Új vizekre evezek, ezúttal egy háborús film a téma, ami még nem volt, vagyis eddig csak háborús időkben játszódó került ide, ebben viszont nagyjából már megvannak azok a jelenetek, amikre mindenki egyből gondol ennél a műfajnál. Bár nem arra van kihegyezve, egyáltalán nem a harcok bemutatása a lényeg. Szóval, aki sok fegyverropogást és ezernyi robbanást vár, az bizony csalódni fog. Kristijan Milic rendező inkább komoly mondanivalóval töltötte meg filmjét, ami bár lerágott csont ugyan, hisz rengeteg háborúellenes alkotás született már, de ez mégis említésre méltó.
Két szálon fut a cselekmény, két különböző idősíkon. Az egyik a nem is oly rég dúlt délszláv háborúban, 1993-ban játszódik. Egy horvát osztag útját követhetjük végig, miután elhagyni kényszerülnek a hegyi állomáshelyüket. A másik 1943-ban, a második világháborúban és kb. ugyanez a helyzet, ugyanazon az útvonalon halad egy csapat. A két szálat pedig a helyszínen kívül egy örökség köti össze.
Nagyszerű mű. Akció nem sok van, az ellenséget nem is látni, maximum a torkolattüzet, ehelyett inkább folyamatos feszültség uralkodik a filmben, sok fárasztó és idegtépő menetelés... A karakterek egész jók és sikerült is bemutatni ahogy belefásulnak a körülöttük hulló emberek látványába és ahogy a háború őrületétől egyre távolabb kerülnek emberi mivoltuktól. A zene érdekes választás volt, de sikerült hozzátennie a hangulathoz. A két külön szálat is remekül oldották meg, általában az ilyesmik nem is tetszenek, de itt segít, hogy nem sok a különbség. Mindenképp érdemes vele próbálkozni, elég könnyen beszippantja az embert és csak a végén ereszti el. A legnagyobbak közt is megfér.
8/10
