2011. július 31., vasárnap

Cold Sweat (2010)

Nos, Argentínában bizony nem csak agyzsibbasztó szappanoperákat gyártanak, készül ott egészen érdekes film is... Adrián García Bogliano sok horrorja közül az egyik lesz a téma. Pénz alig volt a filmre, de azért sikerült néhány emlékezetes jelenetet beletenni. S az egész sztori... hmm... hát, furcsa ötlet...
Némi történelemleckével kezdődik, aminek a lényege, hogy mikor az Argentin Antikommunista Szövetség (AAA) megszűnt, a birtokukban lévő 25 doboz robbanóanyag sosem került elő. No, és ezután kezdődik maga a film... Egy fickó, Roman parkol le egy ósdi ház előtt egy barátnőjével, Ali-vel. A pasit hirtelen hagyta el a nője, Jacquie, mindössze egy email-t hagyva maga után. Roman azonban jobban szétnézve a számítógépen, rájött, hogy egy interneten megismert sráccal volt valamiféle kapcsolata. Na, most pont azért jöttek, hogy Ali ugyanazzal a fickóval találkozzon és kiderítse, hol is van Jacquie. Viszont a randi nem úgy alakul, ahogy azt képzelték. Ali-t hátulról csúnyán leütik, s megkötözve tér magához. Két vén fószer (volt AAA tagok) ugyanis azzal tölti végnapjait, hogy fiatal nőket ejtenek fogságba és fura rejtvényt igyekszenek velük megoldatni. Amelyiknek pedig nem megy, azt savval, árammal és saját készítésű robbanóanyaggal kínozzák és végzik ki. Most azonban nem számoltak a nő barátjával, aki gyanút fog és behatol a házba. Innentől pedig beindul a buli, ami ugyan sok öldöklést nem tartogat, de mégis elég mozgalmas és véres...
Hátööö... a legjobb szó az egészre, hogy érdekes. Alapból, hogy két vénember a gonosz, akik közül az egyik járókeretes... félelmetes :) Na meg, hogy semmi kés, balta vagy valami ilyesmi nincs, helyette egy nitroglicerin utánzat van. Ez persze okoz ám feszült helyzeteket, mert például ha azzal az anyaggal van az ember alaposan bekenve, akkor nagyon nem tud mozgolódni. A kevés pénz ellenére pedig van benne igen látványos belassított robbanás, ami tényleg jól nézett ki. De sajnos az egész valahogy elég kevés és logikátlan (a szomszédoknak vajon miért nem tűnnek fel a robbanások, mikor az egész ház beleremeg? stb.), úgyhogy valóban marad az érdekes jelző, mert ugyan nem rossz, de nem is jó, de végül is nem valószínű, hogy megbánja aki megnézi...
5/10

2011. július 6., szerda

Real Fiction (2000)

Kerüljön már ismét ide valami Kim Ki-duk mestertől... Ezt a művet csupán pár óra alatt forgatták le fillérekből, szinte végig kézikamerával. A rendezőnek ez még az egyik korai filmje és talán a leggyengébb mindközül... persze ha más kezei közül került volna ki, mesterműről lehetne beszélni :) mert tényleg az is, csak Kim Ki-duk többi alkotásához mérve gyenge.
Egy utcai festő (Jin-mo Ju) a főszereplő, akinek igen nyomorúságos élete van. Csupa megaláztatás és szenvedés jellemezte addigi életét és a jelen se jobb számára. A műveiért nem kap kellő pénzt, nem értékelik, az utcai bandák kifosztják és megverik, a felesége otthagyta... Aztán egyszer csak bekattan. Bosszúhadjáratba kezd és felkeres mindenkit, aki ártott neki, hogy elégtételt vegyen rajtuk...

A bosszúhadjárat elég érdekfeszítőre sikerült, ötletes halálnemekkel. A logikát viszont eléggé nélkülözi (mindez ugyan szándékos is lehet, de akkor is bántó), amit a lezárással ugyan megmagyaráz, de mégis valahogy nem klappol az egész és kidolgozatlan. A zenét pedig sokszor hiányoltam, feldobhatott volna pár jelenetet. Ezeken kívül azonban szuper és az elejétől beszippantja az embert. Érdekes jelenet, mikor a főszereplő saját magával találkozik vagy mikor a volt nejével... Elég ügyes és elgondolkodtató mű lett, s mint az összes Kim Ki-duk filmet, ezt érdemes megnézni :)
7/10