2009. február 22., vasárnap

Forest of Death (2007)

Ismét egy hong kongi horror az írás tárgya. A Pang tesók komoly nevet szereztek a The Eye című munkájukkal, ami valóban egy remek film és amit az amerikaiak később remakeltek is, persze azt a változatot a saját szintjükre lebutították... De visszakanyarodva: A Forest of Death-et egyikük, Danny Pang írta és rendezte, a szereplőket pedig az előző filmjeiből válogatta össze. Közülük főhősként láthatjuk a gyönyörű, taiwani származású Qi Shu-t (The Eye 2, Confession of Pain) és rendőrfőnökként feltűnik még Suet Lam (The Mission, Exiled, Sparrow) is. Nos, ez akár jót is jelenthetne, de oly sokat azért mégsem jelent :) A film ugyanis nem kimondottan jó. Viszont rossznak sem lehet nevezni, talán egy X-akták epizódhoz hasonlítható.
Az egész film javarészt egy erdőben zajlik, ahol meglepően magas az öngyilkosságok száma (hogy miért, arra a végén sem kapunk választ). May (Rain Li), a riporternő ezekről számol be, tudósítását egy kísértethistóriával nyakon öntve. A pasija, Shum (Ekin Cheng) ezt nem nézi túl jó szemmel, mivel ő a tudomány embere, azaz botanikus. No, de a fő szálon egy detektívnő, C.C. Ha (Qi Shu) nyomoz, egy az erdőben történt kegyetlen gyilkossági ügyben. Nem boldogul a dologgal, mert ugyan van egy gyanúsított, de nincs ellene semmi bizonyíték. A tévében viszont lát egy tudósítást, amiben Shum jelenti be a nagy felfedezését, miszerint a növények reagálnak az ember érzelmeire és ezt műszerekkel ki is tudja mutatni. Tehát a nyomozókisasszony pattan és a tudós segítségét kéri az ügyében. Elmennek az erdőbe vizsgálódni, de fura dolgok történnek és ez elriasztja őket. Később azonban jól felpakolva visszamennek, egy csomó riporterrel, rendőrökkel, meg a gyilkosság vádlottjával. Az erdő aztán be is indul a maga módján, megdöbbentve mindenkit hozzájárul a gyilkossági ügy lezárásához. De itt még nincs vége semminek. Megismerhetjük az erdészt (vagy valami olyasmit), akinek a lánya az erdőben lett öngyilkos és ezért ő folyton táblákat pakol a fákra, mert azt hiszi azokkal meg tudja akadályozni az öngyilkosságokat. Eközben pedig a környéken forgató May-t megbántja a stábja, így jól elkószál és el is téved. Shum, Ha és Tin (vagyis az erdész) utánaerednek az erdőben, ahol persze megintcsak különös dolgok történnek, a rengeteg szinte életre kel...
A befejezés szemet szúróan X-aktásra sikerült, de például néhány szál nyitva hagyásával és sok részlet megmagyarázásának kihagyásával is a sorozatra emlékeztet. Egyébként akár unalmas is lehetne, de valahogy mégis leköti az embert. A hangulata nagyon jól eltalált, hozzásegít a misztikus világ bemutatásához. A látványvilág is remek, gyönyörű képeket láthatunk. A színészek elmennek, csak Qi Shu emelhető ki, aki kiválóan hozta a határozott detektív szerepet. De hát, nem lett egy nagy alkotás, semmi újat nem nyújt, minden túlontúl sablonos, így könnyen feledhető, viszont egyszer szerintem mindenképp érdemes megnézni.
5/10

2009. február 18., szerda

Ebola Syndrome (1996)

Van ugye az Untold Story című 1993-as remekmű, amit szintén Herman Yau rendezett és a főszereplő ugyancsak Anthony Wong volt. Meg másban is hasonlít a két film: a középpontban egy pszichopata áll és van még valami, de az inkább derüljön ki a film megnézése közben :) Nos, akkor most egy kiváló hong-kongi horrorról ejtenék itt pár szót.
Tehát, adva van egy fura figura, a szexmániás Kai (Anthony Wong), aki a főnöke feleségét dugja. Az meg mikor meglátja, hogy kint álldogál a lánya, beront vele és még egy emberével, majd összeverik őt. Aztán, hogy komolyan megleckéztesse, le akarja vágni a hancúrlécét, de erre az hirtelen szétcsap közöttük és megöl mindenkit, csak a kislány marad életben. Innen ugrunk 10 évet előre… Kai dél-afrikában dolgozik egy étteremben, ahol mindent olcsón megcsinál, de a főnöke és annak felesége mindig szidja őt. Egy szép nap aztán munkaadójával valami nomád törzshöz látogatnak disznóhúst venni, ahol éppen egy gyógyító szertartás zajlik. Később majd el is mondják, amit a néző már tud, hogy a betegek bizony ebolásak. Na, ezeket azért elkerülik, de Kai a visszaúton ráakad egy szerinte nagyon részeg nőre (valójában pedig ő is a vírus miatt volt rosszul) akit gyorsan meg is erőszakol. Hamarosan aztán rajta is jelentkeznek a tünetek és ágynak esik. A főnöke nem akarja kórházba vinni, mert tudja, hogy egy szökött gyilkos, de a felesége ráveszi, hogy valahogy tüntessék el, ha már halálos kórral fertőzött. Csakhogy Kai pont azon kevesek közé tartozik (állítólag millióból egy ilyen van), akik immunisak, így a vírus nem öli meg, csak hordozóvá teszi. S hogy a vírust miként terjeszti el, azt nézze meg mindenki saját maga :) A sok haláleset után aztán Kai lelép és visszaszökik Hong-kongba a régi nőjéhez. A rendőrség azonban a nyomában van a 10 évvel korábbi gyilkosságok túlélőjének segítségével. Persze az elfogása koránt sem egyszerű...
Elég kemény film, tele káromkodással (talán túl sok káromkodással is), erőszakkal, még boncolással is, ami igencsak szép volt, jó kis arcnyúzás… Nem a gyenge gyomrúaknak szánták, nagyon nem :) De a sztori is nagyon tetszett, igazán remek, nem csak a vérrel szórakoztat, igyekszik kicsit komikus is lenni itt-ott. Nem az a szokásos amerikai vírusos hisztéria. Lehet, hogy elborult, de az ilyen filmek jól jönnek néha :) Anthony Wong miatt lehetnék akár elfogult is, mert nagy kedvencem, de ez tényleg egy kiváló film, neki meg ez a pszichopata szerep is jól áll.
8/10

2009. február 13., péntek

Terror Firmer (1999)

Bizony megint egy troma film lett itt az áldozat. Lloyd Kaufman ezen alkotásában sem lehet csalódni, sőt... talán a legjobb filmje. A műben egy alacsony költségvetésű filmforgatást láthatunk minden szépségével együtt. Ilyen például Larry Benjamin, a vak rendező (maga Lloyd Kaufman), vagy a szereplők hirtelen lecserélése, mert a hülye néző úgyse veszi észre, hogy az előző jelentben még más alakította azt a figurát. Ezt a bizonyos forgatás közbeni cserét pedig ki is emelik, s közben magában a filmben is többször megváltoztatják a párbeszéd résztvevőit (nagyon elborult:)). E csodás műben egyébként a Terror Firmer című filmet forgatják, amiről ráismerhetünk a Toxic Avenger-re (a legismertebb troma filmre), s melynek stábjában ott szerepel a nagy Kabukiman is (egy másik ismert troma mű hőse). Közben meg alaposan körbejárják azt a témát, hogy igenis jó, ha az ilyen szar filmek gyártását támogatják. Az ilyen filmekben tűnt fel először például Kevin Costner és Samuel L. Jackson is. De hogy ne csak ezek miatt legyen érdekes az egész, egy sorozatgyilkos szedi áldozatait a forgatócsoport tagjai között. A gyilkos kiléte pedig csak a végén derül ki, addig takargatja az arcát, hogy végül majd jól földhöz vágjon a csavar eszementsége. Mindezt természetesen rengeteg erotikával és töménytelen mennyiségű gore elemmel tálalva kapjuk az arcunkba. E két órás film megköveteli a nézőtől az agy teljes kikapcsolását, s ha ez nekünk sikerül, akkor roppant jól szórakozhatunk rajta. Agyament, de kiváló alkotás.
8/10

2009. február 9., hétfő

Mongol (2007)

Oroszország, Németország, Mongólia és Kazahsztán is részt vett a produkcióban, ami egy remek történelmi filmet eredményezett Dzsingisz Kán fiatalkoráról. Persze aki történelmi hűségre vágyik az inkább járjon könyvtárba, ezt ugyanis kiszínezték pár kalandfilm elemmel, némi szerelmi szállal és a ruházatuk sem egészen hű, de mindezek szúrják csak a szemét azoknak, aki nem szórakozni akarnak egy filmen :) Mert ez bizony egy közel tökéletes alkotás. Láthatjuk ahogy Temudzsin kilenc évesen árva lesz, majd többször is a nulláról indulva, párszor egészen közel kerülve a halálhoz minden mongolok kánjává válik. A cselekmény fordulatos és lendületes, gyönyörűen halad egészen a befejező csúcsjelenethez, aholis megbotlik egy cseppet. Ott bizony hagytak egy hézagot, mintha hirtelen le akarták volna zárni az egészet. Ha azt a részt is feltöltik kicsit, akkor aztán tényleg lehetne hajlongani előtte, na persze azért így is :) Ennyi hiba, bár akkor szemet szúró, de összességében elhanyagolható. Ami pedig a látványt illeti az valami káprázatos. Az ember nem is gondolná, hogy a teljesen sivár pusztaságot ennyire izgalmassá is lehet tenni a kamerával. A színészek remekelnek, még a Temudzsint alakító japán Tadanobu Asano is kiváló, hiába mindig szinte csak néz előre és ennyi… egyszerűen jó, az ember elhiszi neki, hogy ő a nagy Dzsingisz KLán. És az a minimál zene, ami felcsendül itt-ott tökéletesen illik a hangulathoz. Minden megvan benne ami egy jó kalandfilmhez kell, több is… mese nincs, ez a film remek.
9/10

Badi (1983)

Mennyire cseng ismerősen a cím? :) Nagyon? Az helyes. Ez bizony az egyik török E.T. és hihetetlenmód színvonalas (nem nevet!). A poszter az jól néz ki, de nincs benne ennyi űrhajó sajnos, pontosabban csak egy van, de azt sem látni igazán…
Szóval, a film egy fiúról szól, aki a nagyanyóval él együtt. Az elején megölik a kutyapajtiját, amitől bőg egy jót az iskolája előtt. Ezután pedig megérkezik a kis városka melletti sűrű erdőbe az űrhajó. A fényeket többen is látták és páran elemlámpával szét is néznek. Viszont helyettük a kissrác találja meg az idegen lényt, ami rettentő csúnya és ő jól betegre is rémül. Másnap nem is megy suliba és mikor egyedül marad otthon, a kis űrlény meglátogatja őt. Először kedvesen füstöt fingik a bejáratnál, majd bent is szétnéz és összehaverkodik a fiúval. Az meg később bemutatja a haverjainak az immár Badi nevű izét, akiknél elbújtatják, miközben az műszerészkedik, hogy hazatelefonáljon. Ezután meg este elviszik a helyi vidámparkba, amit Badi a különleges képességeivel beindít és egy hatalmas gyerekhorda jól le is rohanja a helyet. Vígan el is mulatnak, Badi körhintázik meg dodgemezik (az amerikai E.T. ilyeneket kihagyott, a béna…), de aztán megjelenik a rendőrség és mindenki elszelel. Aztán meg mindenki az iskolában punnyad, Badit otthon hagyták egyedül, erre az kiszökik és végigszambázva a városon (ezt amúgy nem mutatták) bemegy az suliba a frászt hozva a tanárra. Ez után pedig a város lakossága csürhét alkot és gereblyékkel felfegyverkezve szét akarja kapni szegény űrlény szörnyű fejét. Ezt azonban a gyerekek nem hagyják és szembeszállnak a felnőttekkel. A zűrzavarban pedig Badi képességeinek köszönhetően valami talicskával az égbe emelkednek a haverjaival és elszállnak az erdőbe. Ott aztán könnyes búcsút vesznek és a kis űrlény ajándékokkal a kezei közt elszáll az űrhajóval. És vége.
Na, tehát… rémes átéléssel alakítanak az emberek, néha meg förtelmessel :) Badi meg iszonyatosan néz ki (bár E.T. sem egy túl szép látvány, de ez bőven túltesz rajta). Nevetséges is, de emellett még ijesztő is, ami szerintem jó :) Jajj és a hangja… na az kegyetlen, azt hallani kell. Amikor meg füstöt fingik, hjaj… feledhetetlen :) Rémes egy film és borzasztó szar, de azért egész jó móka…
1/10

2009. február 1., vasárnap

The Ruins / A romok (2008)

Készült már néhány érdekes film, amiben növények támadtak az emberekre, Carter Smith rendező munkája mégis elég ötletes kis amcsi horrornak tekinthető. A sztorit Scott B. Smith regénye szolgáltatta, amit maga a szerző ültetett át forgatókönyvre, hogy az ő elképzelései szerint történjenek a dolgok. Ez eddig remek ötlet és a hozzá párosuló szereplőgárda is azt sugallja, hogy érdemes megnézni, sikerült ugyanis ismert fiatalokat szerződtetni. Kitérnék még a poszterekre, amik pedig valami eszemet jók és a trailerek is ütősekre sikerültek. Ezekkel kapcsolatban viszont megjegyezném, hogy az előzetesekben sok fontosabb történést ellőnek, vagy ha szőrösszívűbben akarok fogalmazni, akkor mindent.
A történet ugyan nem nagy dobás, de nincs vele különösebb gond. Úgy indul, mint egy átlagos tinihorror, viszont előrehaladva azokon jócskán túltesz. Négy fiatal amerikai, Jeff és Amy (Jonathan Tucker és Jena Malone) valamint Eric és Stacy (Shawn Ashmora és Laura Ramsey), két szerelmespár Mexikóban nyaral, buliznak vedelnek, ahogy ez ilyen esetben szokás. Egyik alkalommal összeismerkednek egy német sráccal, Mathias-szal, (Joe Andesron) aki haverjával másnapra túrát tervez egy maja templom romjaihoz, ahol a bátyja és annak nője végez archeológiai munkát. Felajánlja, hogy őket is magukkal viszik, ha kíváncsiak erre a térképeken sem jelölt építményre. Az amcsik le is csapnak erre az alkalomra így nyaralásuk legvégén, mondván, hogy legalább egy kis kultúra is ragad rájuk. Másnap neki is indulnak és ahogy a dzsungelben haladnak előre egy ösvényen, eléjük is kerül a romos, indákkal benőtt templom. Azonban ahogy megközelítik, heves idegenek jelennek meg ismeretlen nyelven ordibálva, majd felfegyverkezve körbeveszik a maja építményt, a kis csapatot felzavarják a tetejére és nem engedik le őket. Majd pedig lassan kiderül, hogy nem az idegenek jelentik a legfőbb veszélyt...
Azt kell mondjam, felettébb kellemes alkotás ez. Az elején nem húzzák sokáig a bulizós jeleneteket, viszonylag hamar jelentkezik a feszült légkör. A karakterek kicsit talán felszínesek, de azért annyira nem, hogy ellenük szurkoljunk, a színészek pedig hozzák a kötelező szintet ahogy az elszigeteltségben és reménytelennek tűnő helyzetben eljátszák az összeomlást. A zene nem jelentős, de sikerül anélkül is jó hangulatot gerjeszteni. Végig ott lappang rejtély, hogy tulajdonképpen nem tudni, mivel is kerültek szembe, mire is lehetne számítani. Újabb jó pont az, hogy a végén sem adnak magyarázatot a dolgokra, mindent homályosan hagynak. Akad benne azonban egy furcsa ötlet, ami már azért túlzás lett, sőt talán nevetséges is, de el lehet nézni, mert annyira mégse rossz csavar. Hogy mire is gondoltam az eléggé spoileres ... virágok hangutánzó képessége... A gore jelenetek is szépek, sikerült is megfelelő mértékben adagolni, nem vált öncélúvá, de nem is kevés. Az egyéb néznivaló, mint maga a maja templom pedig gyönyörű, remek operatőri munka. A befejezés ugyan nem meglepő, de remekül zárja a filmet. Nem akar több lenni, mint ami, egy kellemes B-film, bár semmi újat nem nyújt, de üdítő darab, mindenképp érdemes megnézni.
Végül pedig annyit, hogy az előzetesen megjelent képeken és videókon látottak nem mindegyike fedezhető fel a filmben. Bemutatás előtt tehát alaposan meg lett vágva. Nem sűrűn fordul elő, hogy különösen érdeklődjek a rendezői változatok iránt, persze érdekelnek, csak nem rohanok utánuk, ennél viszont igencsak megnézném.
7/10