindez ugyan szándékos is lehet, de akkor is bántó), amit a lezárással ugyan megmagyaráz, de mégis valahogy nem klappol az egész és kidolgozatlan. A zenét pedig sokszor hiányoltam, feldobhatott volna pár jelenetet. Ezeken kívül azonban szuper és az elejétől beszippantja az embert. Érdekes jelenet, mikor a főszereplő saját magával találkozik vagy mikor a volt nejével... Elég ügyes és elgondolkodtató mű lett, s mint az összes Kim Ki-duk filmet, ezt érdemes megnézni :)
7/10

Confessions (2010)

2011-06-30T17:44:00.006+02:00

Kanae Minato regényéből faragott forgatókönyvet Tetsuya Nakashima, hogy aztán ő maga rendezze a filmet. Nem semmi kis pszichológiai thriller lett belőle... de hát Nakashima már ezelőtt is megmutatta, hogy van tehetsége. 100 feszültséggel teli perc és rendkívül érdekesen bemutatott sztori...
Yoko Moriguchi (Takako Matsu) egy tanárnő, kinek 4 éves kislányát holtan találják az iskola medencéjében. A rendőrség balesetnek könyveli el, viszont ő tudja, hogy nem ez az igazság. Sőt pontosan tudja, hogy két diák a felelős az ő osztályából, ezért HIV vírust fecskendez kettejük iskolatejébe, majd miután azt megitták, nyíltan közli velük. A két diák élete pedig fenekestül felfordul... ez viszont a történetnek csak az alapja, innen aztán külön-külön a szereplők szemszögéből mutat be mindent, egészen más megvilágosításba hozva a dolgokat.

Remek film lett ez, Takako Matsu kitűnő választás volt és bizony a gyerekek is jól hozták a figurákat. Mellettük a jó kis zene is hozzátett az élményhez, a sztori pedig lebilincselő és minden egyes új szemszög bemutatása után átértékelődik az egész... mert bizony a karaktereknek igen bonyolult múltja és személyisége van, nem egyszerű mozgatórugók vezettek a gyilkossághoz. Na és persze ami utána történt velük, a kálvária, az sem egyszerű... Egyébként ezekről rengeteg mindent lehetne írni, és hogy a jelenetek megrendítőek, drámaiak, elborzasztóak, de leginkább elgondolkodtató összességében a film... ööö... szumma szummárum egy piszkosul jó mű :)
10/10

Aaltra (2004)

2011-06-05T14:15:00.004+02:00

Nos, ismét egy dráma, de ezúttal Európából. Gustave de Kervern és Benoít Delépine eddig csak közösen ültek rendezői székbe (székekbe), s eme munkáik közül ez az első. S amellett, hogy dirigáltak, ők is írták és a főszerepeket is maguk alakították. A többi munkát azért már másokra bízták :) A film egyébként fekete-fehér, ami bár lehet, hogy csak számomra, de igen üdítő. Olyan jó kis hangulatot tud teremteni néha ebben a tarka-barka világban...
Franciaországból indul minden, ahol egy út két oldalán él nem épp békésen két szomszéd. Utálják egymást és minden nap igyekeznek bosszantani a másikat. Majd egy nap egyiküknél elpattan a húr és az összetűzésük tettlegességig fajul. Ekkor történik mindkettejükkel a tragédia, ugyanis a traktor rájuk borul, s ettől deréktól lefelé megbénulnak. Elkeseredettségükben először öngyilkosságot kísérelnek meg, viszont egyiküknek sem jön be. Utána viszont elhatározzák egymástól függetlenül, hogy útra kelnek. A véletlen pedig úgy hozza, hogy zarándoklatukat közösen teszik, akármennyire is vannak ez ellen. Persze útjuk során ez némileg változik, ahogy elhagyják Franciaországot és egészen Finnországig mennek abból a célból, amit én már nem írok le :) Teszik ezt mindezt teljesen nincstelenül, rábízva magukat az emberek jószívére amit néha rohadt szemét módon ki is használnak, mikor épp nem velük bánnak el...
Egy kicsit ugyan minimalista és lassan gördül előre, viszont tele van érzéssel és szívvel. A párbeszédekkel is visszafogták magukat, de a két főszereplő így is remekül alakít csupán gesztusokkal és grimaszokkal (beszélnek azért benne, csak nem sokat :)). Hatalmas jelenetekkel tarkított mű, jó nagy fricska a társadalomnak. Egyaránt kifigurázza az egészséges embereket és a tolókocsisokat is, miközben bemutatja, milyen is az emberi természet. Megmosolyogtató és megrázó jelenetek váltogatják egymást végig tökéletes arányban. A befejezés pedig hatalmas, felteszi rá a koronát, igazán remek film...
9/10

Air Doll (2009)

2011-05-30T19:42:00.002+02:00

Yoshiie Goda mangáját dolgozta fel Hirokazu Koreeda japán rendező, akinek kábé minden művét érdemes megnézni. Olyan filmeket tett le az asztalra, mint például a Maborosi, Distance vagy a Nobody Knows. Legtöbbször a forgatókönyvet is ő írja vagy legalább is kiveszi belőle a részét. A most szóban forgó filmnél is ez a helyzet, nem csupán a rendezői széket foglalta el. A színészek is többször bizonyítottak már ez előtt, így minden adott volt a fura történet mellé, hogy egy igazán érdekes film szülessen.
A főszereplő (Doona Bae) egy Nozomi névre hallgató guminő, ami egyik nap életre kel. Kisétál a nagyvilágba és rácsodálkozik mindenre, hiszen éppen olyan, mint egy újszülött. Lassan egyre többet tud meg az életről, az emberekről, munkát is talál egy videokölcsönzőben, sőt ugyanott egy pasit is. Esténként pedig hazatér gazdájához, Hideo-hoz (Itsuji Itao), hogy az kiélje magát rajta... Többet pedig nem is igazán szeretnék erről elárulni, ennyi elég kell, hogy legyen :)
Aki ezek után valami vígjátékra számít, az sürgősen verje ki a fejéből, mert bár tartogat némi humort, ez egy igazán szívszorító dráma. A nagyvárosi elidegenedést mutatja be, csupa-csupa magányos emberen keresztül. Van itt saját magának telefonüzeneteket hagyó vénlány, rohadó kajahegyek közt kuporgó csaj, s persze Hideo, aki a guminővel él együtt, amit magával visz sétálni is, elmeséli neki minden gondját, stb... Gyönyörűen mutatja be, milyen is az igazi magányosság. Igazán szép film, csodás és olykor megrázó jelenetekkel, remek zenével kísérve. Erősen ajánlott...
8/10

Ninja vs Aliens (2010)

2011-05-24T12:19:00.005+02:00

Nos, már a cím is árulkodik arról, hogy ez a japán mű mennyire is komolyan vehető. Seiji Chiba író és rendező úr ezelőtti munkája a Ninja volt, ami... hát nem volt éppen rossz... viszont volt egy film, amit csak írt, a Death Trance, na az igazán kellemes lett. A fura akciókat ezúttal még furábbra vette azzal, hogy űrlényeket vont a történetbe.
A sztorija nagyjából annyi, hogy van egy ninja klán, az Iga Ninja, aminek egy kisebb csoportja egy erdőben tartózkodik, ahová lezuhan valami az égből. A ninják utánanéznek a dolognak és új ellenségekre bukkannak, amik ellen kegyetlen harc veszi kezdetét...

Tartogat pár hülyeséget, amin lehet mosolyogni, viszont meglepett az, hogy a harcok néhol egészen jók lettek. Komolyan, igazán élvezhetőek a küzdelmek. Akad benne vér is, robbanások, hülye beszólások... A sztori viszont nagyon kevés a végén meg a marhaságokkal is kicsit túlzásba estek, de tudom ajánlani egy könnyed kikapcsolódásra, persze szigorúan agy nélkül :)
5/10

Somtum (2008)

2011-04-02T16:36:00.004+02:00

Thaiföld újabb akcióparádéjára csaptam le. Dan Chupong ebben is megjelenik, de csupán epizódszerepben, a főhős itt egy jóval nagyobb darab fickó. Nathan Jones az, aki ezelőtt szerepelt már a Tom yum goong című filmben, amiben Tony Jaa ellen harcolt és a Fearlessben is, amiben pedig Jet Li-vel küzdött. Most két kölyköt kapott maga mellé, velük azonban nem verekedett :-/
Szóval, Barney (Nathan Jones) egy nyereményjátékon nyert vakációját tölti Pattaya-ban, Thaiföld elsőszámű fürdővárosában. Nem sokáig mulat, mert az egyik este leitatják és teljesen kifosztják. A rendőrség nem tud sok mindent tenni, de legalább a hadnagy (Dan Chupong) némi zsebpénzt ad neki, hogy buszra szálljon és eljusson a nagykövetségre vagy a turistaközpontba. El is megy valami információs épülethez, csak azt épp renoválják, így zárva van. Aztán alig egy saroknyit bóklászik arrébb, ahol is egy banda rohan lélekszakadva egy zsebtolvaj kislányt üldözve. Azok először megrémülnek az óriás láttán, de gyorsan kiderül, hogy ártalmatlan és kezelésbe veszik. Feltűnik azonban a lány mostohanővére és legépel mindenkit. Barney-t ezek után hazaviszik ahol jó kis csípős kaját löknek az orra elé. Na attól aztán tetőtől-talpig pirosra vált és őrjöng, lerombolva a két csaj anyjának vendéglőjét. Az óriás lenyugodva aztán megígéri nekik, hogy segít újjáépíteni mindent kerüljön akármibe is. Először a bunyóra gondolnak, de Barney marhára nem tud verekedni. Marad hát, hogy a verekedős csaj küzd, a meccs közben azonban összeakadnak azokkal a rosszfiúkkal, akikkel az elején találkoztak. Majd később még komolyabb gengszterek akadnak az útjukba, akik ellen küzdhetnek...
Nos, sajnos nem sok jót lehet erről elmondani. Pattaya remek helyszínekkel szolgált és volt néhány jó jelenet, mikor a kiscsaj bunyózott, de nagyjából ennyi is az egész. Végig nagyon gyerekesre vették a filmet (18 év felettieknek csak kiskorú felügyelete mellett ajánlott, vagy valami ilyesmi :)). Kevés bolt benne a verekedés és mikor volt is, az a legtöbbször nem valami látványos. Túl buta, túl gyerekes, túl lapos az egész, pedig a sztoritól is alapból nyúlfarknyi elvárásaim voltak. Nem használták ki rendesen Nathan Jones rettentő méreteit (egyébként kábé két méter tíz centi), pedig lehetett volna aprítani...
2/10

The Bird People in China (1998)

2011-02-25T15:07:00.004+01:00

Nincs még Takashi Miike film a blogon? :O Nem tudom hogy sikerült ez :) Hisz... Audition, Ichi the Killer, Gozu, csak hogy néhány filmet említsek, amik elképesztően jól sikerültek, s ezek mellett ott van a sok-sok yakuzás mű... Na, mindegy, majd lehet ez másképp is, s kezdésnek egy tőle talán szokatlan műfajú filmmel indítok. Egy dráma ez, melynek forgatókönyvét Makato Shiina novellájából írta Masa Nakamura, aki többször is dolgozott már Miike-vel.
A történet röviden annyi, hogy egy fickót a főnöke elküldi, hogy felderítsen egy jáde-lelőhelyet, majd őmellé szegődik egy yakuza, aki a tartozást óhajtaná beszedni. Kalandosan, de elérnek útjuk céljához, egy kicsi, eldugott faluba. A hely és az ott lakók kedvessége pedig rabul ejtik őket...

Varázslatos és gyönyörű film. Kalandos utazás, csodás drámai történet, meseszép tájak, nagyszerű alakítások és magával ragadó hangulat jellemzi. Emellett azért a Miikére jellemző abszurd humor is szerepel a filmben. Simán együtt lehet emlegetni Kim Ki-duk, Kar Wai Wong vagy akár Pen-Ek Ratanaruang filmjeivel. Mindenkinek csak ajánlani tudom, pazar mű.
10/10

Exitus Interruptus (2006)

2011-02-25T14:00:00.006+01:00

Egy német agymenés, ami messzire kerülte a vásznat. Andreas Bethmann szüleménye tele van erőszakkal és erotikus, sőt néha pornó jelenetekkel. Főszereplője, Renee Pornero utóbbi szakmát már jól vágja :) De egyébként Bethmann is jó pár pornót és ehhez hasonló horrort csinált már, minőségi alkotásokat azonban nem igen fog soha az asztalra tenni :) Na, de ilyesmik is kellenek néha az embernek (talán).
Szóval, a főszereplő, Manuela elég keserű sorsú, ugyanis egy férfi egyszer elrabolta és sokáig fogva tartotta, miközben többször is megerőszakolta. A nőnek aztán sikerült megszöknie, s elrablójával végeznie. Összejött egy nővel, de az emlékek még kergetik és nem tud teljes életet élni (azért egy jó kis leszbikus pornójelenetre mindjárt az elején futotta tőle :)). Emiatt jár is egy pszichológushoz, viszont nagyon nehezen nyílik meg előtte is. Majd később jön a fordulat, mikor egy este elmennek szórakozni. A klub mosdójában ugyanis egy férfi elkapja Manuelát és el is cipeli onnan. (hogy mégis miként lehet egy klub wc-jébe csak úgy késelgetni és egy ájult nőt aztán nyakig véres kezekkel kivinni az rejtély, de ez történt...) A paliról aztán gyorsan kiderül, hogy ő az a pszichológus, akihez járt, s hogy a korábbi fogvatartójának az öccse. Így tehát a borzalmak újrakezdődnek számára...
Nos, keresgéljünk pozitívumot... hmm... néhol jó volt a zeneválasztás, na meg persze volt benne bőven meztelenkedés. Emellett egy két része emlékeztettet olyan klasszikusokra, mint a Psycho és a texasi láncfűrészes, azaz összelopkodták a beteg jeleneteket és előadták újra, jóval bénábban persze és kevésbé hangsúlyosabban. Kábé ennyi volt az amit értékelni lehetett. Egyébként pedig fejfájdító butaságok, hülyeségek és blődségek jellemzik az amúgy is gyenge sztorit :) Alig van benne hihető és komolyan vehető jelenet, pedig nem szánták viccesnek. A szereplők meg még rátesznek egy lapáttal a játékukkal. Elég jó szó erre a filmre a szar :) Maximum a cicik és puncik mutogatása miatt lehet érdemes megnézni, de hát arra meg ott vannak a pornók... :)
2/10

Bad Biology (2008)

2011-02-13T14:50:00.003+01:00

Írta és rendezte Frank Henenlotter... mást ez nem is jelenthet, csak hogy ez valami elborultság lehet. Első és legismertebb filmje a Basket Case mellett még elkészítette a Brain Damage és Frankenhooker című műveket, melyekben közös az eredetiség és hogy mind őrültség. Miért lenne ez másként a Bad Bilogy-nál... ? Egy röpke trailer megtekintése után azonnal világos, hogy ez is valami hasonló lesz...
Az egyik főszereplő, Jennifer (Charlee Danielson) igen érdekes puncival jött világra, ugyanis hét csiklója van. Szexuális vágya elképesztően nagy, az aktusok befejeztével azonban általában durván végez partnerével. Majd jön egy még meglepőbb dolog, ugyanis pár órával rá gyereket szül. Mondjuk az, hogy gyerek kicsit talán túlzás :) kis torzszülötteket hoz világra, amiket aztán sorsukra hagy. A másik főszereplő, Batz (Anthony Sneed) világra jöttekor még egyben volt ugyan, de nem sokáig, mert az orvosok véletlenül levágták a fütykösét. Bár azonnal visszavarták, de az már nem működött normálisan. Batz ezért mindenféle szereket, szteroidokat injekciózott közvetlenül bele, amitől az szörnyen nagy lett, torz, sőt életre is kelt. A két szereplőnek pedig találkoznia kell, megismerésük után ez nem is lehet kétséges a nézők számára, de hogy egymásra találásuk se legyen ezek után olyan egyszerű história, történik még pár eszement dolog...
Bizony ez egy nagyon beteg film és nem is vette túl poénosra a dolgot. Sőt a perverz jelenetsorokban még némi társadalomkritika is meghúzta magát. A színészek javának ez az egyetlen filmje, nem is alkottak nagyot. A hangulata itt-ott azért rendben volt, de mégis sikerült kicsit unalomba fulladnia, noha durván 80 perc az egész. A látvány, hmm... a torz csecsemők jól néztek ki és vér is akadt, de a mutáns lompos az nagyon gagyi lett... Összességében sajnos nem lett valami jó film. A téma és a beteg ötletek miatt (és akár a sok kivillanó cici miatt is:)) azonban érdemes lehet megnézni.
5/10

Rare Exports (2010)

2011-01-25T19:48:00.003+01:00

Rövidfilmek rendezése után Jalmari Halender gondolt egyet és a 2003-as Rare Exports Inc. című művéből egy egész estés mozit faragott. Megpróbált egy új télapós sztorit összehozni, s bizony elég érdekesre sikerült. A szereplőket a tévéből igazolta, a rénszarvasokat a környékről gyűjtötte, kicsi manókra viszont nem volt szüksége, mert itt is erősen újított a dolgon. Így aztán egy fura kis finn film született.
A történet Lappföldön játszódik a Korvatunturi hegy közelében, Oroszország és Finnország határán. A kicsi város lakosainak (jó, mindnek azért nem, csak a többi nem számít:)) jövedelme a rénszarvasok vadászásából származik. Most azonban nem jön feléjük a csorda, csak két gebe jószág. Utánajárva aztán rájuk találnak, de mind csúnyán el lett intézve, valami alaposan széttépte az összeset. Eközben a határ másik oldalán, fent a hegyen zajlik egy érdekes kutatás. Annak a hegynek a mélyén keresnek valamit... Később aztán a főszereplő házánál lévő illegálisan felállított csapdáról eltűnik a csali. A verembe nézve pedig nem kis meglepetés tárul szem elé... Innentől meg nem írom tovább, nem akarok lelőni semmit, csak hogy lesz vér, akció, fordulat és frappáns lezárás.
Nem lett egy hosszú film, az egész 80 perc sincs. Kár, megtölthették volna még némi öldökléssel, töltelék szereplőkkel, akiket durván lemészárolnak :) illett volna bele. Mert bizony ez a télapós sztori elég komoly lett. Kicsit elborult, viszont remekül kitalált és nagyszerűen előadott. Az első fele ugyan kicsit lassabb, de az egész jól összeáll. A hangulatra és a látványra sem lehet panasz. Lehetett volna jobb is, de mindenképp érdemes megnézni.
7/10

Fear(s) of the Dark / Fél(ek) a sötétben (2007)

2011-01-21T18:40:00.005+01:00

Hatan is a rendezői székbe ültek, hogy összehozzák ezt a különös francia animációs filmet. Első nekifutásra a Persepolis-t juttatta eszembe... persze csak a látvány, de aztán kiderült, hogy az is csak egy epizódnál hasonló. Bizony epizód... ugyanis négy külön történetet kapunk, amiket egy ötödik fűz egymás után. Most pedig jön, ami még nem volt, viszont valószínűleg rendszeres lesz ez is, ami kicsit több cikket is vonz magával, a sztori leírása helyett egy videó:

Az egyedi látványért is érdemes lehet megnézni, minden történeté másféle, de mind nyomasztó és komor. Emellett a sztorik elég érdekesre is sikerültek, a hangulat pedig végig nagyon a helyén van. Nem hiába volt sikere a különböző fesztiválokon, pazar darab.
9/10

Dream Home (2010)

2011-01-15T15:49:00.003+01:00

Ismét egy megjegyzendő név a rendezői székben... Ho-Cheung Pang. Nem keverendő össze a szintén Hong Kong-i Pang testvérekkel, akik A szem című filmjükkel robbantak be. Eddig inkább drámákat készített, legutóbbi alkotásában viszont durvított. Egy igen kellemes kis horrort dobott össze, megspékelve azért egy kis drámával, meg társadalomkritikával és persze a rá jellemző szarkasztikus humorral.
A film elején elmondják, milyen nehéz is saját lakást szerezni, hogy az mennyire is drága. Majd megismerjük a főszereplőt, Cheng Lai-Sheung-ot (Josie Ho), aki két idősíkban tevékenykedik. Az egyikben tudjuk meg, hogy miként is él... dolgozik látástól-vakulásig, gondoskodik a családjáról, a beteg nagyapjáról. Láthatjuk ahogyan teljesen kihasználja őt egy nős férfi. Küszködik az életben, hogy végre elérje hőn áhított vágyát, egy saját lakást, ami a tengerre néz. Hogy miért is szeretné ezt annyira, ahhoz a gyerekkorába is beletekinthetünk néhány flashback segítségével. Majd előrehaladva ezt a célt már-már szinte el is éri, amikor is keresztül húzza valami a terveit... Így jutunk el a másik idősík kezdetére, ahol is Cheng elszántan és brutálisan gyilkolja sorra egy bérház lakóit.
Nekem kifejezetten tetszett az a megoldás, hogy miközben öldösi az embereket aközben derül ki, hogy hogyan is jutott el idáig, szépen váltották egymást a képsorok. Így legalább nem lett vér nélküli az első fele, ahogy az sokszor előfordul a horrorokban, vagy rosszabb esetben mikor csak az utolsó 20 percben kezdenek aprítani. Persze az se rossz, ha szépen fel van vezetve a dolog, na de mindegy... Az ahogy a gyenge nőből vérengző szörnyeteggé válik a főhős, kicsit ugyan sántított, de a remek hangulat és a közben nyújtott alakítások feledtetik nagyjából. Az ötletes gyilkolások meg aztán teljesen. Izgalmas, kellően véres és fordulatos az egész. Ehhez pedig jön pluszban a jól vázolt társadalmi és gazdasági helyzet, ami komoly drámát ad az egyik szálnak, na meg a fekete humor, ami kicsit könnyedebbé teszi a másikat. Nagyszerű film lett, kezdem is ajánlgatni mindenkinek :)
8/10

The Ship of Monsters (1960)

2010-12-15T18:50:00.007+01:00

Noshát... ez egy mexikói csemege, csakis ínyenceknek :) Egyik nagy kedvencemre, a Lost Skeleton of Cadavra című remekműre emlékeztet, amit egyébként ajánlok mindenkinek (azért ez erős túlzás, mindenkinek mégse). Ebben a filmben is rémes jelmezekbe öltözött emberek játsszák a földönkívülieket és zsinóron rángatják a csontvázat, na meg persze mindegyik idegen keni-vágja a spanyol nyelvet (na, jó... egyet kivéve, amelyik csak töri:)). Szóval egy jó kis sci-fi komédiával van dolgunk és hát bizony rengeteg marhaság van benne, csapjunk is bele:
A Vénuszon az atomcsapás miatt kihalnak a férfiak, ezért Gamma (Ana Bertha Lepe) és Beta (Lorena Velázquez) nekivág az űrnek, hogy más bolygók legkiválóbb hímneműit elrabolja és magával vigye szaporodás céljából (rögvest elindul a lefársztás:)). Az senkit nem érdekel, hogy más fajúak és hogy még csak hasonlóság sincs köztük... Így jutnak el a földre is, ahol belebotlanak egy mókás kis fickóba, Lauriano-ba (Eulalio González), egy amolyan falu bolondjába. Ő aztán mesél nekik a szerelemről, megmutatja, milyen is egy csók, sötöbö. A két idegen pedig egyből rágerjed. Beta fel is lázad, majd később szabadon engedi az addig elfogott hímeket, hogy együtt elfoglalják a Földet. Gamma pedig Lauriano segítségével próbálja megállítani őket...
Persze happy enddel zárul, mint ahogy azt várni is lehet. Na, de addig viszont olyan baromságokat lehet látni meg hallani, hogy az a 80 perc gyorsan elillan a sok röhögés alatt. Mindez pedig szándékos, direkt buta a történet, direkt buták a karakterek... Az idegen csontváznál simán látni a tartózsinórt, a csontváztehénnél a rudat... :) De nem lövök le semmit, tessék megnézni, mert állati, azaz direkt annyira szar, hogy az már mesterien jó. A fent említett Lost Skeleton of Cadavra is pont ilyen, csak ebben Lauriano egyszer-kétszer dalra fakad, ami szintén megmosolyogtató, abban viszont senki nem énekel. Na, ennyi, beszerzésre fel...
9/10

AM1200 (2008)

2010-11-30T18:46:00.005+01:00

40 perces kis amcsi filmecske ez David Prior rendezésében (írta is), aki eddig csak dokumentumfilmekkel foglalkozott. A szereplőgárda, ami alig pár emberből áll, mindenféle tévésorozatokból igazolt le. Eric Lange kapott is érte egy kisebb díjat, a film maga pedig kettőt.

Sam Larson (Eric Lange) és Harry Jones (Ray Wise) egy bárban iszogatnak és beszélgetnek. Majd később Sam útnak indul kocsijával az éjszakában. Vezetés közben majd el alszik, erre bekapcsolja a rádiót és ahogy tekergeti, fog egy furcsa adást. Egy segélykérést, amit a KBAL Rádió AM1200 sugároz. Odaérve az autója lerobban, így mindenképp muszáj bemennie, hogy szétnézzen. Sötét és elég lepusztult az épület, a mélyén pedig egy lebilincselt ember, Johan Henry (John Billingsley). Sam próbálja tőle megtudakolni a történteket, a fickó azonban eléggé be van kattanva és rajta kívül van ott még valami más is, valami gonosz...
És a sztori vége (is) igazán remek, bátran neki lehet esni és kideríteni :) Kellemes hangulatú, jó zenét tettek alá. Röpke kis szórakozás, érdekes és üresjárat nélküli, jó lett ez na :)
8/10

Hitokiri (1969)

2010-11-29T15:39:00.003+01:00

Hideo Gosha rendező úr a megannyiszor feldolgozott 1800-as évekbeli japán történelemhez nyúlt, a Tokugawa sógunátus utolsó időszakához. Ezt én nem részletezném, még nagyjából sem, csak annyit róla, hogy izgalmas egy időszak volt :) akit érdekel, könnyen utána járhat (például itt meg itt). A főszereplő Shintarô Katsu sok-sok szerepe közül a legismertebb a Zatoichi, amely jó sok epizódot megélt. Mellette szintén komoly nevek tűnnek fel, hogy egyből bizakodjon az ember. Persze nekem Katsu egymaga is elég lenne, Mifune után ő a második nagy kedvenc szamurájom :)

Szóval, Izo Okada-ról (Shintarô Katsu), egy elszegényedett és részeges szamurájról szól a történet, aki bérgyilkosnak áll a Tosa klánhoz. Nagy hírnévre tesz szert és folyamatosan a másik hírhedt/híres hitokirivel (ez jelenti azt, hogy bérgyilkos), Shinbei Tanaka-val (Yukio Mishima) vetélkedik. Akad is néha baj belőle, de Hampeita Takechi (Tatsuya Nakadai), a Tosa klán feje így is rá bízza a fontos feladatokat. Vagyis minden az ő hatalomvágyának útjában álló személyre ráuszítja. Hampeita ugyanis nagyratörő ember, meg akarja buktatni a sógunt és minél nagyobb hatalomra szert tenni. Céljai eléréséhez pedig nyugodt szívvel megölet bárkit, lehet az akár egy szövetségese is. Okada, aki szintén elég nagyravágyó, bár inkább csak az élvezetek hajszolásában, elvakultan követi parancsait, mígnem barátja, Ryoma Sakamoto (Yûjirô Ishihara) felnyitja szemeit. Ekkor rájön, hogy csak egy szolga (egy kutya), akinek az élete Hampeita kénye-kedvére van kitéve, és naná, hogy ez nem tetszik neki...

Egy igaz szamuráj útkereséséről szól, mellette pedig remek politikai cselszövés bontakozik ki. Jól összerakott harcokkal, valósághű és véres... remek színészi játékkal mindenki részéről... ahh :$ tökéletes mű. A sztori nem bonyolult, viszont nagyon is szuper. Okada jellemfejlődése nagyszerűen végig lett vezetve, s szembeállítva Hampeita rideg kimértségével. Gosha talán legjobb filmje, s egyben az egyik legjobb szamurájfilm...
10/10

Hunter Prey (2010)

2010-10-21T15:14:00.007+02:00

Ultra kicsi költségvetésű sci-fi akció Sandy Collora-tól. Sok mindent még nem alkotott, de az Archangel-t és a Batman: Dead End-et (ebben Batman az Alienekkel és a Predatorokkal is szembekerül) érdemes megjegyezni. S én remélem, hogy ezen filmje után kap még bőven lehetőséget alkotni. Kicsit olyan ez, mintha Boba Fett vadászna a Tatooine-on Solo-ra :) Persze ez csak első ránézésre tűnik így, mert valójában jóval több van ebben.
Egy maroknyi katona vív lőpárbajt egy idegen fajjal, miután az tönkretette az űrhajójukat és lezuhantak egy ismeretlen bolygóra. A lény a faja utolsó példánya és bosszúból el akarja pusztítani az ő bolygójukat, mégis élve kéne elkapniuk. Igen szívós és alkalmazkodó teremtés, amellett, hogy remek harcos, így a maroknyi katona gyorsan megfogyatkozik. Hamar egy az egy elleni küzdelemmé válik és közben lassan fény derül jópár 'Miért?'-re...
Nos az akciók teljesen rendben vannak, a helyszínek, a maszkok és trükkök szintúgy. A történetben van néhány csavar, elég érdekesre sikerült és végig leköti az embert. A színészek is jól teljesítenek. Az előzetesben még némi kult-esély is látszott, az viszont nem lesz, de egy teljesen korrekt alkotás. Jól sikerült, jöhetne még néhány hasonló film. Aki nem bánja, hogy nem pörgős akciókkal van tele (pedig egy percre sem ül le), hanem inkább kalandos és a sztorin van a lényeg, az gyorsan szerezze be :) Meglepően jó lett.
7/10

Bikini Girls on Ice / Bikinis lányok a jégen (2009)

2010-10-18T11:56:00.004+02:00

Ez az érdekes címet viselő kanadai horror kapásból nyilvánvalóvá teszi, hogy mivel is akarja meghódítani a nézőket. Sok-sok jégdarabbal :) Na, jó nem pontosan ezzel. Összeszedtek néhány egész csinos csajt, falatnyi bikiniket adtak rájuk és megkergettették őket egy rosszarcú fickóval. Ez még akár tök jó is lehetne némi fordulattal és feszültséggel. Na és persze az is izgalmassá teheti, ha pár bikini elszakad itt-ott... :) Másra igazán nehéz számítani ennyiből. A rendező és a színészek se produkáltak még ezelőtt semmit. Valószinűleg ez után sem fognak :)
Egy lány focicsapat jótékonysági kocsi mosásra készül, a buszuk viszont bedöglik egy elhagyatott benzinkútnál. A javítása sok időt vesz igénybe, így nekiállnak ott helyben leinteni az elhaladókat, hogy falatnyi bikiniben pajkosan lemossák az autókat. Lassan aztán kezd sötétedni, a csapat egy része haza is indul gyalogszerrel. A maradékra meg csúnya éjszaka vár. Kezdenek ugyanis egyesével eltünedezni, mert egy elmebeteg pali sorban legyilkolja és begyűri őket a fagyasztókba. Mikor végre rájönnek, hogy mi is folyik ott, már csak alig néhányan vannak. Ekkor aztán jön a sikítozás és rohangálás, hogy valahogy túléljék...
Ennyi a nagy sztori, a gyilkosról se derül ki, hogy ki fia-borja és mi baj van az agyával... Nem mintha ez baj lenne, de legalább valami érdekesség lehetett volna a filmben. Mert így csak az maradt, mikor az egyik csajról lekerült a bikini felső. Egyébként jó nagy kalap ürülék az egész. Se vér, se izgalom, se feszültség, se egy normális karakter. Mindenki ésszerűtlenül cselekszik, amikor csak tud. Viszont annyira meg nem szar, hogy az szórakoztasson, meg sokszor unalmas is. A gyilkosságok közül is csak egyet mutatnak... Semmi nincs benne, amiért érdemes lehetne megnézni. Hatalmas nulla az egész. Mindenki számára messzire kerülendő...
1/10

Dead Leaves (2004)

2010-09-30T18:45:00.003+02:00

Ismét egy rajzfilm, mert a japánok is készítettek ám igen elborult grafikájú cuccot. A sztorija elég cseppnyi, mivel az amúgyis rövid játékidőt pörgő akcióval töltötték ki. Hiroyuki Imaishi rendező úr alkotott még ezen kívül pár animét, de ha valami miatt a nevét megjegyzi az ember, az inkább a Dead Leaves lesz.

A történet egy sivatagban kezdődik, ahol Retro és Pandy éppen magához tér. Mindketten pucérak és egyikük sem emlékszik semmire. Egy snittel később aztán már egy komoly autósüldözés közepén vannak, ugyanis bűnözőnek álltak. A rendőrség el is kapja őket és a Holdon lévő börtönbe kerülnek. A Hold egyébként elég rossz állapotban van... :) Na, de hőseink is elég szarul vannak, mivel egész nap kényszerzubbonyban kell lenniük, kivétel mikor dolgoznak (bár akkor is rajtuk van, csak a karjaikat már tudják mozgatni). Hamar rá is unnak a dologra és szökéssel próbálkoznak. Az első lépések könnyen mennek, mert ismerik a zárak nyitásának módját, amin persze meg is lepődnek... A többi rabbal aztán neki is iramodnak, hogy eljussanak a dokkig, ahonnan aztán leléphetnek. Egyre komolyabb ellenállásba ütköznek ahogy haladnak céljuk felé, s közben kiderül Pandy és Retro múltja...

A majd 50 perces anime igen mozgalmas lett, alig van olyan jelenet, mikor nem lőnek szét valakit. A grafika az nagyon durva, viszont be lehet fogadni, sőt emiatt kell csak igazán végignézni :) De a sztori is egész érdekes lett, meg a sok erőszak is jót tett neki. Erősen javallott mindenkinek, akit az első képkockák nem riasztanak el, mert jó kis szórakozást nyújt.
9/10

Aachi and Ssipak (2006)

2010-09-29T15:55:00.006+02:00

Hoppá-hoppá, mi ez a furcsa rajzolt világ? Ilyen torz animációval ez biztos csak valami nagy marhaság lehet... és majdnem :) Korea alkotott egy hatalmasat, köszönjük. Ez Jo Beom-jin egyetlen műve sajnos, a franc tudja mi van a fickóval... A sztori írásakor valószínűleg be voltak szívva keményen, mert nem lett egy egyszerű dolog :) Merész húzás volt, de bejött, vessük is bele magunkat...
A jövőben járunk, amikoris a Föld lakossága sikeresen kimerítette az energiatartalékait. Találtak azonban valami "újat", valamit, ami mindig újratermelődik és ezt rendesen ki is használják. Ez a dolog pedig nem más, mint az ürülék. Minden ember anyagcseréjét nyomon követik egy chippel, amit újszülött korukban ültetnek be az ánuszukba. Az adagokért jutalom jár, egy juicybar nevű nyalóka. Ez a nyalóka pedig olyan, mint a kábítószer és bizony komoly üzérkedés is folyik a cuccal. A juicybar is függőséget okoz, viszont nem öl, hanem mutánsokká változtatja a fogyasztókat. Ez persze csak nagy dózisoknál fordul elő. A hatás, hogy megszűnik a széklet és apró kék izékké változik tőle az ember. A sok kis mutáns meg bandába verődve lépten-nyomon fosztogatja a nyalókaszállítmányokat. Az elnyomó hatalom erre rájuk szabadít egy cyborgot, ami irtózatos nagy pusztítást végez soraiban amikor csak összefutnak. Na, ebben a világban él a két címszereplő, akik piti kis juicybar-üzérek. A nyilvános WC-ket támadják le és fosztják ki az éppen dolgukat végző embereket. Egy nap aztán rájuk mosolyog a szerencse egy Gyönyörű nevű lány személyében, akibe egyikük azonnal bele is zúg. A lányba ugyanis a mutánsok vezére egy halom chipet dugott fel, így egy juicybar-bányát teremtve. Ez persze azzal jár, hogy mindenki Gyönyörűt akarja megkapni...
Beteg egy történet, de marhajó lett. A grafika se nem a keleti stílust nem követi, se nem a nyugatit, ebből is meg abból is merít, így lett az is kicsit beteges és ezzel együtt szuper. A szereplők kétdimenziósak, viszont 3D-s környezetben ugrálnak és aprítják egymást. Mert bizony ez az anime nem kicsit brutális, a cyborg minden elképzelhető módon pusztítja a kis mutánsokat, az egész film csupa pörgés, csupa akció meg vééér... A karakterek nagyon jól ki lettek találva, pedig egész sok van belőlük, mindenki találhat magának kedvencet :) Egyedi darab, izgalmas és lenyűgöző, na meg persze kihagyhatatlan...
10/10

Neon Maniacs / Neon mániákusok (1986)

2010-08-20T16:15:00.005+02:00

Joseph Mangine operatőr úr kilépett a kamera mögül, hogy beüljön a kamera mögé, csak egy másik székbe, hogy ezúttal a rendező is ő legyen. Tette ezt másodszor és egyben utoljára. Egy dráma után összehozta ezt a horrort is, ami kellő potenciált rejt, de sajnos a lehetőségeket nem használta ki. A lények pedig csinosak lettek, akár Clive Barker fejéből is előugorhattak volna, de hát szegények esélytelenek voltak a kultstátuszra (nem úgy, mint Candyman vagy a cenobiták...).

Néhány fiatal suhanc egy erdő szélén szórakozik az éjszaka közepén. Sokáig azonban nem tudnak mulatni, mert a közelben lévő Golden Gate alól rémisztő kreatúrák jönnek elő és sorban legyilkolják őket. Csak Natalie (Leilani Sarelle) éli túl az éjszakát, de a történetét senki sem hiszi el neki, amiben az is segít, hogy semmi nyomát nem találják a mészárlásnak, csupán valami ismeretlen nyálkát. De az eset legalább egy pasit hoz az életébe :) akivel együtt menekülhet az újra és újra felbukkanó szörnyek elől. Akad viszont egy rendezői ambíciókkal megáldott horrormániás kiscsaj, Paula (Donna Locke), akit érdekel az eset. Követi a nyálkanyomokat egészen egy nagy ajtóig a híd alá (hogy a rendőrségnek ez miért nem fordult meg a fejében az rejtély...), ahonnan aztán a lények hamar elő is jönnek. Gyorsan bemutatják a gyenge pontjukat, hogy miként lehet őket könnyedén elpusztítani. Paula azonnal rohan is Natalie-hoz és az ő újdonsült barátjához elmondani mindezt, majd közösen kieszelnek egy akciót a kreatúrák ellen...
Nohát, gyenge és marhára kidolgozatlan a sztori, ahogy a karakterek és a párbeszédek is. Véres jelenetekre se kell túlzottan számítani, nincs ami elvigye a hátán a filmet. A szörnyek sebezhetősége meg kicsit már nevetséges, mást pedig nem tudunk meg róluk. Csak vannak és jönnek és ölnek... A végső összecsapásnál pedig sok jelenet már-már szánalmasba csap át. Szerencsére azonban legalább nem hosszú :) De más nem igazán szól mellette. Nem egy nagyon rossz film (inkább simán rossz :)), csak egyszerűen kihasználatlan maradt az ötlet...
2/10

The Call of the Oboe / Az oboa hangja (1998)

2010-08-12T13:54:00.006+02:00

Jó kis lassú folyású brazil dráma a következő áldozat, amihez előszóként nem sok mindent tudok hozzáfűzni :) Talán csak annyit, hogy egy-két filmfesztiválon sikerült díjat begyűjtenie, ez talán vonzóbbá teszi, ha más nem. Na, de ha valaki nem bír megülni a seggén egy olyan mű előtt, amiben közel sem pergőek az események, az fusson minél messzebb ettől.
Egy világvégi faluban zajlik a történet. Már réges-rég nem hagyta el senki és nem jött ide senki, minden mozdulatlan. Az egyetlen esemény a falu életében az a temetés, de az emberek már arra se mennek el. Egy nap aztán egy idegen száll le a vonatról, Augusto, hogy miért jött, azt nem árulja el. A kis falut viszont sikerül felbolygatnia, mikor egy alkalommal leül játszani az oboáján. Köré gyűlnek és elvarázsoltan hallgatják végig. Ezután Aurora, a régen bezárt mozi tulaja megkéri őt, hogy az anno készült amatőr némafilmeket kísérje zenéjével. Augusto belemegy a dologba, s ettől a falu újra életre kel, de hamarosan kiderül, hogy a zenész miért is kereste fel pont ezt a csendes kis helyet...
Egyedi, különös hangulata van, kicsit melankolikus. A történet is érdekes, főleg a vége felé, mikor is... na ,majdnem elszpojlereztem :) A környezet, a karakterek és a zene szuper, a színészek játéka, ha hagy is néhol némi kivetni valót, még akkor is teljesen jók (bájosan együgyűnek tűnik például az egyik hősszerelmes srác azzal, hogy mindig csak ugyanazzal a képpel bámul). Mint azt az elején is írtam, lassú folyású, talán túl lassú is. A két órás játékidőt másfélre csökkentve is lassú lenne, annyira pörögnek benne a dolgok, mert még mikor valami cselekmény is zajlik, az is csak komótosan... Ennek ellenére igenis érdemes megnézni, mert elvarázsolja az embert a különös világa és furcsa végkifejlete.
8/10

Blood Feast (1963)

2010-07-31T12:42:00.004+02:00

Herschell Gordon Lewis rendező neve fogalom az exploitation filmek szerelmeseinek. Ő a gore atyja, keresztapja vagy valami ilyesmije, kinek mi tetszik jobban... :) A Blood Feast hivatalosan az első igazi splatter, ezért érdemes lehet foglalkozni vele, viszont ezen kívül más miatt már marhára nem. Persze a zsáner kedvelőit nem zavarja, hogy a szereplők játéka iszonyat és hogy a történet is gáz. A határokat viszont valahol meg kell húzni, ez a film pedig nagyon a határon van...

A sztori egy réges-rég kihalt egyiptomi halálkultusz követőjéről szól, Fuad Ramses-ről. Amellett, hogy egy élelmiszerüzletben dolgozik, fiatal lányokat gyilkol és csonkít meg, hogy a testrészeikből életre kelthesse istennőjét, Ishtar-t. Mindezt sikerül neki teljesen nyom nélkül csinálnia, így a rendőrség eléggé tehetetlen. Ramses lassan pedig terve végéhez közeledik. Egy előkelő család meglepetés-vacsorát tervez ifjú lányuk ünneplésére. Az esemény feltálalójára pedig nem mást szemeltek ki, mint Ramses-t. Neki aztán egyből remek ötlete támad, miszerint történjen a vacsora régi egyiptomi szokás szerint. Erre egyből ráharapnak, mivel a leányzó pont egyiptológiát tanul. A vacsora el is érkezik, Ramses pedig mindenféle mondvacsinált indokkal igyekszik kettesben maradni az ünnepelte lés rávenni őt, hogy ugyan feküdjön már a kése alá...
Nos, szerencsére csupán csak egy óra hosszú az egész, ugyanis a brutális gyilkosságokon kívül más érdekes látnivalót nem nyújt. Bár, valakinek bejöhet az ennyire szörnyű színészi játék és a teljesen felesleges nyomozói szál, de annak inkább elmeorvos javallott, mert ez egyáltalán nem a szórakoztató szar. A befejezés is nevetséges, mint ahogy a felvezetés és maga Fuad Ramses is. Az egyetlen, ami miatt meg lehet nézni, az a gore, de az se mindig sikerült valami jóra. Így az indok azonban csupán arra soványodik le, hogy ez az első splatter.
1/10

A.I. Assault / Támadás a harci robotok szigete ellen (2006)

2010-06-17T16:28:00.005+02:00

Ezt az Asylumos szintű amerikai műremeket még más angol és magyar címen is fel lehet lelni: Shockwave és a Gépek lázadása. Jim Wynorski rendező általában a tékák polcaira gyárt vagy, mint ebben az esetben is, tévéfilmet dob össze. A színészek szintén a tévéből érkeztek, java részük valamelyik Star Trek-ből ugrott be szerepelni. Minőségre aztán semmiképp sem lehet számítani... :)
Mozgalmasan indul, egy parányi csapat menekül egy pók vagy polip szerű robot elől. A helyzetük nem valami rózsás, mert mint kiderül, marhára intelligens gépről van szó, ami ráadásul szinte elpusztíthatatlan. Gyorsan el is haláloznak az idióta viselkedésüknek (is) köszönhetően. Eztán jön végre a főcím és beindul a film, csak már félgőzzel. Egy repülőgépen utazik a gyanútlan utasok mellett egy tudós (Robert Picardo), aki felel a raktérben lapuló titkos szállítmányért. A szállítmány pedig nem mást, mint két olyan robot, amivel már egyszer meggyűlt a bajuk. Persze, hogy hamarosan el is szabadulnak, kinyírják az utazók nagyját és lezuhannak a repülővel egy lakatlan szigetre. Ezért aztán rájuk küldenek egy különleges osztagot egy szem szerintük használható fegyverrel, amivel majd nem mennek semmire. Eközben pedig egy bankrabló csapat is kénytelen a szigeten landolni a bedöglött helikopterrel. A két banda, miközben a gépek kicsit lefogyasztják a létszámukat, idővel egymásba fut és közösen próbálja elintézni a robotokat...
Nos, eléggé szar az egész, ahol csak lehet, ott a készítők hibáztak is :) A trükkök gyengék, néhol pedig abszolút nevetségesek. A szereplők borzalmasak, a viselkedésük, ahogy lereagálják a helyzeteket meg időnként már szinte fájdalmasak. De legalább hullanak a film közben rendesen, ennek lehet kicsit örülni :) Egyébként szórakoztató marhaság maga a sztori is. A szenny kedvelőinek nem rossz választás, viszont itt-ott befut pár üresjárat, hogy teljesen nekik se legyen jó :)
2/10

Gamera 3: Revenge of Iris (1999)

2010-06-06T18:33:00.005+02:00

Ezúttal 3 évet pihent az óriási teknős, mielőtt lezárta volna a trilógiát. Az elvárás vele szemben, hogy az első résznél ne legyen gyengébb, mert akkor már teljesen jó a széria. A helyzet, hogy a legérdekesebb rész lett, rettenetesen komolyan véve magát, ami szerintem nagyon jó ötlet volt. Jön az új lény, ami megint csak elég ütős lett, de a középpontban ezúttal egy olyan elem áll, ami a kaiju filmekben fel sem szokott merülni. Nem szokás Godzillára haragudni, mert fél Tokiót lerombolta... itt viszont Gamera rendesen megosztja a népet.
A film a régi ellenfelekkel indít, ismét előkerülnek a Gyaosok, ezúttal azonban a világ minden táján, így Gamera ide-oda repked a földön. Viszonylag könnyen leveri a madarakat, egyik komoly jelenetben pedig ellenfelével együtt a japán fővárost is lángokba borítja. Több tucat embert lehet látni, amint a lángnyelvek közt repkednek tehetetlenül. Ezzel sikerül is magára haragítania a hadsereget, így azok el is kezdenek vadászni rá. Emellett a történet egy másik szálában egy Ayana nevű fiatal lány bosszút forral Gamera ellen, mert őt okolja a családja elvesztéséért. Egy csápos madárszörnyet nevel, amit a macskája után Iris-nak nevez. A terve, hogy mikor az felnő, ráuszítja a teknősre, hogy az elpusztítsa. Iris viszont mást is tartogat, sokkal elvetemültebb szándékai vannak, de hogy pontosan mi, arról inkább hallgatok :) Szóval, az események zajlanak és mint az várható, a két szörny idővel egymásnak esik...
A történet itt-ott kicsit leáll, néhol pedig kuszává is válik, az elhallgatott terve Iris-nak pedig szerény véleményem szerint hülyeség, nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Nagyon azért szerencsére nem rombolja az élményt. A látvány elsöprő, mindent beleadtak, a végső összecsapás az valami eszméletlen... Rengeteg ember hal meg, sok durva jelenet is akad, meg is leptek rendesen. Nagyon brutális lett, sok-sok robbanással és tengernyi vérrel. A nagy ellenfél a legjobban kidolgozott és legveszedelmesebb szörny lett, öröm volt nézni. Gamera szerepe pedig újraértelmeződik, már nem mint nemzeti hős van jelen, televíziós műsorokban is az emberek hozzá való viszonyát tárgyalják, ami komolyan megrendült. Nem mindennapi darab lett, egy kaiju filmeket kedvelőnek kötelező darab, a műfaj egyik legjobbja.
8/10

Gamera 2: Attack of Legion (1996)

2010-05-19T13:40:00.005+02:00

Egy évvel az első rész után meg is érkezett a trilógia második része. Shusuke Kaneko szövi tovább a sztorit, s mivel Gamera származása már el lett mesélve, itt egyből bele is lehet csapni a lecsóba valami komolyabb ellenféllel. Legalább is reméltem, hogy az első részbeli szárnyasoknál most valami jobb lényt kerítenek, mert az kicsit kevés volt. S reméltem azt is, hogy a többi szereplő kevesebb játékidőt kap, elvégre ez egy szörnyfilm, nem ők érdekelnek, valamint bíztam abban, hogy a telepatikus kapcsolatot sem erőltetik tovább...

Meteorraj közeledik a föld felé, amiről a néző már rögtön tudja, hogy vagy azon jön valami gonosz dög, vagy az maga egy űrbéli szörny. Természetesen japánnál csapódnak be, de az odaérkezők nem találják a maradványait, csak a nagy krátert. Később aztán komolyabb fejtöréssel állnak szembe, mert egy városban az egyik épület furcsa virágot növesztett. Egyfajta kaptárt, amiben sok idegen rovarszerű lény jelenik meg. A hadsereg rögtön kivonul, hogy szanaszét robbantsa az egészet, a gond azonban az, hogy a bogarak táplálkozás közben oxigént termelnek, így a környék levegője roppant gyúlékonnyá válik. A feladat tehát ismét a föld védelmezőjére, Gamerára hárul, akit viszont nem érdekelnek olyan dolgok, hogy a városokat mekkora pusztítás éri, csak az idegen fenyegetés tűnjön el. Elő is jön hamar és megkezdi sajátos akcióját. A rengeteg bogár, amik kábé 3-4 méteresek lehetnek elég veszélyesek rá, rendesen meg is gyűlik velük a baja. Később pedig előkerül egy még Gameránál is nagyobb példány, hogy hatalmas küzdelmeket nézhessünk végig...
Minden tekintetben előrelépett az első részhez képest. Egész véres is lett, mind emberi, mind szörnyvér is folyt rendesen, az eleje beillet volna akár egy horrorfilmnek is. Több és jobb harcot lehetett látni, bár igaz, hogy itt is a nagyrészt az éjszaka sötétjében történt, de legalább az ellenséges szörny sokkal jobban nézett ki és komolyabb erőt is képviselt. Az emberekkel nagyon nem is foglalkoztak, csak a hadsereg próbálkozásai kerültek a filmbe. Gamera pedig már nemzeti hős lett, például mikor sérüléseit heveri ki, egy hatalmas tömeg imádkozik érte... Látványos és mozgalmas alkotás, aminek a végére azért ismét sikerült egy kis környezetvédelmi megjegyzést biggyeszteni zárószóként. Kaneko jó munkát végzett, Gamera feltámasztása után, sikerült életben tartania is azt. Jó kis szórakoztató darab lett.
7/10

Gamera: The Guardian of the Universe (1995)

2010-05-04T20:55:00.005+02:00

Gamera az óriásteknős még a hatvanas években tűnt fel a Godzilla sorozat mellett, azonban jóval bénább volt az a franchise, nem is élt meg annyi epizódot, mint híres társa, aki még az USA-ba is eljutott (bár Emmerich filmje egy rakás fos lett és nem is igazi Godzilla volt benne...). Shusuke Kaneko, akinek például a Death Note élőszereplős verzióját is köszönhetjük (már aki köszöni, hiszen a sem a manga sem az anime nyomába nem ér), úgy döntött feltámasztja a szörnyet egy új trilógiával. Szakított azzal a hagyománnyal, hogy gumijelmezbe öltözött emberek birkózzanak egymással, annál kicsit komolyabb filmet alkotott.
Egy kicsiny szigetről indulnak a gondok, ahol a néhány ott élő család házait teljesen lerombolva találja pár tudós. Először nem tudják mire vélni a dolgot, de hamar előkerülnek a tettesek. Három hatalmas hüllő-madár volt a felelős, akik emberekkel csillapítják éhségüket. Gyaos-ok nevezik őket, s hogy ez honnan jött, derüljön csak ki a filmből. A hadsereg nyomban akciót is tervez ellenük, megölni azonban nem próbálják a fenevadakat, hiszen mégiscsak egy ultraritka állatfaj, tanulmányozni kéne... Elfogásukat viszont nehezíti az a tény, hogy lézert lőnek a szájukból vagy a csőrükből vagy mi is az :) Ekkor bukkan fel a címszereplő, Gamera, aki tűzgolyókat köpköd és páncélját repülő csészealj módjára képes használni. Az óriási teknőst is ellenségként fogadja eleinte a hadsereg, rendesen meg is támadják, Gamera célja azonban nem az emberek bántalmazása, hanem éppen ellenkezőleg, ő az emberiség védelmezője. Régmúltba nyúló története ennek is inkább a filmből derüljön ki, nem írom le :) Szóval, a Gyaos-ok megkapták méltó ellenfelüket a továbbiakra...
Nos, Gamera annak ellenére, hogy meglehetősen nagy rombolást végez az egyes épületeken, teljes mértékben pozitív szereplő, szemben Godzillával, aki csak akkor áll az emberek mellé, ha egy új lény próbálja lenyúlni előle a pusztító szerepet. A színészek nagyjából semmit nem nyújtanak, de legalább nem is rongálják a filmet, igaz ugyan az is, hogy a fene se figyelne rájuk rendesen, ha van egy hatalmas az űrbe is kirepülni képes teknős... Az effektek teljesen rendben vannak, persze a házakon látszik, hogy csak makett, de ez is hozzáad az egész bájához. Üresjárat is mindössze pár perc van benne, jól kitöltik az események a játékidőt, amibe még némi környezetvédelmi mondandót is becsempésztek. Minden szép és jó tehát, de kicsit mégis kevés, főleg a szörnyek harca az amiből több is lehetett volna. Valamint a Gamerával telepatikus módon kapcsolatban álló lány is egy élvezetet romboló ötlet volt. Bevezető résznek azonban tökéletesen megfelel, jöhet is a trilógia többi epizódja...
6/10

Merantau Warrior (2009)

2010-04-23T15:57:00.005+02:00

Indonézia megmutatja, hogy ott is képesek Ong Bak-hoz hasonló filmet készíteni. Ez Gareth Evans rendező második filmje, amivel máris tapasztaltabb a színészek egy részénél. A főhős, Iko Uwais és a női szereplő, Sisca Jessica is ebben mutatkozott be először. Csak a főgonosz, Mads Koudal mondható már szinte rutinosnak, de szerepei javát ő is csak tévéfilmekben játszotta. Viszont legalább nem az alakításokon múlik a film, hanem a bunyókon, amikkel kitöltik a természetesen gyenge sztorit.
Yuda (Iko Uwais) egy éppen felnőttkorba lépő fiú, aki egy apró faluban él valahol Szumátrán. Lelkesen tanulja a Silat-ot, az egész Dél-Kelet-Ázsiában honos tradicionális harcművészetet. Elérkezik ám a Merantau ideje, ami egy a minangkabauk hagyománya szerinti utazás élettapasztalatok megszerzése céljából, ezzel átlépve a felnőtt korba. Yuda neki is indul, elmegy a nagyvárosba, Jakartába, hogy ott a silatot tanítsa, de nem jár szerencsével, így egy építkezésen húzza meg magát, mint hajléktalan. Másnap azonban máris kezdődnek a kalandok. Egy kissrác ellopja a pénztárcáját, ő rohan utána és a kis fogócska végén pont annál a go-go klubnál kötnek ki, ahol a kis tolvaj nővére, Astri hadakozik éppen főnökével a pénz miatt. Mikor tettlegességig fajul a dolog, Yuda közbelép és ezzel az akciójával a lány el is veszíti munkáját. Nem is hálálkodik a beavatkozásért, nem úgy, mint később... A go-go klub főnöke ugyanis leánykereskedelemmel is foglalkozik és szüksége van Astri-ra. A véletlen megint úgy hozza, hogy Yuda pont a közelben van, mikor a lányt elhurcolják. Meg is indítja egyszemélyes hadjáratát...
Eléggé elkerülhetetlen az összehasonlítása a thai akciófilmekkel, így nem is futok el ezelől. Hasonló gyengén kidolgozott történet ad okot a verekedéseknek, amik itt is elég látványosra sikerültek. Nincs azonban annyi letaglózó térdelés, sem szaltókból leadott rúgások, ez a silat valamivel "földhözragadtabb" harcmodor :) Egyéb különbség nincs, tehát akinek bejött az Ong Bak, a Chocolate, vagy a Born to Fight az nyugodtan rávetheti magát erre is. Nem kell sokáig várni, hogy beinduljon, onnantól pedig végig megvan a kellő fordulatszám és a végső összecsapás felteszi rá a koronát. Nem lett ugyan világmegváltó, de én vevő lennék még pár ilyen indonéz filmre, jó kis szórakozást nyújt.
7/10

One Fine Spring Day (2001)

2010-04-22T14:26:00.004+02:00

Jin-ho Hur koreai rendező egyik csodás drámája kerül sorra, Yeong-ae Lee és Ji-tae Yu főszereplésével, akik később a Lady Vengeance-ban is játszottak együtt. Lee kisasszony még egy háborús filmből, a Joint Security Area-ból és a Duna tévén is leadott A Jewel int hte Palace (A palota ékköve) című sorozatből lehet ismerős. Yu pedig többekközt az Oldboy-ban szerepelt még, a kóreai szárnyas fejvadászban, vagyis a Natural City-ben és az Into the Mirror-ban, amiből készült az elbénázott amerikai változat a Mirrors, az egyébként egyik kedvenc színészemmel, Kiefer Sutherland-del. Naszóval ez a film egy párkapcsolat végével foglalkozik, a fájdalmas szakítással.

Sang-woo (Ji-tae Yu) egy fiatal hangmérnök, aki szenilis nagymamájával él együtt. Szegény nagyit anno megcsalta azóta elhunyt férje, így ő a régmúltba menekült, a fényképalbum még fekete-fehér képeihez. Sang-woo egyszer aztán megbízást kap egy kis rádiótól egy műsor szerkesztéséhez. Ekkor hozza össze a sors egy nővel, a rádiósműsor vezetőjével. Eun-su (Yeong-ae Lee) és ő a természet hangjait veszi fel különböző helyeken, s eközben ismerkednek lassan össze. A kellemes kapcsolatuk azonban hamarosan véget ér, Eun-su ugyanis nem igazán tudja mit is akar az életben, akar-e komoly kapcsolatot az után, hogy egyszer már pórul járt egy házassággal. A szakítás mellett dönt és ez Sang-woo-t alaposan megviseli és hogy miként éli meg pontosan azt már mindenki derítse ki saját maga :)
Lassú lefolyású minimalista darab. Szinte minden bonyodalmat nélkülöz, ami viszont egyáltalán nem válik hátrányává. Javarészt a mindennapi élet apró mozzanatait adja elő, de azt úgy, hogy teljesen leköti az embert. A koreai drámáknál ez egyébként is jellemző, a jelentéktelennek tűnő apróságok varázsolják gyönyörűvé a filmeket. Lágy zeneszó kíséri végig, kellemes hangulatot árasztva. A két főszereplő pedig kitűnően játsza szerepét. Minden klappol, minden együtt van egy nagyszerű műhöz. Remek élmény...

9/10

The Burning Moon (1992)

2010-04-09T14:55:00.004+02:00

Olaf Ittenbach művet eddig egyszer említettem, akkor is csak pár szóban, mert többet nem érdemelt. Ez egy korai horrorja, ami egyébként fullamatőr a gore jeleneteken kívül. A rendező máshoz persze nem is igazán ért, az összes filmje... hogy is írjam finoman... szar, jobb szó nem nagyon akad :) Persze ez nem baj, van olyan közönség, amelynek pont ez kell. Nekem is elsősorban inkább a német nyelvvel volt bajom, mert attól kicsit háborog a gyomrom :) De ez mindegy, átvészelem... jöjjön is most itt a csodálatos sztori...
Van egy nagypofájú suhanc srác, Peter, aki senkit és semmit nem tisztel. Egy alkalommal ő és bandája, összecsap egy másik bandával, kisebb vérengzést rendezve ezzel. De ez csak amolyan előjáték. Peter hazaérve összebalhézik az anyjával és az apjával is, majd otthon marad kettesben a kishúgával. Lefekvéskor pedig két történetet mesél el neki. Az első mese egy pszichiátriai intézetből megszökött sorozatgyilkos ámokfutásáról szól, aki képes teleportálni (nem a történet szerint, csak bénáznak néhol a felbukkanásával) és úgy végezni az áldozataival, hogy annak a sikolyát egy bezárt ajtón keresztül ne hallják meg. A második pedig egy romlott pap története, aki lányokat erőszakol és öl meg, miközben mindenki egy szerencsétlen fickót gyanúsítgat bármiféle ok nélkül. A két sztori után pedig egy meglepetéssel kíván jó éjt...
Nos, a szereplőket vétek lenne színészeknek nevezni. Olyan az egész, mintha egy kis falú utcáin bóklászó gyanútlan embereket kaptak volna el és egy pohár sörért cserébe előkellett volna adniuk, hogy ők most épp nem azok, mint akik :) A két előadott sztori is végig fájdalmasan rossz, halmozza az egetverő hibákat. Az operatőri munka is rém gyenge, azt a csapatot is a szereplőkhöz hasonlóan szerezhették... :) Vérengzéssel azért el van látva és azok elég jól is néznek ki, de tulajdonképp csak egy hosszabb jelenetért lehet érdemes ezt végignézni... A második esti mese végén, mikor Ittenbach bemutatja, hogy szerinte milyen is a pokol. Akkor aztán előkerül a béltenger, az emberek darabokra tépése és stb, mindez nyolc percen keresztül. Egyéb szórakozást csak azoknak nyújt, akik tudnak nevetni azon, hogy mekkora szar is ez az egész...
2/10

Sinking of Japan (2006)

2010-03-10T15:32:00.006+01:00

Az 1973-as Submersion of Japan című katasztrófafilm remakeje, ami Sakyo Komatsu regénye alapján készült. Igencsak nagy költségvetésű produkció, volt is várakozás rendesen. Nemzetközi műnek szánták, ami viszont nem egy túl jó előjel. Hogy végül megért-e a sok mozilátogatónak, az már kétséges, de a stúdió az nem járt rosszul :) Az viszont furcsa, hogy egy ilyen drága filmhez nem szereztek valami nevesebb rendezőt, inkább egy sorozaton edződött embert választottak. Bár Shinji Higuchi a pusztításokhoz biztos konyít, hiszen jónéhány kaiju speciális effektjein dolgozott ezelőtt. Igaz, azokban általában maketteket rombolnak le és nem számítógéppel készült épületeket...
A történetet a cím már elárulja, itt bizony Japán elsüllyedéséről van szó. Mint tudjuk az ország két tektonikus lemez találkozásánál fekszik és az egyik szépen lassan becsúszik a másik alá. A filmben a valóságnál sokkal gyorsabban történik ez meg, elsőre kb 50 évet jósolnak. Ez is elég megrázó számukra, viszont hamarosan az újabb számítások már csak egyetlen évet adnak hazájuknak. Felvetődnek hát a súlyos kérdések: 'Közöljék-e ezt a lakossággal? Vajon ki tudnak-e találni valamit, hogy elkerüljék a hatalmas katasztrófát? A többi ország befogadja-e a sok menekülőt?' Két kérdésre nem túl nehéz a válasz, a világ többi országa nem lelkesedik a több millió japán befogadásáért és naná, hogy van valamiféle mentő ötlet...
Sajnos nem nyújt semmi újat, csupán sablonokból építkezik (vagyis rombol:)). Sok időt szántak a főszereplők megismerésére és igazán nagy hősökké varázsolására, a film egészét ezzel töltötték ki. Mindőjük sorsa előre borítékolható lett, megspórolva így a néző izgalmát. Emelett a mellékszereplők is sablonkarakterek egész hada. Végig teljesen kiszámítható, nem lett különb a sok amerikai katasztrófafilmnél, sajnos. A látvány persze rendben volt, de csak erről lehet pozitívan nyilatkozni. Szegény Japán kapott komoly földrengéseket, vulkánkitörést és szökőárat is, csak ezekből sem látni valami sokat, inkább több ezer méter magasságból mutatták, hogy egyre több helyen füstölög és egyre kevesebb látszik a szigetekből. Az eredetijét sokkal érdemesebb megtekinteni, ezt viszont nyugodtan ki lehet hagyni...
3/10

Opapatika / Halhatatlan harcos (2007)

2010-03-05T13:46:00.004+01:00

Újabb thaiföldi darab a terítéken, ezúttal egy fantasy akciófilm. A szereplők közt feltűnik pár ismerős arc, Leo Putt a Dynamite Warrior-ban volt látható, Nirut Sirichanya a Protégé és az Ong Bak 2 című művekben, míg Pongpat Wachirabunjong a Chocolate-ban. Az író-rendező páros ezen kívül sokmindent nem csinált, de eme filmje után én nem is nagyon vágyom rájuk :) Pedig lehetett volna ebből egy igazán látványos akciófilm is, egyfajta X-men klón talán, de nem lett.

A történet egy különleges világban játszódik, ahol némelyeknek emberfeletti képességeik vannak, akiket Opapatikáknak neveznek. Mindaddig azonban ők sem mások, amíg öngyilkosságot nem követnek el. Taseit (Leo Putt) tudomást szerez róluk és szeretne olyanná válni, mint ők. Az Opapatikák mestere segítségére is van, s miután ő is átalakul és átlép a másik dimenzióba, azt a feladatot kapja, hogy a többi hozzá hasonlót segítsen elkapni. Megkezdődik tehát az aprítás, ahogy a több furcsa képességű fickó egymásnak és a mester katonáinak esik. Taseit pedig közben szembesül azzal, hogy az emberfeletti képesség nem éppen áldás, ugyanis minden Opapatikát valami komoly kín és szenvedés sújtja, mikor használja különleges erejét.
A béna történetet igyekszik elnyomni a rengeteg akció. Többnyire sikerül is, csak ne volnának azok is bénák... Egy-két jelenetre lehet csak mondani, hogy most az egész jó lett, pedig a különleges képességek adtak lehetőséget, még ha nem is X-men szerű erők azok, senem Shinobi-félék. Vérrel azonban sikerült ellátni a művet, az fröcsögött végig, azzal nem is volt hiba. A kamera rángatásával viszont már igen és a rengeteg vágással, ami többnyire élvezhetetlenné tette az amúgy sem túl látványos küzdelmeket. Emellett a színészek játéka is nulla volt, persze amilyen hülye dialógusokat kellett előadniuk ez teljesen érthető :) Egyszóval ez egy kerülendő film.
2/10

Shinya Tsukamoto művek

2010-03-04T22:02:00.002+01:00

A mester filmjeiről én nem írok külön, elég annyi, hogy kivétel nélkül mind nagyszerű és ez roppant szerény kifejezés. Ha tehát valaki azt látja egy filmnél, hogy Tsukamoto úr rendezte (és írta meg vágta és ő volt az operatőr stb, ugyanis baromi sok munkát végez), akkor azt tüstént nézze meg komoly odafigyeléssel, mert nem egy átlagos darabot láthat. Egyszerűen zseniális, amit művel és minden filmjénél már pár perc után lerí, hogy az ő keze munkája...
Ide pedig bedobom a remek kis posztereket sorrend nélkül, tessenek fogyasztani. Az első kettőnek a címét nehézkes csak úgy leolvasni, így leírom, hogy a Vital és a Nightmare detective az...

Alienator / Börtönbolygó (1989)

2010-02-13T12:20:00.003+01:00

Első mondatommal gyorsan neki is szaladok a lényegnek, hogy egyből el lehessen dönteni, érdekel e ez a film valakit, ugyanis nagyon szar :) Egy Zs-kategóriás amerikai sci-fi akciófilm. A rendező, Fred Olen Ray mindig is igyekezett olyan műveket készíteni, amik az átlagosnál jóval rosszabbak, ebből is egyértelmű, hogy mire lehet számítani. Egyébként pedig mostanság sorban ontja az idióta bikinis című erotikus filmeket (Bikini Royale, Super Ninja Bikini Babes, Bikini Pirates, stb). Persze a szereplőgárda is hasonló kaliberű, a börtönbolygó vezetőjét alakító Jan-Michael Vincent például az Ősamazonok című remekben is szerepelt.
Szóval, adva van egy börtönbolygó, ahol Kol, egy kivégzésre váró rab könnyedén megszökik a balf*** kísérői kezeik közül és egy űrhajóval lelép. Mi más is történhetne ezután vele, minthogy lezuhan Amerika egy elhagyatott részén. Pont arra féle, amerre egy csapat fiatal furikázik és a lakóbuszukkal jól el is gázolják őt. Mivel Kol úgy néz ki, mint egy hulla és egész idő alatt szinte mást nem is csinál, csak hörög, beteszik a buszba és indulnak az első rendőr felé. Egy kisvárosban találnak is egyet és a házában meg is húzzák magukat. Mindeközben pedig a börtönbolygó Kol után küld egy fejvadászt, egy drabális nőszemélyt. Hamar rá is akad zsákmányára, mivel az egy nyomkövetőt hordoz a nyakában. A fiatal csapat a zsaruval megtoldva persze érthetetlen okból próbálja védelmezni, hiába közölte, hogy ő egy aljas halálraítélt gazember. A fejvadász azonban megállíthatatlannak látszik...
Nos, nosztalgiának teljesen jó, régen 50 forintért lehetett tömegével kölcsönözni az ehhez hasonló szemetet. De mazochistáknak sem egy rossz választás. Minden tekintetben sikerült borzalmasat alkotni, viszont legalább jól ki lehet röhögni. Nem is részleteznék semmit, elég az, hogy béna, gagyi, hülyeség minden pillanata :)
1/10

Noroi / Noroi - Az Átok (2005)

2010-02-07T16:11:00.003+01:00

Egy nagyobb hószünet után végre itt az új poszt. Egy japán horrorfilm, amiről a címe alapján simán azt gondolná az ember, hogy ez is egy a sok ugyanazon kaptafára készülő kísértetfilmek közül. Szerencsére azonban nem ez a helyzet, itt egy áldokumentumfilmről van szó, bár ez sem új ötlet, mégis érdekes színfolt. A művet Kôji Shiraishi követte el, aki a Grotesque-ért is felelős, a főszerepet pedig Jin Muraki játszotta, akinek ez volt az első filmje (és azóta se dolgozza halálra magát ebben a szakmában).

Masafumi Kobayashi egy oknyomozó riporter, aki a természetfeletti dolgok kutatásának szentelte életét. Mottója: "Bármilyen rémisztő is legyen, az igazságot akarom." Utolsó, Noroi című munkája balul sül el, ugyanis két nappal a befejezése után leég a lakása. A felesége bennég, ő maga pedig nyom nélkül eltűnik. Mi nézők pedig ezt az utolsó nyomozást követhetjük végig, ahogy Kobayashi egy eltűnt kislány nyomára próbál rábukkanni, miközben egy démon történetét is kutatja...

Meglehetősen jól sikerült film lett ez. A szereplőknek könnyű helyzete volt, mert színészkedni egy dokumentumfilmbe ugyebár nem kell... :) de akinek jelentősebb szerepe volt, az jól hozta a figurát. Leginkább a The Blair Witch Project-hez lehet hasonlítani, így kell kis pénzből nagy filmet alkotni. Bár ebben volt némi cgi is a végénél... s bizony a befejezés az nagyon komoly lett, azt látni kell. Végig sikerül fenntartani az érdeklődést, remekül adagolják az infókat ahogy Kobayashi halad az üggyel, és a lezárás is kiváló. Aki nem zárkózik el az ilyen áldokumentumfilmtől annak mindenképp érdemes megnéznie.
8/10

Santa's Slay (2005)

2009-12-23T15:17:00.003+01:00

Karácsony alkalmából egy kedves kis karácsonyi filmről írok most pár sort :) David Steiman egyetlen irománya s rendezése, elkészülte óta nem foglalkozik filmekkel. Na, de hogy mi is ez... ? Egy jóféle horror-komédia, amiben a télapó gyilkolja halomra az embereket. A figurát Bill Goldberg pankrátor alakítja, a többi szereplőt pedig különböző tévésorozatokból szedték össze, egyik sem igazán ismert. A kezdő jelenetben ugyan feltűnik Chris Kattan (talán leginkább a Diszkópatkányokból lehet ismerős) és James Caan, de csak pár percig húzzák...
A film ugyanis úgy kezdődik, hogy egy tipikus amerikai családot láthatunk, amint körbeülnek egy nagy étkezőasztalt, s miközben várják az ünnepi pulyka felvágását, egymást szapulják. Ám csakhamar korom kezd potyogni a kandallóból, ami után megérkezik maga a télapó is. Arca ijesztő vicsorba torzult, ami már alapból meglepő, de ha hozzávesszük azt is, hogy a kandallót nemes egyszerűséggel szétütötte, nem csoda, hogy a család megrémült. Meg is indult a lemorzsolódás, a télapó igencsak válogatott halálnemeket osztogatott sorban szét közöttük... Majd végre a frappáns főcím és megismerhetjük a többi szereplőt, egy tinipárt és egy őrült nagyapót. Hogy a dolgokat ne lőjem le, csak zanzásan osztom meg a továbbiakat. Kapunk egy mitológiai sztorit, hogy a télapó miért is gyilkolászik, s hogy miért csak most tett így. Az emberek eközben tömegesen hullanak és hát persze hogy a két fiatalon a sor, hogy megállítsák a pirosruhás gyilkológépet... (ezt sikerült jó röviden összecsapnom :))
A történet elég klisésre sikeredett, de a sok poén nagyjából feledteti, na meg elég rövid is lett. Már a nyitójelenet úgy földhöz vágja az embert a hatásos belépővel és az ötletes kivégzésekkel, hogy azután szinte végig vigyorogva nézi. A télapó messzi múltba nyúló története is hatalmas, mint ahogy maga a figura is. Bill Goldberg remekel, bár csak vicsorognia kell, de legalább az jól megy neki. A zene végig karácsonyi töltetű, igazán frappánsan lett válogatva. Jópár meglepő dolgot is tartalmaz, szinte nincs is jobb választás karácsonyra, hacsak nem valami romantikus dologra vágyik az ember.
7/10

Queens of Langkasuka (2008)

2009-12-16T14:03:00.004+01:00

Megint csak egy thaiföldi film következik, amiben szintén szerepel Dan Chupong, de ezúttal nem főszereplő, "csak" egy tábornokot játszik. A főszereplő ugyanis Ananda Everingham, akit a Ploy kapcsán már említettem. No, de térjünk rá a sztorira, ami igencsak mesebeli, s így talán elnézőbbeknek is kéne lenni, már amennyire lehet. Azaz csak egy kicsit :)
Létezik egy Langkasuka nevű királyság (királynőség :)) egy szigeten, csodás gazdagsággal. Ezt a birodalmat szeretné elfoglalni egy kalózvezér, de a hatalmas védőfal komoly gondot jelent számára. Találnia kell valakit, aki képes különlegesen erős ágyút csinálni, hogy győzhessen. A birodalmon belül is hasonló a helyzet, ott is ágyúkra van szükség a kalózok visszaverésére. Így jutunk el egy másik szigetre, egy kis faluba, ahol Paree (Ananda Everingham) is él. Vele kapcsolatban kerülnek elő a történet igazi mitikus elemei, ugyanis létezik egy különleges képesség, amit Dolumnak neveznek. Nos, csak nagyvonalakban annyit erről, hogy képesek irányítani a halakat, lökéshullámokat kibocsájtani és ennek is van jó és sötét oldala, kicsit a Star Wars Erőjéhez hasonlatosan. Hogy a fordulatokat ne lőjem le, csak annyit árulok el, hogy mindkét oldal ugyanazt az ágyúkészítőt szeretné maga mellett tudni, aki szintén abban a kis faluban van. Ennek köszönhetően és persze annak, hogy többekközt a királynő húgát sikerült foglyul ejteni, többször is kisebb összecsapást vívnak Langkasuka katonái a kalózokkal. Persze Paree is belekeveredik, hogy különleges akciókat is láthassunk. Végül aztán eljutunk a mindent eldöntő vízi háborúhoz...
Nos, a történet néhol kicsit kapkodva halad, nem lett teljesen kidolgozva minden és mivel elég mesebeli az egész, lehetne pár dolgon fintorogni. A színészek se alakítanak nagyot, de hát a karakterük ezt nem is engedi, le lettek egyszerűsítve meg persze nem is voltak kevesen, hogy jobban bemutathassák őket. Viszont a látvány az pazar volt, a díszletek, a kosztümök és az akciók is. Ezekhez párosult még a kitűnő zene, hogy a hangulat is megfelelő legyen. Dan Chupong itt is bemutatott azért pár kicsavart figurát, de egyébként főleg kardokkal és lőfegyverekkel küzdöttek. Az animációs technika is teljesen rendben volt, sőt... gyönyörű volt, a vízből kiemelkedő bálna látványa például nagyon nem egyszerű. Egész mozgalmas is lett, jól kitöltötték azt a közel két órás játékidőt, a végső csata pedig igazán pazarul sikerült. Kár a sztori összeszedetlenségéért...
6/10

Born to Fight / Született harcosok (2004)

2009-12-14T13:35:00.007+01:00

Ismét egy thaiföldi akciófilm, a már régebben a blogra kerülő Dynamite Warrior főszereplőjével, Dan chupong-gal. A rendezői széket az a Panna Rittikrai foglalta el, aki azóta már az Ong Bak 2-őt is dirigálta. A többi fontosabb szerepet pedig különböző sportokban jeleskedő atléták játszották, hozzáadva a küzdelmekhez mind-mind a maga sportágára jellemző dolgokat. A történet persze itt is, mint a hasonló filmeknél, csak sokadlagos, a lényeg a látványos akciókon van. Ezeknél a thai műveknél meg azzal aztán nincs probléma :) Ja, igen ez egyébként egy remake...
A sztori egy rajtaütéssel indul egy drogbáró raktárában, amiből egy jó kis kamionos autósüldözés kerekedik. A fiatal rendőr, Deaw (Dan Chupong) ennek végén elveszti szeretett hadnagyát, ami mélyen megérinti őt. Hogy kiengedje a gőzt, csatlakozik húgához, aki egy csapat atlétával elutazik egy lepukkant kis faluba segélycsomagokat osztogatni. Az idilli képbe azonban gyorsan belerondít egy gerillacsapat, kiknek az a szándékuk, hogy a Deaw által elkapott tábornokot újra maguk közt tudhassák. A túszok egy részét élő tévéadásban szitává is lövik, bizonyítva elszántságukat. Eközben Deaw előtt fény derül arra is, hogy nem csupán ennyiről van szó, a falut ugyanis aláaknázták és egy nukleáris rakétával célba vették Bangkokot. Felhergeli hát az elkeseredett túszokat, hogy minden mindegy alapon próbálják megmenteni szeretett hazájukat. Innentől pedig közel fél óra tömény akcióáradat indul...
Ezek az akciók pedig nem kicsit durvák :) S nem csak verekedés van, rengeteg lövöldözéssel telített, amik néhol igencsak véres jeleneteket eredményeztek. Hogy csak egyet említsek, egy vállról indíthatóssal szednek le egy embert, amit mutatnak is ahogyan fröccsen szerteszét. A bunyókban viszont néha már kicsit nevetségesbe hajló részek is voltak, főleg a wicker ball-os pali akcióinál. De egyébként nem szívesen bántom, ötletes volt, jó zenei betétekkel és erős hazafias felhanggal. Egy pillanatra sem ül le, végig magas fordulatszámon pörög, tökéletes szórakozás. Külön jó pont még a stáblista mellett mutatott forgatási videók, hogy egy-egy komolyabb akciót hogyan oldottak meg és milyen sérülésekkel jártak.
7/10

Turkish Star Wars (1982)

2009-12-03T15:38:00.009+01:00

Megemlékezem már erről a török rettenetről is. Ez a film egyébként nem a Star Wars másolata, hanem csak egy sci-fi kalandfilm, amibe kölcsönöztek jó pár jelenetet a neves elődből. Tették ezt persze mindezt annyira szarul, hogy az valami eszméletlen… teljesen kusza :)
A sztori pedig a következő: az emberek az űrkorszakba léptek és hadban állnak egy másik bolygóval. Ez az ellenséges bolygó pedig nem más, mint… mindenki jól kapaszkodjon meg… egy az atomháború alatt kiszakadt darabja a Földnek. Az itt élő halhatatlan Varázsló akarja leigázni a világot hatalmas lézerfegyverének segítségével. De az a gondja, hogy a Földet egy különös mező védi, ami az emberi agyból nyeri erejét. Kell neki tehát egy emberi agy, hogy azzal kombinálja a fegyvert és sikerüljön elpusztítania végre. Egy összecsapás alatt aztán sikerül neki két török harcost a bolygójára édesgetni (vagyis valami vonósugárfélével leszedte a gépeiket). Ők Ali (Aytekin Akkaya) és Murat (Cüneyt Arkin). A két jóbarátot pedig némi bonyodalom után el is kapják, de jóféle török kung fujukkal meglépnek. Az ott élő nép pedig segít nekik elbújni, mert úgy tartják, hogy csak egy emberi lény tudja használni az ősi kardot ( és valami agyat, amit mellette őriznek), amivel le lehet győzni a Varázslót. Az meg senkit ne zavarjon, hogy ők is emberek és különben is, minek készítenének egy bolygó lakói másik fajnak fegyvert… Szóval, Ali és Murat gyorsan elmennek edzőtáborba, ami annyiból áll, hogy püfölik a köveket és súlyzóznak velük, mert ugye pár óra edzés az már marhasokat számít a harc előtt :) Ezután jön a fondorlatos csel, ami kicsit már élményromboló lehet, bár nem tudom, hogy ekkora moslékot lehet e ilyesmivel elrontani... :) Szóval, a csel, hogy Ali fogságba esik, miközben Murat elsétál a mitikus kardért, ami pedig förtelmesen néz ki, tulajdonképpen semmire se lehetne használni, de jó az neki. A kard és az agy birtokában pedig megtámadja a Varázslót és seregét. Szépen arat is köztük, kiszabadítja Alit, aki a kínzásoknak köszönhetően meghülyül és elveszi Murattól a kardot, hogy ő küzdjön meg a Varázslóval. De az túl erős ellenfélnek bizonyul és megszerzi az agyat, amivel már elpusztíthatja a Földet, a két barát pedig elmenekül. Sajnos azonban Ali belehal a sérüléseibe, amitől jóbarátja végtelen haragra gerjed. A csodakardot tűzbe téve és azáltal megolvasztva készít csodacipőt és csodakesztyűt… egetrengető baromság ugyan, de hatalmas jelenet :) ezekkel aztán újra szembeszáll a túlerővel és hatalmas mészárlást rendez a plüssruhába öltözött idegen lények közt. Majd végül sikeresen legyőzi a Varázslót is megmentve a világot.
Fantasztikusan összehozták a dolgokat, mint ahogy a teljes művet. Annyira pocsék minden pillanata, hogy az már hihetetlen. Javarészt verekedésekből áll az egész, de a komolyabb összecsapásoknál csak annyi van, hogy ugrálnak ide-oda… nem kicsit nevetséges. A zenéjének egyébként kölcsönvették az Indiana Jones főtémáját és emellett még a Flash Gordon muzsikája is hallható néha. A főszereplő nevét meg lehetne ám jegyezni, Cüneyt Arkin ugyanis sok hasonló minőségű filmben szerepelt és amellett, hogy ezek minden részlete szar, nagyon szórakoztató. Ezt sem részletezem tovább, pedig rengeteg mindet lehetne emlegetni,de legyen elég annyi, hogy egyszerűen annyira rossz, hogy az már nagyon is jó. Nézze meg aki csak teheti :)
1/10

Ploy (2007)

2009-11-30T20:39:00.012+01:00

Thaiföld egyik legnagyszerűbb rendezőjének (persze ott nem nehéz a legjobbnak lenni, hisz nem egy nagy filmgyáros hely az :)) egyik filmjét kerítettem sorra. Pen-Ek Ratanaruang olyan remekművek után, mint a 6ixtynin9, a Last Life in the Universe és az Invisible Waves, készítette el eme művét. A főszereplő Pornwut Sarasin és a címszereplő Apinya Sakuljaroensuk is ebben mutatkozott be először a filmvásznon. A bárpultost alakító Ananda Everingham viszont ismerős lehet az egyik legjobb kísértethistóriás filmből (is), a Shutter-ben ő játszotta a fotóst. No, és előszóban még annyit, hogy hasonlóan az előző posztban írt filmhez, ez is lassú lefolyású.
Egy házaspár, Wit és Daeng már hosszú évek óta Amerikában él, s most egy temetés miatt térnek vissza Bangkokba. Egy előkelő szállodába pihennek meg, ahol szinte az egész történet zajlik. Wit a a bárpultnál ücsörög, ahol találkozik egy fiatal lánnyal. Ő Ploy, aki a fél 11-re érkező anyját várja, s mivel kora hajnal van még Wit felhívja a szobájukba, hogy pihenjen le addig. Ennek az ötletnek a neje viszont nem örül, szeretné, h a lány minél hamarabb eltűnne onnan. Az egymástól elhidegült pár között gyökeret ver a féltékenység és a bizalmatlanság. Mindeközben egy másik szobában a bárpultos egy takarítónővel szeretkezik, éles kontrasztot állítva a megromlott házassággal. De a történet tartogat még igencsak meglepő dolgokat is...
Magával ragadó alkotás, szinte végig szól valami lágy lassú háttérzene, ami kiválóan hozzásegít, hogy az egész film hangulata megfogja a nézőt. Bár egy lassú mű, mégis teljesen leszögezi az embert és feszülten figyel minden egyes képkockát, ahogy a történet lágyan gördül előre. A szereplők remekül teljesítettek, kiváltképp a két nő, s mellettük a környezet kiemelendő még. A teljes alkotás, olyan mint valami költemény, művészi és zseniális. Minden ízében pazar film a szerelemről...
10/10

What time is it there? / És ott hány óra van? (2001)

2009-11-29T19:50:00.007+01:00

A malajziai születésű tajvani filmrendező, Ming-liang Tsai egyik romantikus drámájáról lesz most röviden szó. A nagyvárosi elidegenedésről szól, a boldogság keserű kereséséről, a kiszolgáltatottságról. Nem egy habkönnyű film, s aki ódzkodik a lassú daraboktól, az ezzel inkább ne próbálkozzon.
Két fiatal történetét mutatja be, a fiú egy táskából árul órákat Tajpej utcáin, a lány pedig éppen Párizsba készül. Kettejüket csak annyi köti össze, hogy a lány ráveszi a fiút, azt az órát adja el neki, amit ő maga visel. Ezután már egy fél világ választja el őket egymástól, mégis valami különleges kapcsolat van köztük. A fiú ezután minden órát a párizsi időre állít, legyen az bárhol is. S miközben otthonában anyja kezd becsavarodni, ő belemerül a francia filmekbe. Láthatjuk ahogy az egyik régi nagy klasszikust, a Négyszáz csapást nézi, aminek az azóta megöregedett főszereplőjével találkozik össze a lány az egyik párizsi temetőben. Mindkettejük elkeseredetten keresi a boldogságot, amit a szexben vélnek megtalálni, de sikertelenül...
A csaknem két órás játékidő sok ürességgel van tele, ami rendkívül lassúvá teszi az egészet. Persze csodás képek töltik ki ezeket az időket, így az ember bele tud merülni. A két főszereplő is remek választás volt, csak a nőről igen kevés derült ki. Elárulhatták volna, hogy mégis miért ment Párizsba, s mit is csinál ott... Ezen kívül azonban negatív pontja nincs. Letisztult, kicsit lehangoló, remekül megkomponált, különleges dráma. Igazi csemege lehet mindenkinek, aki nem csak a pörgő filmekért van oda.
8/10

The Dark Lurking (2008)

2009-11-06T14:45:00.005+01:00

A messzi-messzi galaxisban... pardon, csak majdnem, de sokkal inkább Ausztráliában készült ez az alacsony költségvetésű sci-fi horror. Gregory Connors rendező első nagyfilmje, csupa kezdő színésszel. A sorból csak Aash Aaron lóg ki, aki már sok tévéfilmben és sorozatban szerepelt. Greg Connors, akinek ez az első forgatókönyve és Gregory pedig valószínűleg rongyossá nézték az Alienst és a Residen Evilt, mert hemzsegnek az olyan jelenetek, amik azokra hasonlítanak. Ez persze nem baj, egészen ügyesen összefércelt munka.
A sarkkörön egy több száz méterre a föld alá nyúló kutatóbázison zajlanak az események. Egy nő, Lena (Tonia Renee) tér magához az egyik vakítóan fehér szobában emlékek nélkül. A helyzete aztán gyorsan még borzalmasabbá válik, ugyanis az egész bázist ellepték az ott dolgozókból átalakult szörnyek. Menekülés közben aztán belefut egy maroknyi túlélőbe, akiket pár katona próbál kijuttatni. Ami ezt még a vérszomjas lényeken kívül nehezíti, az az, hogy minden szint le lett zárva, így a szűk szellőzőjáratokon át kell valahogyan elérni a szabadulást. De, hogy ennyire ne legyen egyszerű az egész, fény derül arra, hogy Lena egy kísérleti alany, aki elvileg hatalmas veszélyforrás lehet...
A kevés pénz meglátszik rajta, nem tudja levetkőzni, hogy ez mégiscsak egy Zs-kategóriás film, ennek ellenére mégis egészen jó lett. Az alakítások természetesen hanyagolhatóak, rémesek azért nem voltak, néhol pedig úgy váltogatták egy-egy jelenetnél a kameraállásokat, hogy nem igazán lehetett tudni, pontosan mi is történik. Klausztrofóboknak elég rémes lehet, hogy végig szűkös és sötét folyosókon történnek a dolgok, ráadásul sokszor a még szűkebb szellőzőkben csúsznak-másznak. Az események egyébként rögtön az elején felpörögnek és végig mozgalmas is marad, igazi halomra lövő alkotás. Végig megy az aprítás, tengernyi vér borítja be az egész filmet. A főszereplő nő külön sztorija először zavaró és talán még hülyeségnek is tűnik, de a történet előrehaladtával az ember megbarátkozik vele, s a végén pedig már inkább azt gondolja, hogy teljesen rendben volt az. Külön megemlíteném még az egyik katonát játszó Bret Kennedy-t, akinek olyan durva, erőteljes és karcos a hangja, hogy akkor is megretten tőle az ember, ha éppen kedvesen szól. A zajok és a komputer bejelentése engem a remek számítógépes játékra, a Half Life-ra emlékeztetett, ennek külön örültem. A lények kinézete leginkább egy Star Trek epizódból szabadult gyíkemberre hajaz, ami nem éppen egy jó pont, viszont nem is gond, főleg hogy akad pár kicsit eltérő küllemű is. Kellemes másfél óra, bátran lehet vele próbálkozni, megéri.
7/10

The Girls Rebel Force of Competitive Swimmers (2007)

2009-10-29T18:17:00.006+01:00

Jópár hasonló japán mű után, mint például a The Machine Girl, a Chanbara Beauty vagy a Stacy, eljutottam eme fura filmig. Az elején egyébként egy ideig egészen hasonlított a Stacy-re, ugyanolyan bambán bámuló átváltozott emberek kószálnak benne, hasonló aprításokat mutatnak és minden színész csak úgy ott van és meg sem próbálja eljátszani a dolgokat, csupán végrehajtja az alap utasításokat. No, de később mással is elkápráztatott...
Egy leányiskolában zajlódnak a dolgok, ahol egy új vírus jelenik meg és azonnal elrendelik a védőoltást. A vírus azonban csak álca, ugyanis az oltás az, ami átváltoztatja az embereket vérengző... hmm... hát, nem éppen zombikká, de akár úgy is lehet nevezni. Csupán az úszócsapat tagjai nem változnak át és az aznap érkezett új lány, Aki (Sasa Handa). Őt pedig egy különös lány, Sayaka (Yuria Hidaka) környékezi meg, vagyis csábítja a csapatba és hát más módon is :) Közben az iskola csatatérré változik és csúnya belezések történnek mindenütt. Aki pedig mialatt a helyzetre keres megoldást, rájön, hogy mindehhez igencsak sok köze van...
Ez a történet azonban rémesen lett összerakva, de az ember nem is amiatt kezd bele egy ilyen filmbe. A vértenger és a meztelen csajok az, ami elsősorban vonzó a filmben. Persze mindenből árad az olcsóság, a széttépett emberek csonkjain is látszik, hogy csak egy gumitestrész. De ez is egy bája az egésznek, jól lehet rajta mulatni. Visszatérve a meztelenségre... a főszereplő Sasa Handa igencsak gyönyörű és szerencsére sokszor lekerülnek róla a ruhák :) Minden ízében beleillik a klasszikus exploitation filmek tömegébe, így sokaknak egy borzalmas élmény lenne, de kikapcsolt aggyal egészen jól lehet rajta szórakozni.
4/10

Aftermath (1994) és Genesis (1998)

2009-10-15T17:00:00.004+02:00

Nacho Cerda két 30 perces filmje került most elő Spanyolországból, melyek mindennemű szöveget nélkülöznek. Elsőként az Aftermath, amihez előre csak annyit fűznék, hogy erős gyomor kell hozzá.
Két boncmestert láthatunk, amint éppen munkájukat végzik, s felnyitják az előttük heverő holttesteket. Az este beálltával aztán egyikük bennmarad, előszed egy női tetemet és magára zárja az ajtót. Nagy elánnal felvágja, majd előkap egy fényképezőgépet és bőszen fotózgat. Mindez azonban még nem elég, hirtelen rápattan és megkeféli a véráztatta testet. Miután végzett vele, szépen visszazárja és a szívét hazaviszi a kutyájának.
Kevésbé gyomorforgató, mint leírás alapján vélni lehet. A felnyitott testeket mindig csak oldalról látni, a szerveket csak akkor pillanthatjuk meg, mikor visszaöntik a tetembe, hogy lezárják azt. Bár azért így is kell hozzá a gyomor, mikor nyiszálnak. A zenei aláfestés a legjobb pontja az alkotásnak, ami elég leíró de hát ez van. A nekrofil rész nélkül elég nagy nulla lenne az egész, így legalább minimálisan érdekes lett. Megnézni azonban nem nagyon ajánlott, csak ha valaki boncolást szeretne látni, de az meg menjen orvosnak :) Az egész inkább csak egy sóhajt vált ki az emberből és egy költői kérdést miszerint "Ez minden?".
Négy évvel az Aftarmath után aztán érkezett az új filmecske, a Genesis. Ez egészen más, jóval elvontabb és érdekesebb is.
Egy szobrászról szól, akinek felesége meghalt autóbalesetben. Vágyódik utána, s így elkészíti neje élethű szobrát. Egyik nap aztán a szobor vérezni kezd. Rémülten próbálja lemosni, de nem sikerül. Másnap még furcsább dolog történik, észreveszi, hogy a nyakától kezdve a hátán fekete foltok futnak végig, amit képtelen levakarni. A nagyobb döbbenet azonban akkor éri, mikor meglátja, hogy a szobron ugyanazon a helyen emberi hús jelent meg. Az idő teltével pedig rájön, hogy míg a szobor kezd életre kelni, ő lassan kővé válik.
A zene itt is kiváló és kellemes hangulata van végig a filmnek. A furcsa sztori egész érdekes, a megvalósítás is nagyon jól sikerült, ahogy a szobrász és szobra lassan átalakul. Ezt már érdemes megnézni, kellemes fél óra.

Neo Tokyo (1987)

2009-09-30T15:08:00.007+02:00

Egy animével is foglalkozok már, s talán ezután majd többel is, hiszen megéri kicsit elmerülni a japán rajzfilmek világában :) Eme 50 perces darab három külön történetet mesél el keretbe foglalva. Ezekhez pedig három rendezőt kértek fel, névszerint: Rintaro (világsikerű animéje a Metropolis), Yoshiaki Kawajiri (a Vampire hunter D és az Animatrix is tőle származik), Katsuhiro Ôtomo (a kultikus Akira alkotója).
Az első történet a legelvontabb, amiben egy kislány, Sachi és macskája Cicerone kergetőzik. Fogócskázás közben egy ingaórán keresztül aztán egy különös és rémisztő világba csöppennek. Egy labirintusba melynek a végén egy cirkusz áll, ami előtt egy bohóc várja őket és a nézőket, hogy továbbvezethesse őket a következő történethez.
A második sztori a jövőben játszódik, ahol az emberek kedvenc sporteseménye egy furcsa autóverseny, a Halálcirkusz. Egy ilyen versenyre látogat el egy újságíró, akinek narrálásával követhetjük nyomon Zach Hugh-t, a legsikeresebb versenyzőt. Őt a sok futam már teljesen tönkretette testileg és lelkileg, meglehetősen bizarr látványt nyújt. A mostani versenyen pedig a dolgok furcsán alakulnak a különleges képességének "hála".
A záró történet szintén a jövőben zajlódik. Egy dél-amerikai köztársaságban hatalmas építkezés folyik, melyet kizárólag robotok végeznek, de mikor új kormány kerül hatalomra, az felszólítja a vezető céget, hogy állítsa le azt. A cég nem tudja elérni az ottani vezetőt, így odaküldik Tsutomu Sugioka-t, hogy tegyen rendet. Megérkezésekor a roskatag egyes számú robot fogadja, s ő is foglalkozik végig vele. Nem enged semmiféle beleszólást az építkezésbe, mindenképp kész akar lenni a határidőre, még Sugioka napirendjét is szabályozza. Ez persze neki nem tetszik, főleg, hogy kezdenek a dolgok egyre durvábbá válni. A robotok a túlterheltségtől tönkremennek hatalmas veszteséget okozva a cégnek, s amit ételként szolgálnak fel neki kezd egyre gépiesebbé válni...
Igazán megéri megnézni, kicsit ugyan elvont, de azért befogadható. A grafikán látszik, hogy nem egy mai darab, mégis piszkosul jó látványt nyújt. A zenék is jól lettek válogatva, mindenki essen csak nyugodtan neki, ha bírja a fura sci-fiket :)
9/10

Fong juk / Száműzöttek (2006)

2009-09-16T18:29:00.010+02:00

A hong kongi Johnnie To rendező/producer úr több remek és stílusos akciófilmet is készített már, bátran lehet csemegézni a műveiből, sőt ajánlott is. Az Exiled, azaz a Száműzöttek az 1999-es Cheung fo (The Mission) “folytatása”. Elővette a régi sztorit, leporolta, kicsit átpofozta, összeszedte az akkori szereplőgárdát és egy még az elődnél is jobb filmet készített, bár csak egy árnyalatnyival (hiszen az annyira ütős, hogy nagyon túlszárnyalni már lehetetlen :)). Remekül keveri a különböző műfajokat, az akciót, a westernt és a drámát, belekeverve némi humort…
Fay (Simon Yam), a triád feje parancsára 4 tag felkeresi Wo-t (Nick Cheung), aki elhagyta a bandát, hogy családot alapítson. A négy gengsztert pedig a következő színészek alakítják: Anthony Wong, Francis Ng, Suet Lam és Roy Cheung. A feladatuk megölni őt, mivel az meglőtte Fay-t. Nem igazán tetszik nekik az, hogy a régi társukat öljék meg, de nincs mit tenni… A lakásában aztán western stílusban lőpárbajba is kezdenek (elképesztően jól megkomponált jelenetsor akárcsak az ezt követőek), aminek Wo gyermekének sírása vet véget. Ezután a banda segít berendezni a lakást, sütnek-főznek, majd esznek egy jót, mindezzel egy fura humort is szolgáltatva. Majd megbeszélik, hogy még mielőtt ezzel a feladattal végeznének, elvállalnak egy másik melőt, pénzt szerezve Wo feleségének, hogy legalább azzal ne legyen majd gondja. Ez a másik meló pedig, eltenni láb alól egy rivális banda vezetőjét. Ezt viszont a saját főnökük megjelenése gátolja meg és mivel Fay felfedezi, hogy Wo is velük van, azaz még nem ölték meg, haragra gerjed és fegyvert ragad. Ekkor aztán a társaság ellene fordul.. és innentől válnak száműzöttekké és elsőszámú ellenséggé, ami sok akciót és fordulatot hoz magával.
Nos, az egész film hatalmas. A hangulata pedig teljesen elvarázsolja az embert. Johhnie To ehhez különösen jól ért a gyönyörűen megalkotott, már-már művészien előadott akciójelenetek mellett. Ehhez párosul a kiváló zene (a zenét azok szolgáltatják, akik a Mátrixban a zioni buli alatt hallható muzsikát is szerezték) és a remek színészi játék. A karakterek kemények (főleg az aranyszállítmányt védő mesterlövész, mert az tényleg valami iszonyat vagány), mégis főnök nélkül elég tanácstalanok; pénzfeldobással döntik el, hogy mikor mi legyen :) Végül az utolsó akciójelenetsort említem még, amiben felrúgnak a levegőbe egy redbullos dobozt és az egész lezajlik mire az földet ér… Ez bizony egy őrülten jó film.
10/10

Riki-oh: Story of Ricky (1991)

2009-09-14T19:36:00.004+02:00

Ez a hong kongi akció-horror először csak mangaként létezett, majd egy két részes anime készült belőle, ami után elérkezett az előszereplős film is. Mind parádés a maga komolyan előadott, de ugyanakkor komolyan nem vehető ultrabrutális jeleneteinek köszönhetően. Ezekből pedig szerencsére jó sok van.
A sztori egy ifjú srácról szól, Riki-oh-ról (Siu-Wong Fan), aki az ártatlanokon esett sérelmeket (barátnője halálát) durván megtorolja, így emiatt börtönbe kerül. Mivel a jövőben járunk, így a börtönök magánkézben vannak és igencsak eldurvultak. Drogot termesztenek, a rabok pedig bandákat alkotnak és némelyiküknek igen komoly hatalma is van. Riki azonban itt sem nézi el, ha valaki igazságtalan és minden rossz arcot puszta kézzel üt darabokra, ugyanis ő egy olyan fickó, aki a betonfalat is könnyedén át tudja ütni. És a történet nagyjából ennyi is :) A börtön négy részre van felosztva, mind a négynek külön vezére van, akik Riki-hez hasonlóan különleges képességekkel bírnak. Őket kell először legyőznie, hogy majd végül magával a börtön igazgatójával is leszámolhasson.
Az ultrabrutális jelenetek pedig azért mókásak, mert a nagyja puszta kézzel történik, azaz végtagokat csapnak le, álkapcsokat ütnek szét, de ezek mellett előkerül azért még pár dolog, mint például tűk, gillette pengék, darálógép... Mindez egy állatian szórakoztató filmet eredményez. A történet nem is lényeges, de pont olyan, ami egy efféle filmbe kell... nem próbálja megváltani a világot. A megvalósítás pedig pazar, nem is érdemes sok szót vesztegetni rá, egy nagyon szuper film :)
10/10

Mammoth / A mamut (2006)

2009-08-16T16:14:00.008+02:00

Ismét egy Sci-Fi Channel-re készült film következik és megint csak egy állatos horror, ezúttal viszont egy hollónál valamivel nagyobb jószág a szereplő. A trükkök is szintén se csúnyák, se szépek nem lettek, csak az egészhez pont illőek. Szokás szerint a szereplők különféle sorozatokból gyűltek össze, főszereplőként Vincent Ventresca látható, aki A láthatatlan ember-ből lehet ismerős. S feltűnik még Tom Skerritt, aki ezer és egy tévéfilmben és sorozatban szerepelt már. A régi szörnyfilmeket igyekezik parodizálni, s nem is teszi rosszul.
Az egész egy múzeumban kezdődik, ahol a főhős, Frank Abernathy egy jégbefagyott mamut mellől kiszed valami kis bigyót, amiről majd kiderül, hogy egy jeladó. Az pedig működésbe is lép, így azt nézhetjük, hogy valahol az űrben egy kis fémgömb megindul a Föld felé meteorok közt cikázva, amiken a készítők nevei olvashatóak. Miközben aztán fény derül arra, hogy Frank milyen felelőtlen apa mióta a felesége meghalt, az űrgolyó belecsapódik a múzeumba és valami folyékony izé jön ki belőle egyenesen a mamutra. Ettől az ősállat életre kel és "barátkozik" kicsit a biztonságiőrrel, majd lelép. A rendőrök, akik mellesleg teljesen zakkantak, értetlenül állnak ez eset fölött. Megjelennek azonban a Men In Black-féle feketeruhások, akik Frank segítségét veszik igénybe, miközben lassan beavatják őt a történésekbe. A dolgok persze több szálon is futnak, s az emberek hullanak, a mamutra meg hiába lőnek mindenféle fegyverrel, mert gyorsan regenerálódik, így valami mást kell kitalálniuk. Kapnak is segítséget egy őrült tudós személyében, aki igencsak furcsa kísérleteket végez. Végül aztán ki is fundálják, hogyan is lehetne megállítani a hatalmas állatot, de nem megy minden a terv szerint...
Nos, ha az ember nem akarja komolyan venni (nem is szabad) és csak szórakozni akar egyet, akkor ez a film tökéletesen megfelel. Az alakítások hozzák a sorozatokban látottak szintjét, ami jól passzol az egészhez. Tele van hülyeségekkel, jókat lehet rajta mosolyogni és szerencsére egész korán be is indulnak a dolgok, hogy aztán a végéig ne is legyen megállás. Bár sokan durván lehúzzák, illetve csak annyit mondanak, hogy szar (ezek nevetségesek úgy alapból is :)), érdemes megnézni. Kilencven perc jól összefércelt móka.
6/10

Grotesque (2009)

2009-08-13T15:09:00.010+02:00

A csalódást keltő Sadisticum után még mindig durvaságra vágyva következett az ugyancsak német Dard Divorce, de sajnos ez is szörnyen pocsék lett. Volt ugyan benne talán két egészen szép véres jelenet, ezen kívül azonban egy rettenet az egész. Muszáj tehát ázsia felé fordulni, ha egy jól összerakott extrém horrorra vágyik az ember (meg persze minden egyéb műfajnál is érdemesebb arra kutakodni :)). Elő is került egy friss japán csemege Kôji Shiraishi kezei közül. Az író-rendező néhány korábbi horrorja is egészen érdekes, amik közül a Noroi-t ki is emelném, beszerzendő mű. Bizakodva is vetettem magam a film elé, s végül nem is csalódtam.
Csupán három szereplője van, egy frissen bimbózó kapcsolatú párocska és az őket rögvest az elején foglyul ejtő beteg elméjű férfi, aki mindent pusztán azért tesz, mert élvezi. A további sztoriról spoiler nélkül meg csak annyit, hogy kegyetlen kínzásokat lehet látni, s a kiút lehetetlennek tűnik...
Nem egy agyoncsavart történet az tény, de ennyire azért nem is egyszerű, tartogat néhány érdekes dolgot. Helyszínből sem akad sok, ami viszont van az remek, egyik kellően steril, másik kellően sötét és ijesztő. A gonosz figura a higgadságával egészen félelmetes tudott lenni, amit pedig vérengzés terén mutatott az igencsak kemény volt. Durva és borzalmas, pont ami miatt ennek a filmnek nekikezd az ember. Sikerül is végig érdekesnek maradnia, úgy hogy közben furcsa(szúrós kritikus szemmel pedig elég hülye) dolgok is történnek, befejezésként pedig egy egész meglepő húzás tárul elénk. Az elvártnál ugyan többet nem nyújt, de kevesebbet sem. Minden szadista beteg ember kedvét lelheti benne :) és aki egy jóféle hentelést akar látni, az is sürgősen szerezze be. Nincs mit tenni, csak meghajolni előtte és köszönetet mondani, hogy végre valaki egy jól tálalt szadista horrort kreált :))
6/10

Kaw (2007)

2009-07-23T13:59:00.004+02:00

A Sci-Fi Channel fogta a Hitchkoch féle Madarakat és leporolva azt előadta újra. Legalábbis első ránézésre, mert tulajdonképpen csak az akkori főszereplőt kereste elő, hogy ebben is játszon már el valamit, utalva a nagy elődre. Egyébként pedig nem akar másolni semmit, de az állatos horrorokban már sok újat nem lehet előszedni. Volt már cápás, méhes, oroszlános, sőt még nyulas (az 1972-es Night of the Lepus-ról van szó, amit szinte kötelező megnézni, mert óriásira nőtt vérengző nyulakkal az ember nem sűrűn találkozhat...) és férges is. Mindegy tehát, hogy mihez nyúlnak, valaki előtte már úgyis csinált egy hasonlót. Ennek ellenére mindig érdekes lehet egy-egy ilyen film.
A történetéről sokat nem írnék. Egy kisvárosban játszódik, mint ahogy azt már jól megszokhattuk. A helyi sheriff, Wayne (Sean Patrick Flanery, akire leginkább a Testvérbosszúból lehet emlékezni) éppen utolsó szolgálati napját tölti, de mielőtt még végleg visszaadná a jelvényét, egy furcsa halálesethez riasztják. Az érintettek először még értetlenül állnak a dolog felett, de hamar kiderül, hogy miről is van szó. Egy hatalmas hollóraj a ludas, melynek egyedei igazán különösen és félelmetesen viselkednek. Senki és semmi nincs biztonságban a meglepően okos madaraktól.
Nos, egyáltalán nem lett rossz. A trükkök olyanok, mint amilyeneket a Sci-Fi Channel-től elvár az ember, se nem csúnya, se nem szép. Az események rögtön az elején beindulnak és végig mozgalmas is marad, sikerült megoldaniuk üresjáratok nélkül. A madarak pedig művelnek ám érdekes dolgokat, a legkomolyabb amikor a busz ablakait próbálják betörni... ha másért nem, ezért aztán tényleg érdemes megnézni. De egyébként is, mert egyszeri mókának megfelel, az állatos horrorok közt pedig egészen jó.
7/10

The Thing with Two Heads (1972)

2009-07-20T15:25:00.004+02:00

Hogy ez meg mi a fene is? Hát, pontosan az... :) Jókora amcsi szeméthegy. De amiért mégis érdekes és érdemes róla ejteni pár szót, hogy ezt az abszurd ötletet valóban filmre vitték. Átültetni valaki fejét egy másvalaki feje mellé... Elborult alkotás, ami mellett csak úgy nem lehet elmenni.
Maxwell Kirshner egy gazdag, rasszista, tolószékbe kényszerült orvos, akinek saját transzplantációs alapítványa van. Emellett pedig halálos beteg, s napjai vészesen fogynak. Kísérleteiben sikerült egy gorilla fejét egy másik gorilla testére átültetni, majd annak a testnek az eredeti fejét eltávolítani. Mivel a műtét után semmi probléma nem volt az állattal, így utasította a személyzetét, hogy ezt ővele is végre kell hajtani, keressenek hát neki egy új testet. Ez persze baromira nehéz feladat, eredménytelenül telik az idő, míg végül olyannyira sürgőssé válik a helyzet, hogy kényszerűen lecsapnak az egyetlen lehetőségre, Jack Moss-ra, akit halálra ítéltek, állítása szerint ártatlanul. Moss pedig, hogy fényesen álljanak a dolgok, fekete bőrű. Miután ráültetik Kirshner fejét Jack-é mellé, mindkettő kiakad, de nem tudnak mit tenni. Kirshner-nek várni kell, míg a test fölött át tudja venni az irányítást, azonban annak eredeti tulajdonosa még nem szándékozik meghalni. Megszökik hát, s fékevesztett hajsza kezdődik...
Nos, egy ilyen abszurd alappal bíró filmet inkább minden komolyság nélkül kellene tálalni, de itt nem így van. Sebaj, azért panaszra így sem igazán lehet ok, igazi kis régi grindhouse film ez. A gorillán nagyon látszik, hogy csak egy jelmezbe bújt ember és sokszor Kirshner fejéről is lerí, hogy csak egy bábu. Sajnos annyira nem szörnyű, hogy végig lehessen röhögni azon, hogy mennyire rossz is. Sok minden nem is történik benne, néhol unalmassá is válik, viszont az autós üldözés az finom móka. Több mint egy tucat rendőrkocsit sikerül összetörniük közben, ami mégiscsak kellemes dolog :) A befejezés ugyan nem az igazi, de illik az egészhez. Ami még érdekes, hogy azt várná tőle az ember, hogy majd ez a rasszista fickó, miután összekerül a színesbőrűvel, majd szépen megváltozik, De nem, semmi ilyen lélektani mélységekbe nem merül a film, Kirshner végig undok, mocsok, szemét marad :) A szennyfilmek kedvelőinek pedig ez is kedvenc lehet, más inkább ne is tudjon róla.
3/10

Six-String Samurai / Rock And Roll Szamuráj (1998)

2009-07-07T13:25:00.007+02:00

Jeffrey Falcon jópár hong kongi filmszerepe után összedobott egy amerikai poszt-apokaliptikus szamurájfilmet Lance Mungia közreműködésével. Ez volt az utolsó munkája... Az ultraalacsony költségvetés erősen meglátszik rajta, de ez talán még jót is tett az egésznek. Bár talán durvább kaszabolásokkal kultfilm is lehetett volna belőle. Na, de sebaj, még így is kellőképpen élvezhető a dolog. Jöjjön hát az a sztori, ami megadatott ennek a műnek.
1957-ben az oroszok megkínálták némi atombombával, majd megszállták az Egyesült Államokat. Csak egy szabad állam maradt, Lost Vegas, ahol ténylegesen királlyá koronázták Elvis Presley-t, s ő uralkodott negyven éven keresztül, egészen haláláig. Mivel a trón üresen állt, a lepusztult vidék minden szegletéből nekiindultak azok a szerencsevadászok, akik gitárral rendelkeztek, hogy elfoglalják azt. Buddy (Jeffrey Falcon) is egy közülük, aki harci tudása és zenei tehetsége alapján a legesélyesebb a poszt betöltésére. Remekbeszabott gitárjával, egy szamurájkarddal és egy szakadt esernyővel a kezében útban is van Vegas felé. Azonban eljutnia a céljához koránt sem egyszerű feladat. Mindenki el szeretné tenni láb alól: gyilkos tekecsapat, ősemberekre emlékeztető primitív horda, mutánsok, kannibál család. Sőt útja során szembe kell szállnia az egész orosz hadsereggel (nem tréfadolog) és magával a halállal is (ez sem vicc, tényleg így van). S mindeközben a nyakán csüng egy levakarhatatlan kölyök, akit mindjárt a kalandjai legelején ment meg, s azóta őt követi mindenhová.
Nos, a film valami egészen különleges lett. Nem lett jó, azt azért ne gondolja senki, bár a hangulat és az alapötlet kiváló. Még a képi világot lehetne megemlíteni, a sivatagos tájat, ami azért jól néz ki. De zenéi közt furcsamód nem lehet hallani egy Elvis nótát sem, hiába szól végig kellemes kis rock 'n' roll, na de mindegy :) Egyébként az egész egy nagy rakás szeméthegy, az alakítások és a harcok (amikből azért van bőven) sem az igaziak, de mindezt annyira coolan adják elő, hogy azt látni kell. A történések sokszor nevetségesbe hajlanak, de ez egy furcsa bájt kölcsönöz neki. A B-filmek szerelmeseinek pedig ez egy kötelező darab, nagy kedvencé válhat. Másoknak viszont nem igazán lehet ajánlani...
5/10

Children of Secret / A titkok gyermekei (2002)

2009-06-26T16:32:00.007+02:00

Nem sűrűn fordul elő, hogy török filmet nézek, eltekintve azoktól a szörnyűségektől, amik a régi blockbustereket majmolták :) De nem árt olykor nekiülni egy-egy normálisan elkészített darabnak, mert kincsekre lehet ám lelni köztük. Aydin Sayman és Umit Cin Güven írta és rendezte ezt a török drámát. Mindkettejüknek az első munkája volt, s a két főszereplőnek is ez az első filmszerepe. Ezzel aztán szépen dobbantottak is egyet... fesztiváldíjas lett maga a film és a főszereplő szintén. A kincs tehát megvan, lássuk azt is, hogy miről is van szó benne:
Egy kisfiú, Cemil (Halil Ibrahim Aras) elszökik otthonról, mert beleunt nevelőapja brutális viselkedésébe, hogy folyton őt és anyját bántalmazza. Vonatra száll és Isztambulba megy. Késő este érkezik meg, s az állomáson egy lokomotívban húzza meg magát. Zsebéből maga mellé teszi bohóc bábuját, ami álmában megelevenedik és vidámságba ringatja. Másnap reggel a város zsivajára és a hajóforgalom zajára ébred, majd a parton nézelődve belefut néhány fiatal hajléktalanba. A kiscsapat vezére, Velit (Firat Tanis), aki egyébként reménytelenül szerelmes egy utcai árusba, gyorsan kideríti, hogy Cemil-lel mi az ábra, s szerinte haza kéne őt juttatni az édesanyjához. Ez ugyan Cemil-nek nincs túlságosan az ínyére, de sok mindent nem tehet a jószándék ellen. Csatlakozik hát a társasághoz, belemerülve a hontalan élet minden nyűgébe, miközben a többiek megpróbálnak összegyűjteni elég pénzt ahhoz, hogy hazajuttassák őt. A cselekmény bonyodalmának ez azonban csak az egyik része... van még az említett reménytelen szerelem, kétféle bosszú sztori, fajtalankodás... s hogy ezek hogyan kapcsolódnak egymáshoz azt derítse ki mindenki azzal, hogy végignézi :)
Igazán érdemes rászánni azt a majd két órát, mert egy szuper film. Egyedi hangulatot áraszt, néhol elég nyomasztó, másutt megható vagy éppen bohókás. A szereplőgárda remekel, bár a Cemil-t játszó kissrácnak nincs valami sok "arca". A képi világa szintén magával ragadó, különösen a romházaknál felvett jeleneteknél. Nem egy habkönnyű alkotás, tele van érzelemmel és igazi drámával, tehát ennek megfelelően kell hozzáállni. Ha pedig ez megvan, akkor el lehet merülni benne és élvezni eme kincset :)
10/10

Sadisticum (2008)

2009-06-13T13:33:00.006+02:00

Ez egy német extrém horror lenne, de Sebastian Radtke rendezőnek sikerült minden extrém dolgot nélkülöznie belőle. Nagy segítség a megtekintésében, hogy mint a korábbi pár filmje, ez sem éri el az egy órás terjedelmet :)
A film egy olyan ember elbeszélése, akinek egyetlen vágya és kihívása, hogy gyilkosságokat kövessen el. Mindössze 17 éves volt, mikor először ölt meg valakit. A hajlamot elnyomta 30 éven keresztül, élte unalmas és üres életét, de aztán egy váratlan esemény következtében újra gyilkolt és onnantól nem volt már visszaút. Az étvágya csak nőtt, olyannyira, hogy a puszta ölés már elég sem volt neki, kínzásra vágyott. Később még többre, arra, hogy mindezt közönség előtt hajtsa végre. Elindított hát egy kínzáskurzust, ahol hozzá hasonló gondolkodású emberek jelentek meg és nézték, ahogy embereket csonkít és végez ki. Csakhogy ez neki még mindig nem volt elég, ennél is többet kívánt...
Maga a történet, bár nem egy nagy valami, de igencsak durva lehetőségek vannak benne. Mindez persze kihasználatlan maradt. Ahhoz képest, hogy rövid, sikerült egészen unalmassá tenni, ami pedig a lényeg lenne benne, azaz a kínzások... na, az a legcsúnyább része az egésznek. Akad ugyan benne némi csonkítás és hasonló, csak hogy vér legyen, de még abból a kevésből se lehet látni semmit. Ahogyan pedig előadják, az valami igazán borzalmas, még az amatőr szintet sem éri el. Éppen az ember ujját vágják le, vagy csiszológéppel simogatják, az meg csak nyöszörög egy kicsit és a fejét ingatja. Egyszerűen nem lehet látni az áldozatokon, hogy most éppen fájdalmakkal küzdenek. A befejezés még ugyan tartogat némi meglepetést, de az már nem javít a dolgokon. Egyszer ugyan meg lehet nézni, de könnyű szívvel kihagyható...
2/10

Thumbs (1999-2002)

2009-06-04T18:30:00.003+02:00

Avagy a hüvelykek :) Steve Oedekerk, akinek az Ace Ventura második részét és a Kung Pow című paródiát köszönhetjük, készített hat egyenként közel fél órás filmet, melyeknek a főszereplőit hüvelykujjak alakítják. Sokmindent nem írnék ezekről, csupán annyit, hogy érdemes megnézni mindet szépen sorjában. A következő filmeket figurázzák ki: Star Wars 4, Batman, The Godfather, Frankenstein, The Blair Witch Project és Titanic. Néhol akad átfedés is, van hogy feltűnik egy az előző rész szereplője és van egy egyszemű, amelyik az összesben benne van, de csak jelentéktelen szerepben. Szóval, igazán remek kis szórakozás, bátran neki lehet esni. Vagyis ajánlott :)

Bin-jip / Lopakodó lelkek (2004)

2009-06-02T15:18:00.006+02:00

A kóreai rendezőzseni, Kim Ki-duk eme romantikus drámájában, nem kisebb témát vett elő, mint a szerelmet. Na, és ha róla van szó, akkor csak is jó filmet jelenthet, méginkább mesterművet. Nincs ez másképp most sem, egyszerűen varázslatos alkotást adott ki kezei közül. Az alapötletet az üres házak, lakások adták, s egyik fő eszköze az erőszak. Ez utóbbi tekinthető lenne akár egy olcsó fogásnak, amivel csupán a nézőket akarja elborzasztani, megríkatni, de ügyesen beleolvasztja a film egészébe, művészi jelentést adva neki.
Tae-suk (Hyun-Kyoon Lee) egy hajléktalan fiatalember, akinek nincs mása, csak a motorja és a szórólapjai. Napjai azzal telnek, hogy a várost járja és a lapokat ragasztgatja a lakások ajtajára. Teszi mindezt azért, hogy megtudja, melyik otthon áll üresen. Este amelyik hírdetést nem mozdították el, oda még becsönget, de ha erre sincs reagálás, előkapja a tolvajkulcsait és betör. Pusztán menedéket keres, nem lop el semmit, eszik-iszik, megfürdik és alszik, s cserébe távozás előtt kitakarít, kimos és megjavítja az elromlott háztartási gépeket. Egyszer aztán fordulat áll be addigi életébe, az egyik házban ugyanis találkozik egy gazdag és gyönyörű nővel (Sueng-Yeon Lee). Kimenti őt férje ütlegeléséből és onnantól fogva együtt járják a város utcáit, közösen folytatva azt, amit addig a fiú egyedül csinált. Különös kapcsolat alakul ki köztük, ami a hallgatásban nyilvánul meg. De, hogy ne legyen túl egyszerű a dolguk, az egyik betörésükkor lebuknak, s ez komoly próbára teszi a szerelmüket, ami ezáltal örökké tartóvá érik.
A végén a rendező egy mottóban jellemzi a látottakat, ami segít megérteni az utolsó jelenetsorokat: "Néha nem tudjuk, hogy a világ, amelyben élünk, álom-e vagy valóság."
Na, jöjjön akkor a rövid vélemény a filmről... zseniális :) Hosszabban pedig... tökéletesen felépített világot kapunk benne, rengeteg szimbólumos elemet használva, ami miatt előfordulhat, hogy sokak nem értik, de az legyen csak az ő bajuk. Magávalragadó hangulatot áraszt rögtön az első pillanattól, az utolsó pár perc pedig egyszerűen maga a katarzis. Mindemellett érdekes volt látni egy olyan filmet, amelyben a főhősök nem szólalnak meg (a nő azért a végén kinyög pár szót... :)).
10/10

Curse of the Golden Flower / Az arany virág átka (2006)

2009-05-31T15:15:00.008+02:00

A rendező, Zhang Yimou már olyan filmeket tett le az asztalra, mint a Hős és a Repülő tőrök klánja. Tehát a wuxiában nagyon otthon van… =) És ez szintén egy hong kongi wuxia, emellett vérbeli dráma, olyan igazi Shakespeare-szerű. Hatalmas költségvetéssel készült, aminek a java a díszletekre és a kosztümökre ment el. Magyarán színpompás a látvány és valószínűleg ez már túlszárnyalhatatlan. Mondhatnám, szörnyen túlzásbavitték a dolgot, de valahogy mégis passzol.

Ja és hogy a film miről szól… A császári család gondjáról, bújáról. A császár (Chow Yun-Fat) az első feleségét szereti még mindig, a mostanit pedig folyamatosan mérgezi. A császárné pedig intim viszonyt folytat a mostohafiával és a közeledő krizantém fesztiválra puccsot tervez. Az egész ármánykodásba persze belekeveredik a három fiuk és pár szolgálójuk is. Többet leírva pedig már túl sokat árulnék el...

Az egész nagyon csavaros és remekül felépített. A színészek kítűnően teljesítenek, de hát komoly nevekről is van szó… Javarészt egyébként a császári palotában játszódik és csak párbeszédek zajlanak, mindenki szövögeti a maga tervét. A kevés akció meg amúgy nem tűnik kevésnek mert teljesen leköt a történet. Amikor meg mégis van egy kis harc az nagyon jól mutat, főleg a végén, mikor tízezres seregek esnek egymásnak, na az aztán lenyűgöző látványt nyújt… Tehát ez egy fantasztikus film.
10/10

Chocolate (2008)

2009-05-25T16:46:00.012+02:00

Tony Jaa már igen ismerté vált, de thaiföldön mindenfelé hasonló figurák szaladgálnak és meg is érkezett egy új arc. Egy szép és kecses nő, Jeeja Yanin. Aki, mint a film végén látható is, valóban képes azokra mutatványokra, amit látni közben. Na, meg akkor azt is megtudhatjuk, hogy sok stábtag megsérült közben. Jeeja Yanin-t is orrba és szemen is rúgták, de amilyen törékenynek látszik, olyan kemény fából faragták…
A történet egy autista lányról szól, kinek anyja két nagy alvilági alakkal is összeszűrte a levet, ezért vissza is vonult. A lánya, Zin a tévéből megtanul verekedni, folyton Tony Jaa és Bruce Lee filmjeit nézi… Csakhogy anyja megbetegszik és a gyógyszerre nincs pénze. Ekkor aztán Zin és fogadott testvére felkeresik azokat az embereket, akik régről tartoznak a muternak. Persze azok nem fizetnek, ezért Zin jól szétrúg mindenkit. Így aztán a nagyfőnök is akcióba lép, hogy a végén hosszú és rendkívül látványos akciójelenetek során megtörténjen a leszámolás.
A történet egy ilyen akciófilmben elhanyagolható, de ez itt a Tony Jaa filmekénél jobban sikerült, kicsit komor és drámai. Akadtak ugyan benne néhol rövid üresjáratok, de mikor bunyóra kerül a sor, akkor az tarol. Ja és ez elég véres egy film. Jó pár embert szitává lőnek, a végén meg előkerülnek a kardok és ott is hullanak bőven. Jeeja Yanin karaktere egész jó és a most debütáló színésznő remekül játsza a szerepet. A többiek viszont sablonosak, a travik meg csúnyák =) Összefoglalva, azt nyújta amit várni lehet tőle. A Tom Yum Goong-hoz hasonlítva (mert az összehasonlítás úgyis elkerülhetetlen) pedig a harcok csak alig nyújtanak kevesebbet, márha kevesebbek egyáltalán, mert itt remekül használják a tereptárgyakat, így tévén érdekesebbé a dolgokat. Az egész film meg jobban tetszett, mint Tony filmjei és várom is a színésznő következő munkáit…
8/10

Strings / Zsinóron (2004)

2009-04-23T18:11:00.007+02:00

Anders Rønnow Klarlund nagy fába vágta fejszéjét, mikor belefogott egy egészestés fantasy-kalandfilmbe, aminek szereplői egytől-egyig marionett bábuk. A feladatot azonban remekül megoldotta és egy egészen érdekes kis alkotást adott ki a kezei közül. Egyedi és egyszerűen zseniális az, hogy a bábok ebben tudják, hogy bábok és kaptak egy egész fantáziavilágot, amiben mindent remekül kitaláltak és teljesen hibátlan az egész. A zsinórok az égig érnek, mintha végtelenek lennének, de egy mítosz szerint talán egy pontban végződik mind. S ha ezeket a zsinórokat elvágják, az jelenti a halált számukra, viszont ha csak épp a kezük vagy lábuk sérül meg, akkor a szolgák testrészeivel helyettesíthetik azokat.
Lássuk akkor a sztorit is röviden: Hebalon uralkodója öngyilkos lesz, hogy békét hozzon saját népének. A gonosz testvérének, Mezo-nak azonban más tervei vannak, így halálát úgy állítja be, mintha a Zerithek ölték volna meg. Mikor fia, Hal értesül apja haláláról, bosszút esküszik és másodmagával el is indul azt beteljesíteni. Útja során pedig felfedezi az igazságot a saját népéről, s a szerelemre is rátalál ott, ahol a legkevésbé várná...
Epikus dráma ez, annak szinte minden kliséjével, amit viszont elhomályosít a lenyűgözően különleges látványvilága. A zenéje tökéletesen illik hozzá, a drámai részeknél különösen, amik egyébként is a film erősségei. A szereplői pedig, azaz a bábuk szinte élnek, ahogy nézi az ember, elhiszi, hogy valóban mozognak és éreznek. Pazar alkotás, egyszer már csak azért is érdemes megnézni, mert teljesen egyedi alkotás. Ugyan készült már egy bábfilm, a Team America: World Police, az viszont másban nem is hasonlít, csupán hogy szintén marionett-film.
8/10

Moartea domnului Lazarescu (2005)

2009-04-13T13:32:00.004+02:00

Lazarescu úr halála... ez ennek a két és fél órás román drámának a címe, ami bár elárulja a végkifejletet, a néző mégis folyamatosan várja közben a csodát. Persze mindezt hiába, helyette kap inkább egy borzalmas kálváriát. A film végtelenül naturalista, zenei aláfestés nélkül mutat be mindent, tovább növelve az életszerűségét, s a kézikamera használata is csak közelibbé hozza minden egyes mozzanatát. Nélkülöz ugyan mindenféle rémes csonttörést, kiomló beleket vagy ehhez hasonló vérgőzös jeleneteket, mégis brutális és borzalmasabb a legtöbb horrornál. Úgy vágja gyomron a nézőt, hogy azt még jóval a film megtekintése után is érezze.
Lazarescu Dante Remus 63 éves, özvegy nyugdíjas, három macskájával él egy lakótelepi lakásban. Egy este rosszul lesz, kihívja a mentőket, azok késve bár, de megjönnek. A mentős, Doama Miora egész éjszaka kórházról-kórházra jár vele, de sehol sem veszik fel...
Minimáltörténet egy jelentéktelen ember jelentéktelen haláláról. Semmi hősköltemény, nincs ami magasztalná az egészet, még csak nem is lehet megkedvelni a főszereplőt. De a film végig leköti az embert, s utána sem ereszti el. Végigkövethetjük Lazarescu úr teljes leépülését, azt ahogy az orvosok viselkednek vele, beállítva a baját egyszerű alkoholizmusnak. S teszik ezt oly hitelesen, hogy a néző eszébe sem jut, hogy színészeket lát. Egyszerűen tökéletes film...
10/10

Men Behind the Sun (1988)

2009-03-23T13:50:00.006+01:00

Ez a hong kongi film a Mandzsúriában elkövetett emberiség elleni bűntényeken alapul, amit a japánok követtek el. Erőteljes horrorelemeket tartalmaz, de inkább egy történelmi dráma akarna ez lenni, amely bemutatja, hogy a háborúk alatt mire is képesek az emberek a hatalom megszerzéséért.

Konkrétan a 731-es táborról szól, ahol bakteriológiai fegyver-kísérletek zajlottak. A tábor hatalmas terültre terjedt ki, több nagy létesítmény működött: állat-farm, krematórium, korbonctani egység, börtön, villamos erőmű, parancsnoki épületek és még további különböző kísérletekre kialakított épület, na meg egy titkos helyen lévő főparancsnokság. Az egész 1945 elején kezdődött, amikoris a japánok komoly veszteségeket szenvedtek a frontokon. Egy fiatal katonákból álló csapatot küldtek a táborba, mintegy vérátömlesztésként. A film őket követi ahogy beavatják őket az ott zajló dolgokba. Szörnyűbbnél szörnyűbb kísérleteket láthatunk, azt, ahogy a japánok semmilyen más népcsoportot nem vesznek emberszámba és kíméletlenül kínozzák őket. Bemutatnak egy boncolást is, aminél a kamera igyekszik sokmindent elénk tárni. De a borzalmak közt egy-két fiatal katonában akad némi emberség, ami színesíti a történetet.

Többet nem írnék a benne zajló dolgokról, mindenki nézze meg, főleg horror kedvelők, nekik kötelező, mert bőségesen el van látva különféle durvulásokkal, de a világtörténelem iránt érdeklődőknek is érdemes lehet megtekinteni. Minden esemény roppant naturális módon van ábrázolva, a zene jól eltalált és az egész mű üresjáratoktól is mentes, egy további három részt megélt igazán kemény film.
7/10

City of Rott (2006)

2009-03-12T13:20:00.006+01:00

Frank Sudol érdekes kis animációs horrorja keveredett elém... S, hogy ki az a Frank Sudol? Nos, amennyit ő letett az asztalra, nem véletlenül nem ismert a neve. A South Park nagyfilmnél segédkezett az animációkban még 99-ben. Majd jóideig nem csinált semmit, aztán eljött a 2006-os év, mikoris egymaga összedobta a City of Rott című művet egyenesen DVD-re. Az pedig, hogy egymaga, az szó szerint értendő, mert tényleg mindent ő csinált, az összes szinkronhangot is, satöbbit.
Nos, lássuk akkor miről is szól a film: A hadsereg kísérletei rosszul sülnek el (mint ahogy mindig :)), létrehoznak egy egészen érdekes féregfajt. A vízben élnek és így eljutnak mindenhova. Belefúrják magukat az emberekbe és miközben belülről lassan felfalják, zombikká változtatják őket. Ez az alap szitu, a főhős pedig nem más, mint Frank, aki egy vénember és járókeretével a zombikkal teli város utcáit járja új lábbelit keresve magának. Az öreg pedig nem félős, csak hentel és hentel, miközben azért összetalálkozik pár túlélővel is, hogy azok kizökkentsék a folytonos nagymonológjaiból és a járókeretével folytatott párbeszédeiből. Na és persze mindezt sok-sok geggel fűszerezve...
Készült már rengeteg zombifilm, ez azonban újat nyújt. Ebben a témában animációs próbálkozás még eddig nem volt, s olyan sem, hogy egy vén trotyli a főszereplő. A történet egyébként érdekesen alakul, főleg az utolsó 30 percben, ahol elérünk egy olyan eseményhez, ami más film esetében már a végét jelentené az egésznek. Mindez közel 80 percben előadva, ami kicsit hosszú lett neki, egy órában elmesélve sokkal pörgősebb lett volna, bár semmi baj a lassabb lefolyással sem, de akad benne némi üresjárat. A látvány viszont igazán tetszetős és jópofa. S megjegyezném, hogy ekkora zombimészárlást még nem láttam :) Bár bizonyos zombik gyakran ismétlődnek, ez kicsit ront is az animáció értékén, de igazán nem zavaró. A zene korrekt lett és a témához illő hangulatot varázsol. Mindenképp érdemes megnézni, mert remek szórakozást nyújt, meg érdekes látni egy ilyen alkotást is. Frank Sudol pedig 2008-ban készített egy hasonló művet, a Dead Fury-t, aminek megtekintése ugyancsak ajánlott :)
7/10

Kong Bu Ji (1997)

2009-03-06T14:23:00.004+01:00

Egyik kedvenc rendezőm, Johnnie To produceri felügyelete alatt készült eme mű, ami Kan-Cheung Tsang egyetlen rendezése. Pedig amilyen remekül sikerült ez a hong kongi horror, érdekelne más munkája is. Íróként ugyan több filmet is jegyez, azokból pedig akad bőven olyan, amit érdemes megtekinteni. Utóbbi időkben például Stephen Chow vígjátékaiban működik közre. Na, de lássuk ennek a sztoriját:
Egy nő keres áldozatot, akinek nincs senkije, hogy őt megölve felvegye annak személyazonosságát. Ez még könnyen is megy, mikor azonban a férjének talál hasonlóan áldozatot, ott már komoly bonyodalmak lépnek fel. Felbukkanak az elhagyott családtagok, így megszaporodnak a hullák és a nyomokat is valahogy el kéne tüntetni...
Érdekesen alakul a sztori és jól meg is csűrik-csavarják, hogy ne legyen egyszerű. Persze azért nem is lesz bonyolult, de a vége mégsem teljesen kiszámítható. Akad benne vér bőven, kellő brutalitással tálalva néhol a gyilkosságokat. Az izgalom is végig érezhető, teljesen jól összerakott film. Igazán kellemes darab, bátran lehet vele próbálkozni.
7/10

Forest of Death (2007)

2009-02-22T15:27:00.012+01:00

Ismét egy hong kongi horror az írás tárgya. A Pang tesók komoly nevet szereztek a The Eye című munkájukkal, ami valóban egy remek film és amit az amerikaiak később remakeltek is, persze azt a változatot a saját szintjükre lebutították... De visszakanyarodva: A Forest of Death-et egyikük, Danny Pang írta és rendezte, a szereplőket pedig az előző filmjeiből válogatta össze. Közülük főhősként láthatjuk a gyönyörű, taiwani származású Qi Shu-t (The Eye 2, Confession of Pain) és rendőrfőnökként feltűnik még Suet Lam (The Mission, Exiled, Sparrow) is. Nos, ez akár jót is jelenthetne, de oly sokat azért mégsem jelent :) A film ugyanis nem kimondottan jó. Viszont rossznak sem lehet nevezni, talán egy X-akták epizódhoz hasonlítható.
Az egész film javarészt egy erdőben zajlik, ahol meglepően magas az öngyilkosságok száma (hogy miért, arra a végén sem kapunk választ). May (Rain Li), a riporternő ezekről számol be, tudósítását egy kísértethistóriával nyakon öntve. A pasija, Shum (Ekin Cheng) ezt nem nézi túl jó szemmel, mivel ő a tudomány embere, azaz botanikus. No, de a fő szálon egy detektívnő, C.C. Ha (Qi Shu) nyomoz, egy az erdőben történt kegyetlen gyilkossági ügyben. Nem boldogul a dologgal, mert ugyan van egy gyanúsított, de nincs ellene semmi bizonyíték. A tévében viszont lát egy tudósítást, amiben Shum jelenti be a nagy felfedezését, miszerint a növények reagálnak az ember érzelmeire és ezt műszerekkel ki is tudja mutatni. Tehát a nyomozókisasszony pattan és a tudós segítségét kéri az ügyében. Elmennek az erdőbe vizsgálódni, de fura dolgok történnek és ez elriasztja őket. Később azonban jól felpakolva visszamennek, egy csomó riporterrel, rendőrökkel, meg a gyilkosság vádlottjával. Az erdő aztán be is indul a maga módján, megdöbbentve mindenkit hozzájárul a gyilkossági ügy lezárásához. De itt még nincs vége semminek. Megismerhetjük az erdészt (vagy valami olyasmit), akinek a lánya az erdőben lett öngyilkos és ezért ő folyton táblákat pakol a fákra, mert azt hiszi azokkal meg tudja akadályozni az öngyilkosságokat. Eközben pedig a környéken forgató May-t megbántja a stábja, így jól elkószál és el is téved. Shum, Ha és Tin (vagyis az erdész) utánaerednek az erdőben, ahol persze megintcsak különös dolgok történnek, a rengeteg szinte életre kel...
A befejezés szemet szúróan X-aktásra sikerült, de például néhány szál nyitva hagyásával és sok részlet megmagyarázásának kihagyásával is a sorozatra emlékeztet. Egyébként akár unalmas is lehetne, de valahogy mégis leköti az embert. A hangulata nagyon jól eltalált, hozzásegít a misztikus világ bemutatásához. A látványvilág is remek, gyönyörű képeket láthatunk. A színészek elmennek, csak Qi Shu emelhető ki, aki kiválóan hozta a határozott detektív szerepet. De hát, nem lett egy nagy alkotás, semmi újat nem nyújt, minden túlontúl sablonos, így könnyen feledhető, viszont egyszer szerintem mindenképp érdemes megnézni.
5/10

Ebola Syndrome (1996)

2009-02-18T20:48:00.006+01:00

Van ugye az Untold Story című 1993-as remekmű, amit szintén Herman Yau rendezett és a főszereplő ugyancsak Anthony Wong volt. Meg másban is hasonlít a két film: a középpontban egy pszichopata áll és van még valami, de az inkább derüljön ki a film megnézése közben :) Nos, akkor most egy kiváló hong-kongi horrorról ejtenék itt pár szót.
Tehát, adva van egy fura figura, a szexmániás Kai (Anthony Wong), aki a főnöke feleségét dugja. Az meg mikor meglátja, hogy kint álldogál a lánya, beront vele és még egy emberével, majd összeverik őt. Aztán, hogy komolyan megleckéztesse, le akarja vágni a hancúrlécét, de erre az hirtelen szétcsap közöttük és megöl mindenkit, csak a kislány marad életben. Innen ugrunk 10 évet előre… Kai dél-afrikában dolgozik egy étteremben, ahol mindent olcsón megcsinál, de a főnöke és annak felesége mindig szidja őt. Egy szép nap aztán munkaadójával valami nomád törzshöz látogatnak disznóhúst venni, ahol éppen egy gyógyító szertartás zajlik. Később majd el is mondják, amit a néző már tud, hogy a betegek bizony ebolásak. Na, ezeket azért elkerülik, de Kai a visszaúton ráakad egy szerinte nagyon részeg nőre (valójában pedig ő is a vírus miatt volt rosszul) akit gyorsan meg is erőszakol. Hamarosan aztán rajta is jelentkeznek a tünetek és ágynak esik. A főnöke nem akarja kórházba vinni, mert tudja, hogy egy szökött gyilkos, de a felesége ráveszi, hogy valahogy tüntessék el, ha már halálos kórral fertőzött. Csakhogy Kai pont azon kevesek közé tartozik (állítólag millióból egy ilyen van), akik immunisak, így a vírus nem öli meg, csak hordozóvá teszi. S hogy a vírust miként terjeszti el, azt nézze meg mindenki saját maga :) A sok haláleset után aztán Kai lelép és visszaszökik Hong-kongba a régi nőjéhez. A rendőrség azonban a nyomában van a 10 évvel korábbi gyilkosságok túlélőjének segítségével. Persze az elfogása koránt sem egyszerű...
Elég kemény film, tele káromkodással (talán túl sok káromkodással is), erőszakkal, még boncolással is, ami igencsak szép volt, jó kis arcnyúzás… Nem a gyenge gyomrúaknak szánták, nagyon nem :) De a sztori is nagyon tetszett, igazán remek, nem csak a vérrel szórakoztat, igyekszik kicsit komikus is lenni itt-ott. Nem az a szokásos amerikai vírusos hisztéria. Lehet, hogy elborult, de az ilyen filmek jól jönnek néha :) Anthony Wong miatt lehetnék akár elfogult is, mert nagy kedvencem, de ez tényleg egy kiváló film, neki meg ez a pszichopata szerep is jól áll.
8/10

Terror Firmer (1999)

2009-02-13T16:27:00.006+01:00

Bizony megint egy troma film lett itt az áldozat. Lloyd Kaufman ezen alkotásában sem lehet csalódni, sőt... talán a legjobb filmje. A műben egy alacsony költségvetésű filmforgatást láthatunk minden szépségével együtt. Ilyen például Larry Benjamin, a vak rendező (maga Lloyd Kaufman), vagy a szereplők hirtelen lecserélése, mert a hülye néző úgyse veszi észre, hogy az előző jelentben még más alakította azt a figurát. Ezt a bizonyos forgatás közbeni cserét pedig ki is emelik, s közben magában a filmben is többször megváltoztatják a párbeszéd résztvevőit (nagyon elborult:)). E csodás műben egyébként a Terror Firmer című filmet forgatják, amiről ráismerhetünk a Toxic Avenger-re (a legismertebb troma filmre), s melynek stábjában ott szerepel a nagy Kabukiman is (egy másik ismert troma mű hőse). Közben meg alaposan körbejárják azt a témát, hogy igenis jó, ha az ilyen szar filmek gyártását támogatják. Az ilyen filmekben tűnt fel először például Kevin Costner és Samuel L. Jackson is. De hogy ne csak ezek miatt legyen érdekes az egész, egy sorozatgyilkos szedi áldozatait a forgatócsoport tagjai között. A gyilkos kiléte pedig csak a végén derül ki, addig takargatja az arcát, hogy végül majd jól földhöz vágjon a csavar eszementsége. Mindezt természetesen rengeteg erotikával és töménytelen mennyiségű gore elemmel tálalva kapjuk az arcunkba. E két órás film megköveteli a nézőtől az agy teljes kikapcsolását, s ha ez nekünk sikerül, akkor roppant jól szórakozhatunk rajta. Agyament, de kiváló alkotás.

8/10

Mongol (2007)

2009-02-09T15:20:00.006+01:00

Oroszország, Németország, Mongólia és Kazahsztán is részt vett a produkcióban, ami egy remek történelmi filmet eredményezett Dzsingisz Kán fiatalkoráról. Persze aki történelmi hűségre vágyik az inkább járjon könyvtárba, ezt ugyanis kiszínezték pár kalandfilm elemmel, némi szerelmi szállal és a ruházatuk sem egészen hű, de mindezek szúrják csak a szemét azoknak, aki nem szórakozni akarnak egy filmen :) Mert ez bizony egy közel tökéletes alkotás. Láthatjuk ahogy Temudzsin kilenc évesen árva lesz, majd többször is a nulláról indulva, párszor egészen közel kerülve a halálhoz minden mongolok kánjává válik. A cselekmény fordulatos és lendületes, gyönyörűen halad egészen a befejező csúcsjelenethez, aholis megbotlik egy cseppet. Ott bizony hagytak egy hézagot, mintha hirtelen le akarták volna zárni az egészet. Ha azt a részt is feltöltik kicsit, akkor aztán tényleg lehetne hajlongani előtte, na persze azért így is :) Ennyi hiba, bár akkor szemet szúró, de összességében elhanyagolható. Ami pedig a látványt illeti az valami káprázatos. Az ember nem is gondolná, hogy a teljesen sivár pusztaságot ennyire izgalmassá is lehet tenni a kamerával. A színészek remekelnek, még a Temudzsint alakító japán Tadanobu Asano is kiváló, hiába mindig szinte csak néz előre és ennyi… egyszerűen jó, az ember elhiszi neki, hogy ő a nagy Dzsingisz KLán. És az a minimál zene, ami felcsendül itt-ott tökéletesen illik a hangulathoz. Minden megvan benne ami egy jó kalandfilmhez kell, több is… mese nincs, ez a film remek.
9/10

Badi (1983)

2009-02-09T14:52:00.006+01:00

Mennyire cseng ismerősen a cím? :) Nagyon? Az helyes. Ez bizony az egyik török E.T. és hihetetlenmód színvonalas (nem nevet!). A poszter az jól néz ki, de nincs benne ennyi űrhajó sajnos, pontosabban csak egy van, de azt sem látni igazán…
Szóval, a film egy fiúról szól, aki a nagyanyóval él együtt. Az elején megölik a kutyapajtiját, amitől bőg egy jót az iskolája előtt. Ezután pedig megérkezik a kis városka melletti sűrű erdőbe az űrhajó. A fényeket többen is látták és páran elemlámpával szét is néznek. Viszont helyettük a kissrác találja meg az idegen lényt, ami rettentő csúnya és ő jól betegre is rémül. Másnap nem is megy suliba és mikor egyedül marad otthon, a kis űrlény meglátogatja őt. Először kedvesen füstöt fingik a bejáratnál, majd bent is szétnéz és összehaverkodik a fiúval. Az meg később bemutatja a haverjainak az immár Badi nevű izét, akiknél elbújtatják, miközben az műszerészkedik, hogy hazatelefonáljon. Ezután meg este elviszik a helyi vidámparkba, amit Badi a különleges képességeivel beindít és egy hatalmas gyerekhorda jól le is rohanja a helyet. Vígan el is mulatnak, Badi körhintázik meg dodgemezik (az amerikai E.T. ilyeneket kihagyott, a béna…), de aztán megjelenik a rendőrség és mindenki elszelel. Aztán meg mindenki az iskolában punnyad, Badit otthon hagyták egyedül, erre az kiszökik és végigszambázva a városon (ezt amúgy nem mutatták) bemegy az suliba a frászt hozva a tanárra. Ez után pedig a város lakossága csürhét alkot és gereblyékkel felfegyverkezve szét akarja kapni szegény űrlény szörnyű fejét. Ezt azonban a gyerekek nem hagyják és szembeszállnak a felnőttekkel. A zűrzavarban pedig Badi képességeinek köszönhetően valami talicskával az égbe emelkednek a haverjaival és elszállnak az erdőbe. Ott aztán könnyes búcsút vesznek és a kis űrlény ajándékokkal a kezei közt elszáll az űrhajóval. És vége.
Na, tehát… rémes átéléssel alakítanak az emberek, néha meg förtelmessel :) Badi meg iszonyatosan néz ki (bár E.T. sem egy túl szép látvány, de ez bőven túltesz rajta). Nevetséges is, de emellett még ijesztő is, ami szerintem jó :) Jajj és a hangja… na az kegyetlen, azt hallani kell. Amikor meg füstöt fingik, hjaj… feledhetetlen :) Rémes egy film és borzasztó szar, de azért egész jó móka…
1/10

The Ruins / A romok (2008)

2009-02-01T14:50:00.016+01:00

Készült már néhány érdekes film, amiben növények támadtak az emberekre, Carter Smith rendező munkája mégis elég ötletes kis amcsi horrornak tekinthető. A sztorit Scott B. Smith regénye szolgáltatta, amit maga a szerző ültetett át forgatókönyvre, hogy az ő elképzelései szerint történjenek a dolgok. Ez eddig remek ötlet és a hozzá párosuló szereplőgárda is azt sugallja, hogy érdemes megnézni, sikerült ugyanis ismert fiatalokat szerződtetni. Kitérnék még a poszterekre, amik pedig valami eszemet jók és a trailerek is ütősekre sikerültek. Ezekkel kapcsolatban viszont megjegyezném, hogy az előzetesekben sok fontosabb történést ellőnek, vagy ha szőrösszívűbben akarok fogalmazni, akkor mindent.
A történet ugyan nem nagy dobás, de nincs vele különösebb gond. Úgy indul, mint egy átlagos tinihorror, viszont előrehaladva azokon jócskán túltesz. Négy fiatal amerikai, Jeff és Amy (Jonathan Tucker és Jena Malone) valamint Eric és Stacy (Shawn Ashmora és Laura Ramsey), két szerelmespár Mexikóban nyaral, buliznak vedelnek, ahogy ez ilyen esetben szokás. Egyik alkalommal összeismerkednek egy német sráccal, Mathias-szal, (Joe Andesron) aki haverjával másnapra túrát tervez egy maja templom romjaihoz, ahol a bátyja és annak nője végez archeológiai munkát. Felajánlja, hogy őket is magukkal viszik, ha kíváncsiak erre a térképeken sem jelölt építményre. Az amcsik le is csapnak erre az alkalomra így nyaralásuk legvégén, mondván, hogy legalább egy kis kultúra is ragad rájuk. Másnap neki is indulnak és ahogy a dzsungelben haladnak előre egy ösvényen, eléjük is kerül a romos, indákkal benőtt templom. Azonban ahogy megközelítik, heves idegenek jelennek meg ismeretlen nyelven ordibálva, majd felfegyverkezve körbeveszik a maja építményt, a kis csapatot felzavarják a tetejére és nem engedik le őket. Majd pedig lassan kiderül, hogy nem az idegenek jelentik a legfőbb veszélyt...
Azt kell mondjam, felettébb kellemes alkotás ez. Az elején nem húzzák sokáig a bulizós jeleneteket, viszonylag hamar jelentkezik a feszült légkör. A karakterek kicsit talán felszínesek, de azért annyira nem, hogy ellenük szurkoljunk, a színészek pedig hozzák a kötelező szintet ahogy az elszigeteltségben és reménytelennek tűnő helyzetben eljátszák az összeomlást. A zene nem jelentős, de sikerül anélkül is jó hangulatot gerjeszteni. Végig ott lappang rejtély, hogy tulajdonképpen nem tudni, mivel is kerültek szembe, mire is lehetne számítani. Újabb jó pont az, hogy a végén sem adnak magyarázatot a dolgokra, mindent homályosan hagynak. Akad benne azonban egy furcsa ötlet, ami már azért túlzás lett, sőt talán nevetséges is, de el lehet nézni, mert annyira mégse rossz csavar. Hogy mire is gondoltam az eléggé spoileres ... virágok hangutánzó képessége... A gore jelenetek is szépek, sikerült is megfelelő mértékben adagolni, nem vált öncélúvá, de nem is kevés. Az egyéb néznivaló, mint maga a maja templom pedig gyönyörű, remek operatőri munka. A befejezés ugyan nem meglepő, de remekül zárja a filmet. Nem akar több lenni, mint ami, egy kellemes B-film, bár semmi újat nem nyújt, de üdítő darab, mindenképp érdemes megnézni.
Végül pedig annyit, hogy az előzetesen megjelent képeken és videókon látottak nem mindegyike fedezhető fel a filmben. Bemutatás előtt tehát alaposan meg lett vágva. Nem sűrűn fordul elő, hogy különösen érdeklődjek a rendezői változatok iránt, persze érdekelnek, csak nem rohanok utánuk, ennél viszont igencsak megnézném.
7/10

Doll Graveyard / Babatemető (2005)

2009-01-28T20:47:00.008+01:00

Charles Band rendezőúr miután megírt pár Puppet Master részt és elvállalta a produceri feladatokat is, úgy gondolta rendez ő is egy babás horrort. Na, ezért az ötletért akár kövezés is járhatna… :) A Gyerekjáték sikere után készítettek jópár babás horrort, a Puppet Master sorozatot például érdemes is megnézni, na de ez a Doll Graveyard…
A történet a következő: 1905-ben a 12 éves Sophia a babáival játszik, de olyan bamba, hogy összetör egy vázát. A brutális apja ekkor betoppan és a halálra rémült kiscsajjal elásatja a babákat, közben pedig egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhetően a lányát is megöli. A fater persze olyan, mint egy mintaapa, így aztán rezzenéstelen arccal eltemeti őt is. Ennyi az elősztori, majd a történet napjainkban folytatódik… Egy csonka család él a tett helyszínén, melynek legifjabb tagja, Guy a hátsó udvarban kószálva megtalálja az egyik elásott figurát, ami akkor már valahogy marhára nem volt a föld alatt. Később, mikor a családfő talál magának valami nőt el is megy vele randizni. A lánya ezt kihasználva rendez egy csajos estét, ami persze nem sikerül elég csajosra, mert két vagány srác is érkezik. Ezek a csávók meg, hogy bizonyítsák mennyire is tökösek és menők, jól elbánnak Guy-jal, aki ezek után furcsa hangokat kezd hallani, miszerint érkezik a segítség. A segítség pedig annyit tesz, hogy a bábok életre kelnek és jönnek egy kis vérengzést rendezni. Meg is ölik a két srácot, majd a csajokat kezdik ijesztgetni. Guy-t közben megszállja Sophia szelleme és ő is a csajok ellen fordul, s a további történésekhez szenvedje végig mindenki a filmet :)
Na, most pedig gyorsan legyünk túl a pozitív részén a dolognak, tehát a bábok azok nagyon jól néznek ki, ilyeneket én is tartanék a polcaimon, de komolyan :) De ez minden, ami jó volt a filmben. A színészek szörnyűek voltak, de a trükkök meg mindenen túltesznek, mert azok aztán igazán borzalmasak. Például mikor a fűrészfogú baba megharapja az egyik csaj arcát, akkor már a támadás előtt ott látni a sebet… De minden más is béna volt. Meg maga az egész film dögunalom, egy nagyon szánalmas befejezéssel. Sokat pedig nem is igazán lehet erről írni, csak hogy szörnyű, szörnyű, szörnyű. Kész kínszenvedés végignézni, csak mazochistáknak ajánlott :)
0,05/10

Zombie Strippers! / Zombi sztriptíz (2008)

2009-01-23T20:19:00.010+01:00

Ennek az amerikai műnek akár csak a címe is elegendő lehetne, hogy felkeltse az ember érdeklődését, de mivel a szereplők közt ott van Jenna Jameson és Robert Englund is, így szinte már kihagyhatatlan. Persze aki valami komoly filmre vágyik az inkább kerülje el jó messzire. Ízig-vérig horror-komédia ez, vagy akár a trash szócskát is rá lehet húzni.
A történet elején megtudjuk, hogy Schwarzenegger és Bush egy számítógépes hibának köszönhetően nyerte meg a választásokat, így aztán betiltották a sztriptízelést és a lehető legtöbb ország ellen háborút folytattak. A katonák vészesen fogytak, ezért a tudósok egy olyan szeren dolgoznak, ami feléleszti az elhalálozott testeket, egy szuperkatonát kapva így. Persze a vírus aztán majdnem elszabadul, de egy különleges osztag emberei gyorsan leirtják a zombikat. Csakhogy egyikőjüket megharapják, aki ezt eltitkolja és menekülése folytán betéved egy illegálisan működő sztriptízbárba. Ott aztán rövid időn belül ő is bezombul és a hely fő látványosságát, Kat-et (Jenna Jameson) nyakon is harapja. A nő pedig miután zombivá vált még elképesztőbb táncos lett. A közönség megőrült érte és dőlt a pénz, így a bár tulajdonosa (Robert Englund) nem veszélyforrást lát az élőholtban, csakis vagyont. Majd eztán lassan a hely többi táncoshölgye is zombivá válik, de ők már önként, mert nem bírták az irigységet. A hely nagyon felkapott lesz, van azonban egy hátulütője a zombitáncosoknak, mégpedig, hogy emberhúsra éhesek, így minduntalan a színpad mögé visznek pár kanos pasit, hogy jót falatozzanak belőlük. Az így egyre szaporodó élőholtakat elzárva tartják egy ideig, de később aztán elszabadulnak és hatalmas hentelés veszi kezdetét…
Beteg film, ez kétségtelen. Az első pillanattól kezdve komolytalan minden, így a karakterek is eltúlzottak meg sokuk idióta is. A párbeszédeket akár fájóan bénának is lehetne mondani, ha nem pont ezért lennének szórakoztatóak. A film egyébként két dologra épít, meztelen nőkre és vérre, amikből aztán több filmre elegendőt is kapunk. És itt meg kell még említeni, hogy igazán dögös csajok szerepelnek benne, még a katonák közt is és a trükköket is remekül megcsinálták. Így aztán ez a másfél óra a legkevésbé sem unalmas, ha épp nem vetkőzés megy, akkor hentelés, vagy ha az sem, akkor pedig a szövegeken lehet nevetni. Megtekintése erősen javasolt =)
8/10

964 Pinocchio (1991)

2009-01-17T15:56:00.006+01:00

Igazi kegyetlen japán cyberpunk ez, ami a Shinya Tsukamoto kultikus filmjében, a Tetsuo-ban lefektetett alapokra épül. Őrült és nyers, gyors vágásokkal és rángatózó kamerakezeléssel. Elődjével persze nem versenyezhet, de nem rossz. Shozin Fukui rendező másik hasonló filmjével, a Rubber's Lover-rel is bátran lehet próbálkozni, ha nem okoznak fejfájást ez efféle művek.

Egy cég szellemileg nyomoronc cyborgokat ad bérbe szexuális eszközként. A 964-es nem bírja a tempót, ezért a két nő, akik fizettek érte, kidobják az utcára. Hosszas bolyongás után találkozik egy őrült nővel, Himiko-val, aki befogadja és megpróbálja erre-arra tanítgatni. Eközben a cég három embert küld ki a városba, hogy találják meg. Egyik este a nő megkattan (erre nem tudok jobbat írni…) és láncra veri 964-est, majd szól az egyik kereső alaknak, aki másodmagával megpróbálja megölni a cyborgot, de nem sikerül. 964-es pedig megindul a céghez, hogy bosszút álljon...

Eléggé beteg film, de hát tulajdonképpen ez az elvárás. A szereplők itt talán kicsit idegesítőbbek az efféle filmekben megszokottnál, gondolok itt arra a jelenetre, mikor a nő az utcán őrülten vonyítva, üvöltve flangál. De a többi igazából nem zavaró. A képi világa kellően nyomasztó, rengeteg furcsa beállítással és fényeffektel. Az industrial zene is remekül illett bele. Egyszer érdemes megnézni, de ehhez aztán nem egyszerű ízlés kell ám. Tulajdonképp vagy imádja az ember vagy utálja.

6/10

Ősamazonok (1996)

2009-01-15T20:21:00.006+01:00

Valamit már sejtethet a poszter alsó sarkán lévő logó, de azon ugorjunk át :) Egy ilyen cím láttán mire is lehetne gondolni? Valami Vörös Szonjához hasonló filmre talán… de ez nem fantasy, inkább sci-fi akarna lenni. Az eredeti címe sem egyszerű egyébként: Jurassic Women. A Hálózat TV-n párszor meg lehetett tekinteni, áldjuk is érte és a hasonló műsorokért a csatornát, de komolyan, nem mindenhol látni ilyen szemét filmeket :) Előfordul ott egy-két igazán jó film is, na de ez inkább pocsék. És mégis… imádom :) Többször is megnéztem, talán még meg is fogom párszor. Mert hát, ebben a magyar sorozatokban látható színészteljesítménnyel vetekedő alakításokban lehet gyönyörködni (de tényleg öröm nézni) és a szöveg is igyekszik minden értelmet nélkülözni. Maga a sztori is teljesen hülyeség…
Azzal indít, hogy két fickó egy űrhajóban valami meteorzáporba kerül (az lényegtelen, hogy éppen mit is akartak, hová tartottak és a meteorvihart is nekünk kell odaképzelnünk, mert nem mutatnak semmit). A gépük meghibásodik, így tehetetlenül száguldanak az űrben… Majd aztán némi színes kockák villódzása után (talán valami féregjárat lehetett, esetleg varázslat :)) az asztronauták egy földszerű bolygón találják magukat. Egymás mellett fekszenek, nincs semmi bajuk és az űrhajójuknak sincs nyoma, tehát nincs ember aki megmondhatná, mi is történ velük. Na, sebaj, ez a rejtély nem zavarja őket és találomra nekiindulnak felfedezni az új világot. Messzire azonban nem jutnak mert egy jólöltözött (értsd, mint egy ősember, egy szál rongyban a dereka körül) férfiakból álló csapat lekaratézza és foglyul ejti őket. De nemsokkal később egy ugyancsak jólöltözött női gárda csap le rájuk és a túlerőnek köszönhetően elkergetik a férfiakat és megmentik a két asztronautát. Na, és itt aztán meglehet tudni minden jól kitalált hülyeséget a történelmükről, amiből a lényeg, hogy a bolygón külön élnek a pasik, akik nem tudnak beszélni viszont jól értenek a karatéhoz, és külön a nők, akik pedig folyékonyan kenik az angolt, mert valami furcsa utazó egyszer ott járt és tanította őket. Ez a két csoport meg egyébként mindig harcban áll egymással és így a nőknek most kapóra jött a két jövevény, vagyis csak az egyikük, mert a másiknak az agyára ment valami és nem csinál semmi értelmeset… Szóval, az ifjabbik űrhajós megtanítja a nőket verekedni miután elment valami sámánszerűséghez, aki remeteként él a hegyekben és mindenféle jól hangzó mondatokat dobál összefüggés és értelem nélkül, de mindezt nagyon határozott és meggyőző módon… Na, tehát ezután jön az oktatás és itt venni igazán észre, hogy minden ütésnél és rúgásnál valami hihetetlenül gagyi puffogó hangeffektet lehet hallani… na, de jól van az, nézzük el ezt is :) A kiképzés közben a férfiak (egyébként van valamilyen neve a csoportnak, csak nem néztem utána hogy is kell leírni :P) elrabolnak pár nőt, így aztán gyorsan el is érkeznek a nagy összecsapásra, aminek a vége nem győzelmet, hanem döntetlent hoz és így a békét is. Ezt pedig csak azért árultam el, mert végig teljesen egyértelmű volt, hogy más befejezést itt hiába várna az ember. Tehát, ezután megpróbálnak együtt élni és rájönni hogyan is készül a gyerek, ugyanis azt még nem tudják… A fene tudja, hogy akkor eddig hogy szaporodtak, de ez már csak részletkérdés és nem lényeges :)
Ekkor pedig fel lehet lélegezni, hogy vége ennek az iszonyatnak és lehet átgondolni, volt-e valami jó is a filmben. Megjegyzem volt, mégpedig a környezet, a szép dzsungel, ami (talán) a két napnak köszönhetően néha furcsa zöld árnyalatban pompázott, na és persze, hogy minden nő jól nézett ki, ami teljesen egyértelmű, hisz egy földhöz hasonló bolygón csakis bombázók élhetnek. Tovább pedig nem pazarlom itt rá a karaktereket, remélem tisztán látható, hogy mennyire is gagyi az egész. De a Zs-kategóriás filmek rajongóinak igazán remek szórakozás lehet az egész, én is jól el voltam vele, sőt...

2/10

Poultrygeist: Night of the Chicken Dead (2006)

2009-01-14T15:18:00.006+01:00

Mielőtt erről az amerikai musicel betétekkel megtűzdelt horror-vígjátékról írnék, először is Isten éltesse Lloyd Kaufman-t, bár két hetet késtem ezzel, ugyanis december 30.-án lett a troma filmek atyja 63 éves. És akkor kicsit a Troma Entertainment-ről is írnék: Kaufman és Michael Herz alapította 1974-ben. Kifejezetten az alacsony költségvetésű független filmekkel foglalkoztak, melyek közül aztán jópár kultstátuszba emelkedett és széles körökben ismerté vált. Főbb jellemzőjük a sokkoló képi világ, a nyílt szexuális tartalom és az erőszakos, durva képsorok. Ezek mellett azonban sokszor fontos társadalmi kérdéseket is felvetnek. A Poultrygeist is pontosan ilyen film, elborult és teljesen zakkant, de zseniális. Lloyd Kaufman nem csak rendezője, de fontos szereplője is a filmnek, a kora pedig egyáltalán nem látszik rajta.
Arbie (Jason Yachanin) egy lúzer tini srác, az apja vak, az anyja retardált, a barátnője, Wendy (Kate Graham) pedig elhagyta egy másik lányért és egy a multicégek felszámolásáért küzdő egyesületért. Minden egy gyorsétterem előtt kezdődik, amit egy indiántemetőre építettek. Nagy csapat tüntető kántálja, hogy "Mentsük meg a csirkéket!", köztük van Wendy is. Arbie ezen felbuzdulva pedig elhatározza, hogy munkát vállal a kajáldában. Ott azonban egyre furcsább dolgok történnek, majd pedig egyszercsak elszabadul a pokol, az emberek mutáns zombi csirkékké válnak és jókora hentelést csapnak...
Ez persze mind csak az alapja a filmnek, rengeteg egetverő baromság van benne és kellő fordulat, amiket nem szívesen lőnék le. Nagy halom idióta karaktert is belezsúfoltak, egy arab szakácsnőt, aki titokban topmodel, egy nagy darab fickót, akinek csirkefétisze van, egy beszélő csirkeburgert, stb. A musicel betétek is elég jók lettek, némelyik kifejezetten tetszett is. Amivel a film viszont tényleg üt, az rengeteg gore jelenet. Igazán undorító lett, nagyon véres és nagyon őrült. Jópár meztelen mell is előkerül meg minden ami kell egy másfél órányi deformált poénzuhataghoz. Az alapötlet már maga is óriási: gyorskajálda egy indiántemetőn, amit mutáns zombi csirkék támadnak meg... ennél több már nem igazán kell :) Nagyon, de nagyon szar film, annyira rossz, hogy már nem csak, hogy jó, de egészen fantasztikus.

9/10

Longinus (2004)

2009-01-12T16:24:00.005+01:00

Először megemlíteném, hogy ki is az a Longinus, ha valaki nem tudná. Ő volt az a római katona, aki a keresztre feszített Jézus testét átszúrta a lándzsájával. Ennek a lándzsának pedig hosszú története van, megjárt számos uralkodót, még Hitler birtokában is volt. Különleges erőt tulajdonítanak neki és ennek a rövidfilmnek is ez a mozgatórugója. Mindössze 40 perces japán vámpíros akció ez, amire leginkább az a jelző illik, hogy érdekes. Az a Ryûhei Kitamura írta és rendezte, aki többekközt a Versus, az Aragami és az Azumi című művekért felelős, na meg az új Clive Barker írta The Midnight Meat Train-ért.
A film teljes egészében egy katonai kórházban játszódik, ezen belül is leginkább csak egy csarnokban. Az elején egy haldokló orvos gondolkodik el életen és halálon, s ez a gondolatmenet előkerül a végén is, mintha valami komoly mondanivaló lenne, ami azért értékelhető, de nem valami súlyos. Szóval, a doki meghal és így csak hárman maradnak, két katona és egy ápolónő. Hamarosan azonban vendégek érkeznek. Négy másik katona toppan be egy dobozzal, ami Longinus lándzsáját rejti, egyiküket pedig valami megtámadta és súlyosan sérült. A lándzsa vélhetőleg képes bármilyen sérülést meggyógyítani, ezért feladatuk elszállítani a háborúból, mert bizony odakint dúl a véres háború, amiről csak a párbeszédekből jövünk rá, de ez éppen elég. Aztán jön a fordulat, megérkezik egy vámpírvadász, aki előadja a sztoriját, miszerint a lándzsa másra is jó... az egyetlen fegyver a vámpírok ellen. Ezt persze nem hiszik el nekik, egészen addig, amíg nem szembesülnek velük és el nem kezdődik a vérontás.
S bizony vér az van, az akciók igen látványosra sikerültek, persze csak röpkék, mert az egész film rövidsége miatt nem fért bele semmi nagyobb attrakció. Bár férhetett volna, ha pár dolgot kihagynak, nem is lett volna nagy érvágás, mert maga a film kicsit... hogy is fogalmazzak... kicsit hülyeség. Nem igazán tudja fenntartani az érdeklődést, szerencse hogy nem lett hosszabb :) A szereplők egyébként majdnem megütik az átlagot, de néhol elég ésszerűtlenül viselkednek. Azért nem egy kerülendő darab, a hangulata például egész jó lett a helszínnek köszönhetően. Ilyet sem árt néha látni.

4/10

Tony Takitani (2004)

2009-01-08T15:21:00.012+01:00

Haruki Murakami novellája alapján készült ez a japán dráma Jun Ichikawa rendező által. Végtelenül minimalista alkotás, amely mindössze 75 perces, mégis komoly nyomot képes hagyni.
Tony Takitani (Issei Ogata) anyja korán meghalt, apja jezz-zenész volt és folyton turnézott, így gyermekkora magányos és csendes volt. Valami művészeti kisképzőbe járt, így felnőttként jól fizető állása lett egy reklámújságnál, mint videografikus, ahol később megismerkedik Eiko-val (Rie Miyazawa). Ráébred, hogy mennyire is magányos volt eddig, de ennek végeszakadt miután feleségül veszi őt. Eiko különleges nő, mindenben tökéletes, csak egy zavaró tulajdonsága van. Nem tud ellenállni a ruháknak, ha meglát egy újat, rögtön meg kell vásárolnia. Férje javaslatára megpróbál úrrá lenni ezen, azonban később eluralkodik rajta ez a függősége és ez bizony tragédiához vezet, Tony pedig nehez tud túlleni rajta...
Különleges film, gyönyörű zenével és furcsa beállításokkal, látószögekkel. Párbeszéd alig van benne, ehelyett narrátorok mondják el a szereplők gondolatait, ez teszi érdekessé és csendessé. Magával ragadó alkotás, de csak keveseknek ajánlom :)
8/10

Kibakichi: Bakko-yokaiden (2004)

2009-01-05T20:35:00.015+01:00

Na, mivel is állunk szemben? Egy japán akció-fantasy megfűszerzve némi horrorelemmel, hmm… nyami :) A rendezőnek ez a negyedik filmje és egy másik munkáját is kinéztem már régebben magamnak, címszerint a Sakuya: Slayer of Demons-t, ami valami ehhez hasonló film lehet, de valahogy sose jutok el odáig, hogy megnézzem. Mint oly sok más japán film, ez is egy manga alapján készült, amit persze én nem olvastam és nem is igen fogom. Jó kis szamurájos filmnek tűnt elsőre és nem is lett rossz, de a sztoriból sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni. Lépjünk is tovább akkor a történetre.
Egy legenda szerint a Yokai-k, azaz a szörnyek régen az emberek között éltek, de hát mint ahogy azt tudjuk ennek sosem lehet jó vége és az emberek egy idő után el is kezdték írtani őket. A nagy menekülések után emberi alakot öltöttek és egy távoli faluban telepedtek le. Itt aztán egy kaszinót is elkezdtek üzemeltetni, ahová betérnek az emberek játszani, de általában onnan már nem jutnak többé haza, mert a szörnyek megeszik őket. Na, ebbe a faluba érkezik meg Kibakichi némi harc után. Az ott élő pár figura be is invitálja őt a kaszinóba, pénzt is adnak neki, hogy szórakozzon. Mivel aztán ő nagyon szerencsés, felfigyel rá a falu vezetője és ráveszi, maradjon velük, mert neki pont egy ilyen emberre van szüksége. Kibakichi amúgy elég rejtélyes egy alak, nem tudni mi is a célja, de jól öszecimborál a falu lakóival. Egyik este azonban meglátja, hogy mik közé is keveredett, azaz hogy szörnyekkel cimborál. A vezető ezután beavatja az álmába, miszerint a Yokai-k és az emberek újra békében élhetnek együtt. Ennek eléréséhez szövetséget is kötött az emberekkel. Ez viszont rossz ötlet volt, ami hamarosan ki is derül. Az emberek mindenféle gépfegyverekkel megjelennek a faluban és szerteszét lövik azt. A szörnyek elkeseredetten próbálnak harcolni ellenük, de csak Kibakichi elég jó ahhoz, hogy ne aprítsák le őt. Kaszabolás, drámai jelenet, megint kaszabolás, ismét drámai jelenet, majd Kibakichi hirtelen farkasemberré változik (ez valami csavar akart volna lenni a filmben, de már rég egyértelmű volt, hogy ilyesmi lesz benne) és egy áruló Yokai ellen küzd egy nagyot. Majd miután mindenki meghalt, továbbáll.
És ez egész szép volt. Alacsony költségvetésből készült, ami egy fantasy esetében azért elég rossz ötlet, ez meg is látszott rajta, de aranyos maszkokat csináltak. A horror elemek is inkább mosolyt csalnak, nem ijesztőek. De a díszletek nagyon jók, meg a ruhák, bár az emberek kicsit mátrixosak voltak azokban a göncökben :) Szintén szép ahogy a falu életét bemutatták. Ami sehogysem illet az egész filmbe, az a sok gépfegyver. Meg mikor Kibakichi átváltozott, onnantól már a harc sem volt tetszetős, elkezdtek repkedni, meg aztán a golyó sem igazán fogta… Egyébként a végéig jó hangulata volt, de ebből komolyabb filmet is lehetett volna csinálni. Egyszer azért el lehet rajta szórakozni, közepes kis filmecske. Második része is akad, arra is rá lehet vetemedni.

5/10